Zoe Webster személy

    – Kizárt. Teljesen kizárt, hogy én beszálljak ebbe az autóba, ha te vezetsz – közöltem.
    – Micsoda?
    – Hogy érted, hogy micsoda? Nevetségesen vezetsz. Még az autó is úgy néz ki, mintha szégyellné magát.
    – Mit javasolsz? Jöjjünk haza busszal a betörés után?
    – Azt javaslom, hogy egyáltalán ne törjünk be.

59. oldal, Nyolc

Digby a recepciós elé lépett.
– Jó napot. A barátnőmmel szexelni fogunk, és beszélnünk kell Dr. Schellel a fogamzásgátlásról.
    Azt hittem, ott helyben szörnyethalok. Ahogy a recepciós ránk nézett, a nagymamám jutott eszembe, amikor vén kecskének nevezte a szomszédot, aki lepisilte a kerti hortenziát. Igazából az összes nő úgy nézett ránk a váróteremben.

35. oldal, Négy

– Visszatetted a poroltót a fészerbe? – kérdezte Digby.
– Aha.
– Ööö… szóval amikor tényleg tűz lesz, a mamád rohan, hogy elővegye a poroltót, ami totál üres lesz…
– Ó, istenem…
– Ühüm.
– Szóval megint el kell csórnom…
– Ühüm.
– Kell vennem egy ugyanolyat…
– Ühüm.
– Aztán azt kell visszatennem…
– Ühüm.
– Ha az ember veled barátkozik, még annál is stresszesebb az élete, és sokkal többet is költ, mint ha kirabolnák.

    – De akkor hova tartozom? Mert már az előző iskolámban sem volt könnyű barátokat szerezni. Hülye metafora, de elegem van, hogy én vagyok a dilis kulturális csatorna, amit kizárólag sorozatgyilkosok néznek.
    – Nem, Princeton, te ízig-vérig HBO vagy. A legtöbben nyomasztónak és mesterkéltnek tartanak, de a rajongóid igazi rajongók. Ők plusz tíz dollárt fizetnek havonta, csak hogy az eredeti műsort nézhessék. Na meg a szexet.
    – Szexet? Az a Cinemaxon van. Vagy ahogy egyesek hívják, a Cicimaxon.
    – Na igen. Sloane a Cinemax – mondta Digby. – Egyem a szívét.

119. oldal, Tizenöt

– Sajnálom, nem veszünk semmit. – A biztonság kedvéért még be is kiabáltam. – Semmi, anyu, csak árul valamit egy fickó!
– Miért csinálsz úgy, mintha itthon lenne az anyukád? Tudom, hogy egyedül vagy. Együtt mentetek el, de te hazajöttél, az ő autója viszont nincs itt. Gondolom, kitett az iskolánál, te meg szépen hazasétáltál – mondta. – Legközelebb tettesd betegnek magad. Spórolhattok a benzinen.
Taktikát váltottam.
– Apu! – kiáltottam.
– Csak egy autó szokott állni a garázsotokban, ja, egyébként laposak a kerekek, a kertben fél méter magas a fű, persze csak ahol nincs kiégve, a szelektív hulladékgyűjtés sincs megoldva, meg hát ugye… a csengő – mondta a fiú. – Apu nincs a képben.

– […] Princeton, maradj hátul, és öltsd magadra a duzzogós képedet.
– A duzzogós képemet? Milyen duzzogós képemet? – kérdeztem.
– Így tökéletes – bólintott Digby.
– Ilyen az arcom – mondtam.

– Mi van, ha ez a szellőző beszűkül, és beszorulunk? – kérdeztem.
– Jobb, mintha lelőnének minket – mondta Digby.
– Komolyan mondom, ne törd már magad ennyire, hogy megnyugtass.

Digby két fényképet tolt az orrom elé, a képek egy-egy középkorú férfit ábrázoltak. Valószínűleg teljesen normális fickók voltak, de hát titokban, teleobjektívvel fényképezve ki nem néz ki elvetemült gyilkosnak?

24. oldal

    – Aha, tök mindegy… Általában oda se figyelek Shereene-re.
    – Tényleg?
    – Tényleg. Kikapcsolok, és azzal szórakozom, hogy gondolatban szereplőket hozok össze egymással a kedvenc könyveimből. Közben pár percenként benyögöm, hogy „ühüm”.
    – Komolyan?
    – Easy Bella – Harry Potter-sztorikat ötlök ki, amikor lusta vagyok és Bella – Hermione-sztorikat, amikor kihívásra van szükségem – magyarázom.

94. oldal, Tizenkettő

– Szinte biztos viszont, hogy azt nem engedtem meg, hogy átkutasd a cuccaimat. Ez iszonyat nagy bunkóság.
– Így tudlak megismerni.
– A legtöbben ezt beszélgetéssel szokták elintézni.
– De hát így annyival gyorsabb.