Zakariás testvér személy
Idézetek
[…] In his head his brothers murmured in agreement. After nearly seventy years, Jem was almost used to this. Instead of music, he had this stern brotherly chorus. Once upon a time, he had imagined each of the Silent Brothers as a musical instrument. Brother Enoch, he’d thought, would be a bassoon heard through the high-up window of a desolate lighthouse, the waves crashing down at the base. Yes, yes, Brother Enoch had said. Very poetic. And what are you, Brother Zachariah?
Jem had tried not to think of his violin. But you couldn’t keep secrets from your Brothers. And that violin had lain silent and neglected for a very long time.
– Szintúgy komoly szívességet tennél nekem, ha esetleg nem említenéd meg, hogy találkoztunk az árnypiacon – hízelgett érezhető aggodalommal a hangjában, majd újra megvillantotta lebilincselő mosolyát.
A néma testvérek általában megveszekedett pletykafészkek, közölte Zakariás testvér, a kedvedért azonban kivételt teszek, Matthew.
21. oldal, Hosszú árnyékok
A piacon amúgy sem árt, ha óvatos az ember. Nem csak álmokat, szívfájdalmat is árulnak itt.
27. oldal, Hosszú árnyékok
Párizs városa elkápráztatta az érzékeket ételekkel, borral, művészettel, romantikával. Zakariás testvért mindenhol arra emlékeztette valami, ami már nem volta az övé, egy számára elveszett világ örömei tárultak elé. Megtanult együtt élni ezzel a veszteséggel. Amikor elmerült egy ilyen hívságokkal teli világban, nehezebb volt, de azért elviselhető.
Ez a helyzet most mégis más volt, mint az eddigiek.
Semmit sem érzett a zenét hallgatva, a húrokon fel-alá keringőző vonót figyelve, nagy üresség nyílt benne, amiben legfeljebb a múlt visszhangzott. Végtelenül, nyomorúságosan távolinak érezte magát mindentől, ami valaha emberré tette.
A vágyakozás, hogy érezzen, hogy igazán halljon, hogy akarjon – ez volt az egyetlen, ami majdnem elhitette vele, hogy él.
272. oldal, Bűnösök
Egy igencsak kitartó tündérnő négyszer próbálta eladni neki ugyanazt a szerelmi bájitalt. Zakariás nem bánta volna, ha egy ilyen bájital rá is hatással van. A magafajta már nem emberi lények nem aludtak, ő azonban néha lefeküdt pihenni, remélve, hogy békesség telepszik rá végül. Soha nem történt meg. Hosszú éjszakákon át csak azt érezte, ahogyan a szeretet elszivárog az ujjai között, és mára már inkább csak emlék, mint érzés.
298-299. oldal, A hajnal fia
Zakariás testvér száz éve járta az árnypiacokat. Lassacskán maga is kezdte belátni, hogy a hosszú kutatás végül nem vezet eredményre. Azért folytatta tovább. Zakariás testvér nem jutott sokra, ideje viszont volt bőséggel, és mindig is igyekezett türelmes lenni.
299. oldal, A hajnal fia
Raphael undok vicsorral húzta fel az ajkát a hegyes fogairól. Senki sem tud úgy vicsorogni, mint egy vámpír, ő pedig különösen értett hozzá.
301. oldal, A hajnal fia
– Az itteni Intézetet, ahogyan maguk nevezik, hogyan is fogalmazzak finoman… bigott gyilkosok lakják.
[…]
Nem mondhatnám, hogy sikerült különösebben finoman fogalmaznia.
301-302. oldal