zsidótörvény fogalom

Fahidi Éva: A Dolgok Lelke
Szabó Magda: Abigél
Kertész Imre: Gályanapló
Moldova György: A Szent Imre-induló
Horthy Miklós: Emlékirataim
Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében
Bächer Iván: Nagypapa hűlt helye
Gobbi Hilda: Közben…
Bálint Tibor: Zokogó majom
Püski Levente: A Horthy-korszak 1920–1941
Thomas Mann: Naplók 1.
György Péter: Apám helyett
Sándor Tibor: Őrségváltás után
Ablonczy Balázs: A visszatért Erdély 1940–1944
Futaky István: Szalka, Szalka…
Balogh János: Túrkevétől Óceániáig
Komoróczy Géza: A zsidók története Magyarországon I-II.
Spiró György: Magtár
Székely Magda: Éden
Sárközi Mátyás: Párban magányban
Irvin D. Yalom – Robert L. Brent: Szólok a rendőrnek
Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege
Magyarnak lenni
Vezér Erzsébet: Szeretném magam megmutatni
Vekerdy Tamás: Jól szeretni
Környei Attila (szerk.): Tanulmányok Csatkai Endre emlékére
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló
Nádor Éva (szerk.): Csillagos házak
Korcsmáros Péter: Mesélő ceruza
Surányi Miklós: Bethlen
Szegő András: Csillagvizsgáló
Kollarits Krisztina (szerk.): Tormay Cécile-emlékkonferencia
Bauer Barbara: Az élet hangja

Idézetek

vargarockzsolt>!

1939. június 26.
És ma Anyuska rémülten hív fel, hogy a Reggeli Újság szerint 6 százalékát veszik fel csak a zsidó gyerekeknek az iskolába, még a régi tanulóknál is, rohanunk beiratni Hermit [Hermina Gyarmati Fanni unokahúga]. Hát rohantam, de hát minden a szokott mederben folyt, és azt hiszem, csak az első osztályokra vonatkozik ez. Csak. Ez is meglepetés, a törvényben nem volt erről szó. Mit hoz még a végrehajtási utasítás? Megint beleborzongok, megint, újból ráébredek, hogy őrült vagyok, önámító, és mind a ketten azok vagyunk, nincs bennünk vitalitás, nem akarunk, nem tudunk változtatni az életünkön. De hogyan, hogyan tegyük? Mi jön még, mi jön még, most kezdődik csak minden szörnyűség. Így tönkretenni a gyerekeket, generációkat így kivetkeztetni a magyarságból! Ezt már nem lehet majd visszacsinálni, pár év múlva igazivá lesz a szólamuk, hogy „semmi közük a magyarsághoz”. Ez a rettenetes, hogy ezt erőszakolják rá ezekre a szegény szerencsétlen áldozatokra. Kiközösítést kapnak, külön zsidó osztályokat. Ordítani tudnék a keserűségtől.

422. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1939 · zsidótörvény
3 hozzászólás
tgorsy>!

Az a magyar miniszter, aki meghozatta a zsidótörvényeket, megtudta, hogy saját nagyanyja is zsidó volt, erre lemondott.
[Imrédy Béla]

(Princeton, 1939. február 15, szerda)

546. oldal

Thomas Mann: Naplók 1. 1918-1921, 1933–1939

Kapcsolódó szócikkek: Imrédy Béla · zsidótörvény
4 hozzászólás
vargarockzsolt>!

1939. február 15.
Imrédy*, ez az elvakult állat, ez az eszét vesztett Savonarola, csúfosan kényszerült lemondani a nagyapa zsidó voltára hivatkozva, amiről – állítólag – nem tudott eddig. Micsoda figurákkal élünk egy korban. – Most megint örülnek a naiv tömegek, és egy csöppet sem gondolkoznak dialektikusan, hogy ez a világ bizony még nem futtatta ki magát, messze vagyunk a végétől, a javulástól.

*Imrédy Béla miniszterelnök, antiszemita politikus, az I. zsidótörvény elfogadtatója, a II. zsidótörvény beterjesztője egyik dédszülőjéről derítették ki, hogy zsidó volt, ezért kényszerült lemondani 1939. elején.

379. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Imrédy Béla · zsidótörvény
eperturmix>!

Nagyon szeretek élni, bízom abban, megélem, amikor a magyar identitás része lesz a négy zsidótörvény (1920, 1938, 1939, 1941), a magyar holokauszt, vagyis Kamenyec-Podolszk (1941) és a hatszázezer magyart érintő magyar holokauszt, amelyet magyarok hajtottak végre (1944).

244. oldal (Tudomány Kiadó, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: holokauszt · zsidótörvény
Aurore>!

Nincsenek barátai, kortárs kapcsolatai, a tanára jelezte, hogy az osztályban is nagyon magányos – panaszkodik a szülő. Szorongató és szomorú helyzet. Ám az első válaszom erre mégis az, hogy vannak ilyen gyerekek. Móricz Zsigmond írja az Életem regényében, a valahányadik zsidótörvény elfogadása kapcsán, hogy ő lelkileg mindig is zsidó volt, vagyis mindig kirekesztették, örökösen kívül állt – visszatérő élménye volt, hogy amikor a többiek játszottak, ő oldalról nézte őket. És Móricz Zsigmond lett belőle. Mint a német mondás tartja, amelyik ökörnek nagy a szarva, annak kicsi a patája – tehát valószínűleg nem lehet valaki egyszerre Móricz Zsigmond és egy nagyszerű társasági sármőr. Nem megy együtt.

209. oldal - Magányos... (Kulcslyuk, 2013)

Vekerdy Tamás: Jól szeretni Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

Kapcsolódó szócikkek: Móricz Zsigmond · zsidótörvény
1 hozzászólás
Ninácska P>!

(1939) A második zsidótörvény … a zsidóságot már nem vallási, hanem faji alapon határozta meg … Kiderült, hogy az egyik legnépszerűbb irredenta dal, a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország zeneszerzője és szövegírója is zsidó.

91-92. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1939 · zsidók · zsidótörvény
2 hozzászólás
egy_ember>!

A háború után tudta meg, hogyan végezte Miklós. Egykori tornatanárától, Kárpáti Károlytól hallotta, akire zsidó létére nem vonatkoztak a zsidótörvények, mert birkózásban aranyérmet nyert Magyarországnak a berlini olimpián.

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: zsidótörvény
Csabi >!

A magyarországi zsidótörvények bevezetésekor ugyanis a jogalkalmazók egy úgyszólván megoldhatatlan helyzettel találták magukat szemközt: a Maros-Tordában élő szombatos csoport ugyanis teljességgel keresztülhúzta a felekezetet az etnikai elvnek alárendelő jogszabályi elgondolásokat. Miközben a zsidótörvények gond nélkül zsidónak minősítették a magyar állampolgárok egyébként nem az izraelita felekezethez tartozó tízezreit, jelentős fejtörést okoztak a nem zsidó eredetű (sőt éppenséggel a székelységhez, a „legősibb magyarságoz” tartozó), de izraelita hitre tért magyarok, akiknek kivételeztetése külön miniszteri biztost igényelt Degré Alajos, a neves jogtörténész személyében. Bár a harmadik zsidótörvény(1941. évi XV. tc.) 16. szakasza kimondta, hogy „Az olyan úgynevezett erdélyi szombatos vagy ivadéka, aki származásánál fogva nemzsidó […] a nemzsidókkal esik egy tekintet alá”. , a problémák ezzel korántsem zárultak le.

139. oldal

Kapcsolódó szócikkek: zsidótörvény
1 hozzászólás
vargarockzsolt>!

A második zsidótörvényt a felsőházban a katolikus, a református és az evangélikus egyházfők (Serédi Jusztinián, Ravasz László, Raffay Sándor) egyaránt támogatták, leszámítva annak kikeresztelkedettekre vonatkozó passzusait.

247. oldal

Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon

PTJulia P>!

Apám is efféle ünneplésre várt. Hit benne az utolsó pillanatig.
Tehetséges volt, és az életét a zenének szentelte éppen úgy, ahogy nagyapám is. Minden adott volt, hogy sikeres legyen. Elismert komponista, fuvolaművész. Időközben a család elköltözött Pozsonyból, de a budapesti elit zenei élet és nagyapám neve jó alapnak bizonyult.
Még egyhetes sem voltam, amikor anyám a kezében tartott, ringatott, apám minket nézett, miközben szólt a rádió. A legszebb öltönyét viselte.
A család nemcsak az én születésemnek örülhetett, hanem abban is joggal reménykedhetett, hogy apám egyre komolyabb státuszba kerül a Zeneakadémián. Ezen a napon is éppen a főigazgatóval volt találkozója, amelyen arról kellett megállapodniuk, hogy apám művészeti vezetőként folytathassa pályáját, és végre megkezdhesse szólókarrierjét.
Már éppen indulni készült, amikor a rádióban egy erőteljes férfihang szólalt meg. Apám megtorpant, a kalapját levéve visszafordult, és megállt mellettünk.
A férfi pedig felolvasta a második zsidótörvényt.
Apám lassan elcsavarta a rádió gombját. Csend telepedett a nappalira. Csak az én nyugodt szuszogásom hallatszott. Katalin, a házvezetőnő zavartan csavargatta a kötényét, anyám hevesen rázogatott.
– Sebaj – végül apám törte meg a csendet. – Legalább több időm lesz a lányomra.
A sejtése valóra vált: azon a délutánon nem írt alá semmiféle szerződést, és egyre kevesebb lehetőséget kapott a nyilvános fellépésekre is.

14-15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Pozsony · rádió · zene · zsidótörvény