Zénón paradoxonjai fogalom
Idézetek
Zidane láthatatlan, érthetetlen mozdulatának látványosságát csak fokozza, hogy nem történt meg. Egész egyszerűen nem történt meg, ha a stadionban közvetlenül megfigyelhető tényekhez és érzékszerveink vélhető megbízhatóságához tartjuk magunkat, senki sem látott semmit, se a nézők, se a bírók. Nemcsak, hogy nem történt meg Zidane mozdulata, de még ha meg is történt volna, ha Zidane-ban az az őrült szándék, vágy vagy képtelen gondolat támadt volna is, hogy lefejeli egyik ellenfelét, Zidane feje akkor sem érhette volna soha az ellenfelét, mert valahányszor Zidane feje megtette volna a közte és az ellenfél mellkasa között húzódó távolság felét, még meg kellett volna tennie a másik felét is, majd annak a félnek a felét is, majd az utóbbinak a felét is, és így tovább a végtelenségig, úgyhogy Zidane feje mindegyre a célpontja felé tart ugyan, de soha nem éri el, mint egy végtelenségig ismételt, hosszú-hosszú lassított felvételen, és nem képes, soha nem lesz képes, mert ez fizikai és matematikai képtelenség (ez Zidane paradoxonja, ha nem éppen Zénoné), érintkezésbe kerülni ellenfele mellkasával – soha, és a tévénézők világszerte csak a Zidane agyán átfutó múló impulzust láthatták.
15-16. oldal, Jean-Philippe Toussaint: Zidane melankóliája (Jelenkor, 2010)
Az én végtelenem, gondolta, a teknősbékáé. Az a végtelen idő, amíg Akhilleusz utolér.
191. oldal
Valójában a sorsolások száma végtelen. Egyetlen határozat sem végleges, mind újabbakba ágazik el. A tudatlanok azt hiszik, hogy a végtelen számú sorsoláshoz végtelen idő kell; a valóságban elegendő, hogy az idő a végtelenségig osztható legyen, ahogy a híres teknősbéka-paradoxon tanítja. Ez a végtelenség csodálatra méltó módon megegyezik a véletlen kacskaringós útjaival és a Sorsjáték Mennyei Mintájával, amelyet a platonikusok imádnak.
28. oldal - A babilóniai sorsjáték
Jorge Luis Borges: Körkörös romok 88% Fantasztikus novellák
