Zöldmanzárdos-ház helyszín
Idézetek
– Hát nem is tudom… – mondta Jane nem nagy meggyőződéssel. – Végül is, a gyémánt sok mindenért kárpótolhatja az embert.
– Hát én csak saját magam akarok lenni – szögezte le Anne. – Még akkor is, ha soha nem vigasztalódom gyémántokkal. Engem kielégít, ha a Zöldmanzárdos-ház Anne-je lehetek, akinek van egy szép gyöngysora. Matthew ugyanannyi szeretettel ajándékozta nekem, mint amennyit a rózsaszín hölgy gyémántjai érnek.
295. oldal (Könyvmolyképző) - A szállodai koncert
…nehezemre esett otthagyni a Zöldmanzárdos-házat – mindegy, hányszor és milyen hosszú időre hagyom is el, a vakáció idején ismét eggyé válok vele, és gyötrelmesen nehéz az elszakadás. De biztosan érzem, hogy itt szívesen lakom majd. És a ház is szeret, tudom. Az ilyesmiben nem szoktam tévedni.
16-17. oldal (Könyvmolyképző, 2007)
XIV. Green Gables Is Named
True to his word, Thomas Lynde had worked steadily until Rachel was eighteen and he had enough to buy a farm in Avonlea. There was a beautiful piece of property for sale at the end of the main road where most folks thought Hugh should’ve set his homestead but hadn’t. It was the more sociable choice. And so, on Rachel’s suggestion, Thomas purchased the acreage to the north of Green Gables, making the Lyndes and Cuthberts proper neighbors. It was a quick jaunt up the lane to arrive at Rachel’s front door.
XXVI. A Child Is Born
Hugh megköszörülte a torkát.
– El kell neveznünk ezt a helyet.
Marillát meglepte a felvetés.
– Egy név? De hát van nevünk.
Hugh megrázta a fejét.
– Az anyátok az akarta, hogy legyen egy saját neve. Egy ideje gondolkozom rajta, de nem jövök rá, mi lehetne a megfelelő.
Miközben ezen járt az agyuk, a nap lassan lefelé süllyedt a horizonton, aranyló csillámlással bevonva Cuthberték legelőit. A mai nap utolsó sugarai. Szentjánosbogarak jöttek és mentek, pislákoltak, majd eltűntek. Még itt vannak, már el is tűntek, még itt vannak, már is el is tűntek. A mezőkön először eltűntek a zöld gabonaszálak, majd a zöld levelek, azután a zöld öböl következett, majd mögötte a …
– Zöld Oromnak kellene hívnunk – mondta Marilla.
A férfiak egy szívdobbanás erejéig gondolkoztak rajta.
– Nekem tetszik – mondta Matthew.
– Egyszerű, de jó – válaszolta Hugh. – Az anyátok is egyetértene.
A hármas odakinn ücsörgött, amíg az éjszaka lilás köde alá nem szállt, és a tücskök bele nem kezdtek keserédes dalukba. Marilla pontosan ott volt, ahol lenni akart – ahol lennie kellett.
Otthon, a Zöld Oromházban.
159. oldal