Zsidák Gábor személy
Idézetek
– Várjatok – jutott eszembe. – Jacques és Gábor is jelentkezett. Ők simán lehetnének. Ha adtok nekik zenéket, akkor rájuk fognak szavazni…
– Ren, te okos vagy – veregetett vállon Ricsi elismerően.
A következő pillanatban Ricsi éleset fütyült, mire a terem ablakában megjelent Jacques.
– Te, Zsák! Holnap lesztek ti a rádióban Zsidákkal? – üvöltöttte.
– Oui – mosolygott Jacques az ablakban.
– Jól van, akkor majd beszélgetünk kicsit róla – mutatta fel hüvelykujját Ricsi. Az ablakban vigyorgó Jacques ugyanígy tett.
– Asszem', ez megoldva – jelentette ki Zsolti.
– Nekem mindegy, csak ezt ne – vicsorgott Virág, mert alighogy a rádióban befejeződött a hatperces, monoton szám, már kezdték is az újat. Bah.
412-413. oldal, Április 26., kedd (Ciceró, 2012)
Duplafranciával kezdtünk, Monsieur Durand pedig nyelvvizsgafelkészítő órát tartott, a szóbelire gyakoroltunk, kőkemény kilencven percen át. Közben az anyu által annyira várt havas eső is megérkezett. Szünetben Jacques és Gábor a sulirádióban a The National Conversation 16 című dalát játszották, aminek szörnyen örültem, mert az egyik kedvencem, és miközben Cortez szokás szerint a telefonját nyomkodta, én előszedtem a táskámból a Pop, csajok, satöbbit, és fellapoztam Nick Hornby regényét. Csak kétszer néztem fel, egyszer, amikor Virág megmutatta a mappájában lévő rajzot, amit már a felvételire készített (wooow), másodszorra meg, amikor csengetéskor Jacques-ék után Borrel igazgató úr mikulásjelmezben lépett be a terembe.
441. oldal, December 6., kedd (Ciceró, 2012)
→ |
---|
189. oldal, Szeptember 29., csütörtök (Ciceró, 2012)
Gábor és Jacques, a két stúdiós (!) betette az első számot: Bon Jovitól a Livin' on a Prayer, mire a legtöbb diák leözönlött a térre, és ütemre ugrálni kezdtek.
[…]
[…] Andris és Robi egymásnak ugrálva „Óóó, óóóó”-ztak a számra, Kata Cure pólóban táncolt mellettük, Kingát Zsolt tartotta, hogy ne essen el a korijában, Macu magát fotózta a telefonjával, Karcsi és Flóra felkéredzkedtek Gábor és Jacques mellé az ideiglenes színpadra, Tami és Dave pedig együtt táncoltak. Ricsivel odaértünk Virághoz, aki boldogan ugrálgatott körülöttünk, és folyamatosan a Bon Jovi-számot üvöltötte.
510-511. oldal, Június 10., péntek (Ciceró, 2012)
323. oldal, Október 27., csütörtök (Ciceró, 2012)
→ |
---|
Hoppá. Kihagytam valakit. Zsidák Gábor. Gáborról annyi információm van, hogy… Nem, nincs semmi. Akkor lehet, hogy valakinek bénább nyara volt az enyémnél. Hurrááááá!
13-14. oldal, Augusztus 31., hétfő (Ciceró, 2010)
Kinga már első óra előtt elemében volt, ma mi díszítettük a folyosót. Kiosztotta a feladatokat, de mivel az osztály nagy része passzív állapotban volt (értsd: Cortezék kiröhögték, Andris és Robi először rábólintottak, majd utána röhögték ki, Virág a szemébe fésült hajjal feküdt az asztalon), így végül Gábor, Jacques és én vettünk részt benne. A gondnok adott girlandokat meg díszeket, úgyhogy a szünetekben azzal foglalkoztunk, hogy felaggassuk őket. Ez még nem is lett volna baj, de Kinga felügyelőként állt mellettünk, és szüntelenül dirigált, hogy „kicsit arrébb”, „nem jó, ferde”, „mit összebénáztok, ez nem igaz!”
355. oldal, December 1., kedd (Ciceró, 2010)
– […] Igen, ők lennének azok. Andris és Robi osztályunk rockerei, szétválaszthatatlanok, elvetemültek és mindketten teljesen őrültek. Viszont – tette fel a kezét, „még nem végeztem” mozdulattal – elképesztően jó barátok. Ez egyébként az egész osztályunkra jellemző, például szinte soha nem veszekedtünk, irigykedtünk vagy kétszínűsködtünk, sőt, amink volt, azt szívesen bedobtuk a közösbe. Házik, uzsonna, Edina – sorolta, és kész.
258. oldal, Május 4., péntek, 8/2. (Ciceró, 2013)