Zsidák Gábor személy

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. – Együtt
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. – Egyedül
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. – Útvesztő
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi – Kalauz

Idézetek

latinta P>!

     – Várjatok – jutott eszembe. – Jacques és Gábor is jelentkezett. Ők simán lehetnének. Ha adtok nekik zenéket, akkor rájuk fognak szavazni…
     – Ren, te okos vagy – veregetett vállon Ricsi elismerően.
    A következő pillanatban Ricsi éleset fütyült, mire a terem ablakában megjelent Jacques.
     – Te, Zsák! Holnap lesztek ti a rádióban Zsidákkal? – üvöltöttte.
     – Oui – mosolygott Jacques az ablakban.
     – Jól van, akkor majd beszélgetünk kicsit róla – mutatta fel hüvelykujját Ricsi. Az ablakban vigyorgó Jacques ugyanígy tett.
     – Asszem', ez megoldva – jelentette ki Zsolti.
     – Nekem mindegy, csak ezt ne – vicsorgott Virág, mert alighogy a rádióban befejeződött a hatperces, monoton szám, már kezdték is az újat. Bah.

412-413. oldal, Április 26., kedd (Ciceró, 2012)

latinta P>!

    Duplafranciával kezdtünk, Monsieur Durand pedig nyelvvizsgafelkészítő órát tartott, a szóbelire gyakoroltunk, kőkemény kilencven percen át. Közben az anyu által annyira várt havas eső is megérkezett. Szünetben Jacques és Gábor a sulirádióban a The National Conversation 16 című dalát játszották, aminek szörnyen örültem, mert az egyik kedvencem, és miközben Cortez szokás szerint a telefonját nyomkodta, én előszedtem a táskámból a Pop, csajok, satöbbit, és fellapoztam Nick Hornby regényét. Csak kétszer néztem fel, egyszer, amikor Virág megmutatta a mappájában lévő rajzot, amit már a felvételire készített (wooow), másodszorra meg, amikor csengetéskor Jacques-ék után Borrel igazgató úr mikulásjelmezben lépett be a terembe.

441. oldal, December 6., kedd (Ciceró, 2012)

cmbyn>!

    – Támadááás! – üvöltötte Zsolti, de mivel neki csak szénsavmentes ásványvize volt, ami, ugye, nem spriccel, nemes egyszerűséggel nyakon öntötte vele Gábort.

141. oldal, Szeptember 23., péntek (Ciceró, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Nagy Zsolt · Zsidák Gábor
potterhead>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    […] Szerettem volna felállni és felajánlani neki a segítségem, de mivel már becsengettek, meg sem mertem moccanni a „helyemről”.
    És milyen jól tettem. Vladár becsapta maga mögött az ajtót, aztán visszafordult, mert rögtön utána esett be a terembe Gábor és Jacques.
     – Üljetek le gyorsan – bólintott, aztán lecsapta elém a mappáját. – Rentai, te is menj a helyedre – nézett le rám szigorúan.
     – Köszönöm! – kerekedett el a szemem, és hirtelen elöntött a boldogság. Vége a száműzetésemnek, újra ülhetek a saját székemen, a saját asztalomnál Vladár óráján.
     – Úgy értem, most! – förmedt rám gorombán, mivel annyira leblokkoltam örömömben, hogy továbbra is ott ültem.
     – Már megyek is – pattantam fel, és rekordsebesen igyekeztem a helyemre. Találkozott a tekintetem Cortezével, aki mosolyogva figyelt.
     – Visszaülhettem – suttogtam neki boldogan.
     – Rentai! – kiáltott rám Vladár, mire lehuppantam a székemre.
     – Elnézést.

189. oldal, Szeptember 29., csütörtök (Ciceró, 2012)

AgiJovi P>!

    Gábor és Jacques, a két stúdiós (!) betette az első számot: Bon Jovitól a Livin' on a Prayer, mire a legtöbb diák leözönlött a térre, és ütemre ugrálni kezdtek.
    […]
     […] Andris és Robi egymásnak ugrálva „Óóó, óóóó”-ztak a számra, Kata Cure pólóban táncolt mellettük, Kingát Zsolt tartotta, hogy ne essen el a korijában, Macu magát fotózta a telefonjával, Karcsi és Flóra felkéredzkedtek Gábor és Jacques mellé az ideiglenes színpadra, Tami és Dave pedig együtt táncoltak. Ricsivel odaértünk Virághoz, aki boldogan ugrálgatott körülöttünk, és folyamatosan a Bon Jovi-számot üvöltötte.

510-511. oldal, Június 10., péntek (Ciceró, 2012)

latinta P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Vladár becsapta maga mögött az ajtót, úgyhogy azonnal a helyemre ültem. – Rentai néma csendben olvas és egy hangot nem ad ki csengetésig! – kezdte el az óráját.
     – Rendben.
     – Mondom, egy hangot sem! – szólt rám újra. Aha, szóval ez csel volt. Csak némán bólintottam, előszedtem a Quo Vadist (sic!), fellapoztam, és szófogadóan belemerültem a könyvbe. Velem együtt még Gábor, Virág és Kinga volt az, aki fixre tudta a választott szakot, így Vladár a többiekkel foglalkozott.
    Azt hiszem, még nem is volt ennyire zökkenőmentes órám Vladárral. Hogy is van a Casablanca vége? Megvan. „I think this is a beginning of a beautiful friendship”. Igen. Talán egyszer még öribarik is leszünk. Haha.

323. oldal, Október 27., csütörtök (Ciceró, 2012)

s_l_m>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Szegény Gábor csak a szünetben mondta el, hogy az övé kimaradt a felolvasásból. Ami nemcsak azért gáz, mert nem tudtuk meg, hogy ő mit válaszolt, hanem mert… jaj. Szóval ez senkinek nem tűnt fel. ☹

316. oldal, November 20., péntek (Ciceró, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Zsidák Gábor
chibizso>!

Hoppá. Kihagytam valakit. Zsidák Gábor. Gáborról annyi információm van, hogy… Nem, nincs semmi. Akkor lehet, hogy valakinek bénább nyara volt az enyémnél. Hurrááááá!

13-14. oldal, Augusztus 31., hétfő (Ciceró, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Rentai Renáta · Zsidák Gábor
1 hozzászólás
Anó P>!

    Kinga már első óra előtt elemében volt, ma mi díszítettük a folyosót. Kiosztotta a feladatokat, de mivel az osztály nagy része passzív állapotban volt (értsd: Cortezék kiröhögték, Andris és Robi először rábólintottak, majd utána röhögték ki, Virág a szemébe fésült hajjal feküdt az asztalon), így végül Gábor, Jacques és én vettünk részt benne. A gondnok adott girlandokat meg díszeket, úgyhogy a szünetekben azzal foglalkoztunk, hogy felaggassuk őket. Ez még nem is lett volna baj, de Kinga felügyelőként állt mellettünk, és szüntelenül dirigált, hogy „kicsit arrébb”, „nem jó, ferde”, „mit összebénáztok, ez nem igaz!”

355. oldal, December 1., kedd (Ciceró, 2010)

Amy_Cortez>!

    – […] Igen, ők lennének azok. Andris és Robi osztályunk rockerei, szétválaszthatatlanok, elvetemültek és mindketten teljesen őrültek. Viszont – tette fel a kezét, „még nem végeztem” mozdulattal – elképesztően jó barátok. Ez egyébként az egész osztályunkra jellemző, például szinte soha nem veszekedtünk, irigykedtünk vagy kétszínűsködtünk, sőt, amink volt, azt szívesen bedobtuk a közösbe. Házik, uzsonna, Edina – sorolta, és kész.

258. oldal, Május 4., péntek, 8/2. (Ciceró, 2013)