Yves Benedict személy

    – Hogy tudod megjegyezni, hogy ki kicsoda?
    – Ugyan, könnyű: Trace, a tökös; Uriel, az ultra intelligens; Victor… ööö… vadítóan titokzatos.
    – Ez nem ért!
    Zoe csak vigyorgott, és folytatta: – Will, az 1000 wattos vigyor; Xav, az X-trém sportos; Yves pedig… rá nem találok szavakat. Zedet meghagyom neked. Ismered a dalt az oviból? – és ezzel dúdolni kezdett egy ismerős dallamot. – Ha a Benedict srácokkal szemléltetnék az oviban a betűket, mi lányok fényévekkel előbb megtanulnánk olvasni.

111-112. oldal, 10. fejezet (Manó Könyvek, 2012)

    – Nekem személy szerint az Yves típusú srácok tetszenek. Az a helyes kis szemüvege, meg a jótanulós kisugárzása minden alkalommal levesz a lábamról. Olyan, mint egy dögös Harry Potter.

74. oldal - 8. fejezet (Manó Könyvek, 2012)

Yves nem engedett.
– De, igenis kell! Hogy tudd! Nagyon boldog vagyok, hogy velem vagy. Aki minket, lélektársakat megalkotott, igazán okosan talált ki mindent. Nem olyan párt ad mellénk, akit akarunk, hanem olyat akire szükségünk van.

256. oldal

– A szépség és az intelligencia nem feltétlenül vannak fordított korrelációban – vágott vissza Yves a bátyjának.
– Jaj! Ezek a bonyolult kifejezések! – ütötte le a magas labdát Xav azon nyomban. – Bocs, az ilyen sötét alakoknak, mint amilyen én is vagyok, mindent érthetően kell mondani.
Yves vágott egy fintort.
– A csinos lányok is lehetnek okosak. Sőt, többnyire azok is!
– Akkor miért nem ezt mondtad elsőre – kötözködött tovább Xav.

83. oldal

    – Jók ezek a ruhák – súgta oda Xav. – A papád meg te valami új divatot akartok teremteni?
    Yves megdörzsölte az állát:
    – Bámulatos. Észrevetted, hogy minden egyes csont a helyén van anatómiailag? Akárki csinálta ezeket, orvosi vénája van.
    Csak ekkor hasított a tudatomba, hogy Simon sem öltözött át. Csak egy kabátot dobott magára, és a jelmeze a fluoreszkáló csontokkal csalhatatlan bizonyítékként kandikált ki a kabát alól.
    Nagyot sóhajtottam:
    – Öljetek meg, és ássatok el valahová!
    – Én azt hittem, ez a csontvázas dolog azt jelzi, hogy már megtörtént a dolog – cukkolt tovább Xav.

181. oldal - 15. fejezet (Manó Könyvek, 2012)

    – Komolyan, heten vannak?
    Tina rádudált egy gyalogosra, majd odaintegetett neki.
    – Benedicték a következő sormintát követték: Trace, Uriel,Victor, Will, Xavier, Yves és Zed. Biztos így könnyebben megjegyezték a neveket, gondolom.

36. oldal - 4. fejezet (Manó Könyvek, 2012)

– Szeretlek, Yves – bukott ki belőlem a beismerő vallomás, mielőtt észbe kaptam volna, és már késő volt visszaszívni.
– Úgy értem… Nem kell, hogy ilyesmiket mondj te is… — Hogy én mekkora idióta tudok lenni!, szidtam magam gondolatban. – Szóval, bocs…
Yves tekintete melegen csillogott:
– Ne kérj bocsánatot! Csak azt sajnálom, hogy nem én mondhattam ki elsőnek. A megfelelő pillanatra vártam.
Megpróbáltam távolabb húzódni tőle. Féltem, hogy csak azért mondja ő is ezt, mert olyan reménytelenül udvarias.
– Nem kell, hogy ezt mondd!
Yves nem engedett.
– De, igenis kell! Hogy tudd! Nagyon boldog vagyok, hogy velem vagy. Aki minket, lélektársakat megalkotott, igazán okosan talált ki mindent. Nem olyan párt ad mellénk, akit akarunk, hanem olyat, akire szükségünk van.

256. oldal, 18. fejezet

– Egy egész sor írót kedvelek. Mivel soha senki sem mondta, mit olvassak, így az eddigi olvasólistám kissé furinak tűnhet. Egyszerűen mindig lekaptam valamit a könyvtárban a polcról.
– Akkor azt meséld el, miket kaptál le a polcról az utóbbi időben.
– Isaac Asimovot meg Jane Austent. Tudod, a könyvtárban ábécérendben vannak a könyvek…
Yves az állát simogatta, a szeme csillogott.
– Nagyon érdekes. Büszkeség és balítélet a világűrben – ebben látok fantáziát.

152. oldal, 11. fejezet (Manó Könyvek, 2013)

Senki sem maga választja meg a lélektársát (…).

Yves színpadiasan dörgölte a tenyerét, és intett Phoenixnek.
– Ez jólesett.
A lány lábujjhegyre ágaskodott, és megcsókolta.
– Az én csodás kockám, akiben egy Thor veszett el. Vadító vagy.
Yves felnevetett.
– Ne önts olajat a tűzre, Phee.

251. oldal