Zachary Ezra Rawlins személy

A szokásává vált, hogy minden reggel átmenjen a könyvtárba, a nyirkos csöndben kiválasszon magának egy művet, azután visszamenjen a szobájába, és egész nap olvasson.

21. oldal, Első könyv - Édes bánatok

Miközben kilép az ajtón, arra gondol, hogy hisz a könyvekben. Ezt egészen biztosan tudja.

69. oldal

– Ezt a könyvtárból emelted el! Ott voltál.
– Úgy van, tíz pont a Hollóhátnak. Elég nagy ostobaság volt a részedről, hogy felügyelet nélkül hagytad a könyveket egy muffin kedvéért.
– Első osztályú muffin volt – feleli bosszúsan Zachary.

94. oldal, Első könyv - Édes bánatok

– Esetleg azt is megmutassam, merre van Mekka? – kérdezi a Gazda.
– Nem kell, köszönöm. Szabadgondolkodó pogány vagyok.
A férfi értetlenül félrebillenti a fejét.
– Szellemi beállítottságú, de nem vallásos – magyarázza Zachary.
Arra gondol, hogy az ő egyháza a történethallgatás, a hangos koncertek és a lázadás. A vallása pedig a frissen hullott hó csöndjében, a koktélok ízében és a könyvek lapjain olvasottakban rejlik. De ezt nem teszi hozzá hangosan.

69. oldal

Az étellift csenget, a falon lévő lámpa világítani kezd. Zachary úgy emlékszik, hogy magától még sohasem csengetett.
Jó reggelt, Mr. Rawlins!
Olvasható az üzenetben.
Reméljük, jól aludt!
Az üzenet mellett egy kanna kávé, egy omlett-tekercs, két szelet pirítós, egy tálka mézzel leöntött és sóval meghintett vaj és egy kosár mandarin sorakozik.
Zachary felírja egy kártyára, hogy köszönöm, de meggondolja magát, és másik kártyát vesz elő.
Szeretlek, Konyha.
Nem vár választ az üzenetre, de az étellift csenget.
Köszönjük, Mr. Rawlins! Mi is kedveljük magát.

304-305. oldal (Negyedik könyv: Meg van írva a csillagokban)

Zachary Ezra Rawlins a beépített szekrény aljában ül a vállfákon lógó ingek és kabátpk sűrűjében. Az ajtó csukva van. A hátát a falnak támasztja, ahol Narniának kellene lennie, ha ez egy valódi ruhásszekrény lenne. Egzisztenciális válságban szenved.

31. oldal, Első könyv - Édes bánatok

Arra gondol, hogy hoznia kellett volna egy könyvet. Mindig visz magával könyvet, amikor várnia kell […]

91. oldal, Első könyv - Édes bánatok

Mirabel kivesz néhány bankjegyet Dorian tárcájából, a többi holmit pedig visszateszi a zsebeibe.
– Miért vetted el a pénzt? – kérdezi Zachary.
– Azok után, amin keresztülmentünk, hogy megmentsük, ki fogja fizetni a kávénkat. Várjunk csak! Mind a ketten teát ittunk, igaz? Nem számít. Akkor is ő fizet.

214. oldal, Harmadik könyv - Simon és Eleanor balladája

– Ugye csak viccelsz? – Zachary felpillant a jellegzetes cégtáblára, amelyen egy zöld sellő látszik. – Kávézni akarsz?
– A koffein az egyik leghatásosabb fegyverem – feleli Mirabel, miközben bemennek, és beállnak a sorba.

169. oldal, Második könyv - Sorsok és mesék

– Az ott egy ruhásszekrény? – kérdezi, miközben a szoba túlsó végében lévő bútordarabra mutat.
– Igen – böki ki Zachary zavartan a nyilvánvalót.
– Ellenőrizted?
– Miért ellenőriztem volna?
Dorian hitetlenkedve felvonja a szemöldökét.
– Ó, ó, már értem…! – dadogja Zachary. – Nem, nem ellenőriztem.
Még sohasem volt olyan ruhásszekrénye, amelyik ennyire jellegzetesen ruhásszekrény lett volna. Sok időt töltött különböző gardróbszekrényekben, és el sem akarja hinni, hogy éppen ezt nem ellenőrizte a Narniába vezető ajtó szempontjából.

322-323. oldal, Negyedik könyv - Meg van írva a csillagokban