zakó tárgy
Idézetek
Szabódal
Becses nevem
Bakó Manó –
Nyissz!
Makón vagyok
zakószabó –
Nyassz!
Makón ahány
zakót szabok –
Nyussz!
Annyi bakó
bankót kapok –
Nyissz! Nyassz! Nyussz!
Móra 2. kiad., 21. o.
Coldmoon könnyedén felnevetett:
– Van egy ősi lakota közmondás: a korán kelő madár kapja a gilisztát.
– Valóban. És látom, hogy a korán kelő madár új tollakkal ékeskedik.
Coldmoon megráncigálta a zakója hajtókáját.
– Walmart. Százhuszonkilenc dolcsim bánta.
Leplezetlen undor suhant át Pendergast arcán.
144. oldal
Ragyogó, vörös – sárga – zöld mintás öltönyt visel – az anyag középkori falikárpitra hasonlít. A zakó zsebéből díszzsebkendő kandikál ki, a nyakkendő mintája passzol a zsebkendőéhez, amely viszont „utazás a Marsra stílusú. Tisserand egész öltözéke a hiperdinamikus, de jó humorú kereskedelmi középvezetőt idézi. Rajtam viszont kapucnis bélelt kabát van, valamint egy „hétvége a Hebridákon stílusú vastag pulóver. Gondolom, a lassan kialakuló szerepjátékban én leszek „az igazi informatikus", a zsémbes profi, akinek nincs ideje az öltözködéssel törődni, és alkatilag képtelen rá, hogy elcseverésszen a felhasználóval. Tisserand-nak igaza van: jó kis csapatot alkotunk.
61. oldal
– […] Az alkalmazottakat kérdezd, ne a főnököket, azok soha nem tudnak semmit.
Még egy félórát bíbelődött az irodájában, felszámolt egypár jelentéktelen ügyet. Azután fogadott egy káplánt, aki azt panaszolta, hogy a templomi perselyekből valaki kilopta a pénzt. A pap tiszteletére Maigret fölvette a zakóját. Mikor végre egyedül maradt, ő is fölkerekedett, és beszállt az egyik várakozó rendőrkocsiba.
2. fejezet
Az öltözködés egyébként már egyáltalán nem érdekelte. Ugyan valamikor egy ruhaboltban dolgozott, és minden zakóról, ingről biztos véleménye volt, már egyáltalán nem törődött vele, mit húz magára. Ezt teszi az emberrel, ha tizenkét éven keresztül rabruhát visel.
452. oldal