Zoey Nichols személy
Idézetek
Ennek aztán van bőr a képén!
– Ráadásul holnap is itt leszek még. Szívesen tölteném hasznosan az időmet.
– Akkor menjen havat lapátolni, közmunkára mindig szükség van.
353. oldal
– Én nem… még korai szerelemről beszélni. Csak szeretek vele lenni. És amikor nem vagyok vele, akkor is csak rá gondolok. Szeretem, amikor hozzám ér, amikor rám néz azokkal a gyönyörű zöld szemeivel. És amikor kicsit oldalra dönti a fejét, úgy mosolyog rám. És hogy a csókjának scotchíze van. Amikor magához ölel az erős karjaival, és amikor a mellkasán alszom el…
Kicsit elkalandoztam. Lucy és Amy engem bámulnak, vigyorogva.
– Mi van? – kérdezem.
– Ezt hívják szerelemnek!
138. oldal
A kezei közé veszi az arcomat, és mélyen a szemembe néz. A szívem összevissza kalapál, ez a legédesebb érzés az egész világon. Szeretem, ahogy az arcomat fogja, szeretem a mindig mosolygó zöld szemét, szeretem az illatát. Jajj nekem…
62. oldal
– Azt hiszem, visszavonom az ártatlan meg tiszta lelkű részt – nevet.
– Én igenis az vagyok! Te rontottál meg! – mondom megjátszott
sértődöttséggel.
– Ugyan már, egy napot se bírtál ki anélkül, hogy ne mássz rám! –
mondja nevetve.
– Hogy én? Ki támadt le az irodában meg a bárban? Látom a
szemeden, hogy most is legszívesebben rám vetnéd magad.
– Ez így van, de vissza tudom fogni magam.
– Pfff – tör ki belőlem. – Fogadjunk, hogy sokkal tovább bírnám!
– Úriember biztosban nem fogad! – mondja jókedvűen.
– Hát, akkor te fogadhatsz nyugodtan, mert nem sokáig leszel úriember,
ezt garantálhatom – mondom, és megbököm a mellkasát.
– Rendben, fogadjunk. A következő héten egy ujjal sem nyúlok hozzád –
mondja, és közelebb hajol. – Könyörögni fogsz – suttogja.
– Te fogsz könyörögni nekem – hajolok közelebb én is.
Érzem az illatát. Finoman megnyalja az ajkait. Nagyon nehéz visszafogni
magam, meg akarom csókolni, érezni akarom a száját az enyémen.
– Nem fogod bírni – mondja azzal a gonosz vigyorával.
Visszaülök rendesen a helyemre.
– A tét az előző? Bármit kérhetek? – kérdezem, és próbálom
megjátszani, hogy egyáltalán nem kívánom.
– Legyen – vigyorog még mindig.
– Szabályok?
– Nincsenek. Viszont csak érintés lehet, más nem.
– Más nem? – visítom fejhangon.
Kinevet.
– Ó, ez jó lesz – mondja még mindig nevetve.
152-153. oldal
– De nem fogok ész nélkül vásárolni! – mondom szigorúan. – Persze, mivel neked nehéz lenne ésszel, merthogy… – Teeeee! – háborodok fel.
424. oldal
– Azt kérdezi, hogy hogy tetszett – fordítja nekem Owen.
– Imádom. Ez álmaim ruhája. Elképzeltem magam ebben meg egy Louboutin cipőben, gyönyörű ékszerekkel. Igazi vörös szőnyeges ruha. De nem engedhetem meg magamnak. Mehetünk – sóhajtom.
Owen mond valamit a nőnek, majd kijövünk az üzletből. Gyalog indulunk a szálloda felé.
– Mit mondtál neki? – kérdezem.
– Azt, hogy kövérnek érzed magad benne.
– Héé! – tör ki belőlem.
– Ha azt mondom, hogy drága, akkor megpróbál rábeszélni. Így tudta, hogy esélytelen, és békén hagy.
51-52. oldal