zombi fogalom

50. oldal, Első rész: Leszállni az éjbe - 3. Árnyvadász

Kérdés: mi lehet hatékonyabb egy csapat közeledő zombival szemben, mint egy közéjük hajított kézigránát?
Válasz: szinte bármi.

68. oldal

Általában az iskola a legjobb választás – ha nem is a tanulásra, de az élőhalottak támadása elleni védekezésre.

99. oldal

Öröm, szomorúság, magabiztosság, szorongás, szeret, gyűlölet, félelem – ezek és az a több ezernyi egyéb érzés, amelyből az emberi „szív” áll, pont olyan haszontalan az élőhalottak számára, mint az azonos nevű szerv. Ki tudja, hogy ez vajon az emberiség legnagyobb gyengéje vagy erőssége? A vita folytatódik, és valószínűleg sosem fog véget érni.

27. oldal

… és akkor azokat a szexi combokat még nem is mondtam.
Hogy mi? – terelte vissza a figyelmét Andris.
Szexi combokat akarok!!
Még újíthatsz magadnak párat – mutatott a kocsik után loholó egykori prostituáltakra [Zombi].

185. oldal (Ad-Librum 2010)

– Azt hittem, a zombis filmre jövünk – sziszegtem Jessicának.
– Ez a zombis film.
– Hát akkor miért nem esznek már meg valakit? – kérdeztem kétségbeesve.

117. oldal, 4. fejezet

Van egy idézetem Liviu Rebreanu-tól, ami így szól: „Csak a halottak nem térnek vissza soha többé.” Azokat elnézve odakint, úgy tűnik, szegény jó nagyot tévedett.

35. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Egy zombi dugta ki a fejét a sziklájuk mögül, és rájuk bámult világtalan szemével. Rusnya látványt nyújtott. A fejét valami súlyos tárggyal – talán harci pöröllyel – zúzhatták laposra, amikor még élt. Talán csak nemrég. Ugyanis a koponyájából csorgó gennyes, véres, agyvelős lé lecsorgott az arca jobb oldalán, végigfolyt az aszott mellkason, és a kövekre csöpögött. Állkapcsának jobb alsó fele szilánkokra zúzódva fityegett, foga csak baloldalt maradt. Jobb szemgödre sötét üregként ásított.

47. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

     – Dina! – üvöltötte (…). – Segíts!
     – Segítek én, ha te is segítesz nekem!
     – Persze, hogy se…
     – Tudod, hogy értem – süvítette Dina, és a saját ágyékára csapott a tenyerével. – Vágj teherbe, bazdmeg, hadd elljek neked kis fagyföldi tahókat!
     – Mi?!
     – Kuffants fel!
     – Elment az eszed? Pont moooooost?! Csata közben?!
     – Dehogy! – Az ork nő harsányan röhögött, és lecsapkodta a Khildor körül őrjöngő élőholtakat a zombicsökkel. – Később is ráér. De most kell megígérned!
     – Menj a francba!
     – Tudod, mit? – Dinayda az utolsó közvetlen veszélyt jelentő zombit is porrá zúzta, aztán megragadta társa alkarját, és rángatta magával kelet felé. – Menjünk mindketten a francba! De sietve ám!
     – Megígérem! – vonyította a fagyföldi botladozva. Ha élve megússzuk, teleraklak kölykökkel! Úgy megduglak, hogy kettéáll a füled, és tocsogni fogsz a kéjnedvemben!

48-49. oldal

A feje fölé emelte a kékesen világító botocskát, és teátrális mozdulattal jobbról balra lendítette, aztán balról jobbra. (…) Mintha egy karmesteri pálca lenne, amivel a kocsmáros szokta vezényelni a részegek kórusát.

51. oldal