Zoli személy
Idézetek
– Apám, neked tényleg egy aggastyán lett a példaképed?
– És mi van, ha igen? Lúzerség?
– Dehogyis. Végül is mindig fura gyerek voltál.
-… Imádtam akkor ott lenni, olyan jó lenne, ha visszakaphatnám.
– A nagyapádat? – nyeltem egyet, és próbáltam beleképzelni magát a helyébe.
– Őt is. És azt a világot, amit ő mutatott meg nekem. Nem hiszem, hogy annak a gyerekkor végével el kell tűnnie. A világ, amiben senki nem siet. Amiben van idő egymásra. Amiben nem a pénz az úr. Ahol a természettel együtt élsz. Te készíted az aludtejet, csorog rajtad a dinnyelé, nem félsz kint maradni sötétben, csak akkor eszel, ha már megetetted az állatokat.
– Így szeretnél élni?
– Igen. De anyámék hallani sem akarnak róla. És annyira tartanak tőle, hogy megteszem, hogy mindenképpen Pestre küldenek főiskolára, hátha ott kijózanodok.
– És miért nem tiltakozol?
– Ugyan, Zoli, te is jó gyerek vagy, te is azt csinálod, amit a szüleid mondanak.
James egyébként kiművelte, mint Higgins professzor Elizát a My fair Ladyben.
– Egészen forgalmas napunk lesz holnap, mert el fogok hozni egy alpakát a Dunyhából.
– Mipakát? – még ma sem akarom elhinni, hogy van egy állat a világegyetemben, amely az alpaka névre hallgat.
– Furcsa humorod van. De a szíved nagy. Köszi, hogy reggel megölted azt a szőrös pókot a sátorban.
Még jó, hogy elkezdett zuhogni. Így legalább nem zavar a fény. De azért a pólómat az arcomra gyűröm, még véletlenül se zavarja meg semmi a sötétséget, ami körülvesz és kibélel mostanság.
– Mit főzzek neked, te kis vacakpacak? De csak olyat kérhetsz ám, ami tizenöt perc alatt megvan!
– Kálmán bácsi, sehol sem találom a herendi bögréjét, biztos, hogy nem tetszett eltörni? – kukkantott ki Helga a konyhából.
– Zsolnay! – ordított újra Kálmán báró. – Béla! Izzítsd az autót, megyünk rendet tenni!
Így történt, hogy hamarosan már az autóban ültünk, vagyis hát mihelyst röpke tíz perc alatt kikísértük Kálmán bácsit és behajtogattuk a hátsó ülésre.