Zsenyka személy

Mire megérkeztem, odahaza már mindenki aludt. Apám a fotelban elfolyva horkolt a tévé előtt, Okszána pedig éppen akkor kapcsolta le az olvasólámpát a hálóban, amikor befutottam. Emlékeztem, hogy régen anyám is mindig így tett – nem rendezett fogadóbizottságot, de addig nem aludt el, amíg meg nem érkeztünk. Apám pedig ébren akart fogadni, de sosem sikerült neki.

32. oldal

Zsenyka és Genyka egy tőről fakadnak, és Vagyim a külön történet. Ezt tartotta rólunk mindenki. A családi fotókat is meg lehet nézni: mi ketten, mint az ikrek, folyton egymás mellett, Vagyim pedig kicsit elkülönülve. Ha anyánkhoz húzott jobban a szívünk, ő apánk oldalán állt, ha mi lettünk apásak, ő lett anyánk híve. Néha úgy éreztem, Genyka és én együtt teszünk csak ki egy olyan teljes embert, mint Vagyim.

33. oldal

Cigányokhoz illően vonultunk le a lépcsőházon. Mindenki kiabált mindenkihez, apám szerint illetlen a hátizsákom a hölgy társasághoz, Vagyim szerint Genyka túl hivalkodó a sok új cuccával, Genyka szerint szégyent hozunk rá a szakadt gönceinkkel (ezt persze röhögve jegyezte csak meg), Okszána szerint pedig mind túl hangosak voltunk. Az egész kezdett egy igazi családi kirándulásra emlékeztetni.

81. oldal