Zala megye helyszín

[…] amikor minden emberre szükség lenne, Zala megyében sem vették fel a nemzetőrök közé a zsidó jelentkezőket. Ez néhány nappal korábban Petőfit is felháborította, s így írt a kirekesztő pozsonyi polgárokról: „ők nyilatkoztak először, hogy a nemzetőrségbe magok közé zsidót nem vesznek, és így dobtak először sarat március 15-ikének szűz zászlajára! …avagy nem áll-e azon e jelszó, és nem kiáltották-e velünk: Szabadság, egyenlőség, testvériség?”

63-65. oldal (Corvina, 2017)

Számos latin kifejezés földrajzi névként is gyökeret vert, s mint dűlőnév, teleknév, vagy határnév még napjainkban is használatos. Ilyenek Vas és Zala megyében egyebek között Agilis erdő, mely hajdan a félnemeseké lehetett, Cenzusi dűlő < lat. census³ 'adó alá vetett, megadóztatott', Limbus tó < hazai lat. limpus 'ingovány', Lineák < hazai lat. linea 'határvonal, erdei irtás vonala', Páskom, Páskum < lat. pascuum 'legelő', Pozdomális, Pozdomáris < hazai lat. postdomalis 'ház mögötti (kertrész, határrész)', Vicinális út < lat. vicinalis 'összekötő, szomszédos', stb.

134. oldal - Balázs János: A latin a Duna-tájon

Deák rögtön ismerősökre lelt a sétálók egyikében-másikában (hiába, na, Zala megye is egy nagy család csak), a költőnek is többek rázták lelkesen a kezét, mondván, be jó, hogy újra találkoztak.

159. oldal (Fekete Sas, 2019)

A Zala megyei falvak lakói nemcsak a támadó és portyázó törökök elől menekültek védettebb, nehezen megközelíthető területekre.

21. oldal

„Szép Zalában születtem,
A nagy erdő nevelt fel,
Fenyő erdő a hazám,
Minden leány hű babám"

88. oldal

A leány felállt guggoltából, fölvetette a két szép szemét, és dzsilavázni kezdett, előbb egy szép lassút, bánatossat:
Dzsavt’ar mange babam
Andi Szala megya,
Kaj na pindzsarel man
Kaj na pindzsarel mán
Csi roma, csi gádzse.

Tyinav tuke babam
Duj névenge cukro
T’ovel tro múj gullo.
Duj névenge cukro
T’ovel tro múj gullo.

(Elmegyek én, babám,
Le Zala megyébe,
Nem ismer ott, nem ám,
Se paraszt, se cigány.
Nem ismer ott, nem ám,
Se paraszt, se cigány.

Veszek neked, babám,
Két krajcárért cukrot,
Édes lesz a csókod.
Két krajcárért cukrot,
Édes lesz a csókod.)

28-29. oldal - Hercegné kisasszony (Európa, 1958)

Az aprószentek-napi vesszőzés, korbácsolás Magyarországon a történetileg legjobban nyomon követhető szokások közül való. Ennek oka, hogy az aprószentek-napi virgács is valaha az egyházi szentelmények közé tartozott, s így az egyházi iratokban gyakran említik. Mai napig az egész magyar nyelvterületen ismeretes szokás.

A legrégibb emlékekkel Radó Polikárp foglalkozott. A XVI. században Jászó premontrei prépostság környékén való kéziratos Breviáriumban maradt feljegyzés a vesszők megáldásáról. „Benediccio uirgarum. Benedic quesumus domine has uirgas, quas ex meatu terre interiora per spiracula profluentes laticem mundare iussisti, ut fugata ab eis cuncta dyabolica machinacione quicunque humiliter se inclinauerit ad percussionem uirgarum istarum”.

A XV–XVI. századból is érdekes példákat hoz fel Radó Polikárp a vesszőszentelésről. Az 1528-as szövegben a háromszoros „Dávid” felkiáltás is előfordult: Erodes Iratus occidit multos pueros in Betlehem Jude in civitate dauid dauid dauid. (Mai napig is ezt kiáltják a korbácsolás alkalmából: „Aprószentek, Dávid, Dávid”.)

Az 1591-es csetneki evangelikus zsinat idevonatkozó határozatát már idéztük. Ez a zsinat az állatok rituális vesszőzését is említi. A pásztorok vesszőhordása a magyarságnak a szlovákokkal érintkező csoportjánál ismeretes.

Ennél még érdekesebb Temesvári Pelbárt szokásleírása a XV. századból: „Quid ergo, charissimi, est quod multi vestrum hodie exercent vanas trufas in mutuis verberibus decens: Herodes iratus occidit multos pueros in bethlehem david. etc. Et qui multa inibi mala nedum mendaciorum, sed et periuriorum, imo et tactuum impudicorum et aliorum nephandorum operum admiscentur. Quo ratione coram deo de omnibus illis pravitatibus reddituri estis. Ve ve vobis, qui nunc sic ridetis, quia flebitis…” [Miért van az tehát, kedveseim, hogy köztetek ma sokan hiú tréfálkozásokkal szórakoztok és egymást kölcsönösen korbácsoljátok, mondogatván: Herodes sok fiút megölt Dávid Betlehemében stb. Az ilyen emberek sok rosszat és bűnös dolgot, sőt tisztességtelen simogatást és más egyéb kimondhatatlant kevernek ehhez a szokáshoz. Isten előtt ezekért a dolgaitokért felelni fogtok…]

Apor Péter a Metamorphosisban éppúgy utal a lányok vesszőzésére, mint Bod Péter a gyermekek vesszőzésére: „Ezen a napon a gyermeketskéket jó reggel vesszővel megütögetik az Atyák vagy mások annak emlékezetére, hogy gyermekek szenvedtek a' Kristusért, 's ezeknek-is szenvedni kell a' világi életben”.

Az aprószentek-napi korbácsolás (suprikálás, csapulás, mustározás stb.) ma is az egész országban ismert. Utalnak a mondókák arra is, hogy a vesszőzés elűzi a keléseket, betegségeket (szófogadó légy, egészséges légy, friss légy, keléses ne légy). Zala megye egyes vidékein a korbácsolás egészen újévig tart, s napjainkig az ünnepi periódus egyik legnépszerűbb szokása.

Az aprószentekelésnek a legényavatással való kapcsolatára már az előző fejezetekben utaltunk. A Kolozs megyei Mérán a legények aprószentek éjjelén a fonóban háltak. A „hűtlen legényt”, aki nem aludt ott, súlyos büntetés várta.

Zala megyében a 18. század végén a nemesek és agilisek fele-fel arányban fordultak elő.

110. oldal

Zala megye, így a göcseji területek elhagyott, kifosztott falvai is – mint láttuk – zömmel csak a 17. század végétől kezdtek újra benépesedni.

21. oldal

A csehszlovàk irat arra hivatkozott, hogy az àltala szàmìtàsba vett négy megye, Moson,Sopron, Vas és Zala területén 200 000
szlàv él, ìgy tehàt minden alap megvan arra, hogy az övezet északi részét(Moson és Sopron) csehszlovàkia , a délit pedig (Vas és Zala) Jugoszlàvia megkaphassa.

23