Zoszima sztarec személy

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek

Idézetek

Frank_Spielmann I>!

Aki önmagának hazudik, az tud megsértődni a legkönnyebben. Mert hisz megsértődni néha nagyon kellemes, nem igaz?

Második könyv - 2. A vén bohóc

Kapcsolódó szócikkek: hazugság · Zoszima sztarec
4 hozzászólás
Aurore>!

A legőszintébb önostorozás rohamában beszélt, és amikor befejezte, kihívó elszántsággal nézett a sztarecre.
– Szóról szóra ezt mondta nekem egy orvos, egyébként már régen – jegyezte meg a sztarec. – Már korosabb, de kétségtelenül okos ember volt. Ugyanolyan őszintén beszélt, mint ön, csak tréfálkozva, igaz, szomorúan tréfálkozva; azt mondja: én szeretem az emberiséget, de csodálkozom magamon – minél jobban szeretem az emberiséget általában, annál kevésbé szeretem az embereket külön-külön önmagukban, mint egyéneket. Ábrándjaimban gyakran eljutottam ahhoz a szenvedélyes szándékhoz, hogy az emberiséget fogom szolgálni, és talán valóban keresztre is feszíttetem magamat az emberekért, ha valami okból erre egyszeriben szükség van; ennek ellenére két napig se tudok egy szobában lakni senkivel, ezt tapasztalatból tudom. Mihelyt a közelemben van valaki, már puszta személyisége is rögtön bántja az önérzetemet, és korlátozza szabadságomat. Egyetlen nap alatt képes vagyok meggyűlölni akár a legderekabb embereket is; az egyiket azért, mert sokáig ebédel, a másikat azért, mert náthás, és szüntelenül fújja az orrát. Ellensége leszek az embereknek, mihelyt hozzám érnek. Viszont mindig úgy történt, hogy minél jobban gyűlöltem az embereket külön-külön, annál lángolóbban szerettem az emberiséget általában.

88. oldal Európa 1982 - A kishitű hölgy

Kapcsolódó szócikkek: Zoszima sztarec