Zárkány Napoleon személy

Leon már rég horkolt a másik szobában, ő még egyre forgott az izzó kínveremben, aminek pelyhes ágy a neve, s mikor már azt hitte, hogy végre mégis kibékülnek az agyában összeveszett tömeges rémalakok egymással s a bódulás álomba megy át, akkor egyszerre megharsan az ablaka alatt valami rémületes hang, hasonlatos ahhoz, amit Cooper Fenimor világhírű amerikai regényeiben leír: mikor a rettentő oneida indiánok éjjeli orvtámadással megrohanják az álomtól elnyomott utasok tanyáját s egyszerre rázendítik ötven torokból vérszomjas riadójukat.
Alienor rémülten ugrott ki az ágyából… Első dolga volt a gyertyát elfújni. (Asszonymódra mindig gyertyát égetett, mikor aludt.) Azután a sötétben átrohant Leon szobájába, ott feldöntötte az éjiszekrényt gyertyatartóstól, órástól, poharastól.
– Mit keressz itt? – rivalt rá Leon.
– A revolveremet? Nem hallod! Az ellenség megrohanta a házat.
– Eredj aludni szépen. Mi jut eszedbe? Hisz ez a helybeli dalárda. Neked énekelnek most itten notturnót. Nem hallod?
Csakugyan »notturno« volt. Valami szárazföldi barcarole.
»Szunnyadjál csendesen… Csak csendesen… Csak csendesen…«
Pianissimo… csend… des… sen…
S azután fortissimo fel a hetedik égig: …aludjál csendesen!!! hogy attól még a mákonyrészegnek is fel kellett volna ébredni.
– Mégis jó volna a revolverrel egypárszor kilőni az ablakon, attól talán elszaladnának ezek a mi tisztelőink, – mondá Alienor.
Leon megszánta, kiszólt az ablakon a tisztelt dalárdának.
– Nemes barátim. Nem ebben a szobában alszik a képviselőjelölt, hanem a kertre nyílóban, oda lebegjenek el zengedezni.
De a dalárdának is van ám esze. Nevetnek ők ezen az állításon. Tudják jól, hogy a kerti szobában Rebék asszony alszik, a gazdasszony, az pedig minden gyanún felül áll. Van hatvan esztendős. Azért csak ott maradnak s az első dal végeztével újra összhangolni kezdenek: »cis, e, d, gis«!

210-211. oldal, A hívek tábora (Szépirodalmi, 1954)