Yvaine személy

– A te fajtád alszik?
– Persze, de nem éjjel. Éjjel világítunk.

Négy, 96. oldal

Azt beszélik, hogy amikor csak az államügyek engedik, minden éjjel felbiceg a palota legmagasabb csúcsára, s ott áll órákig, láthatóan meg sem érezve a fagyos szelet, nem szól semmit, csak néz fel a sötét égre, és szomorú szemmel figyeli a végtelen sok csillag lassú léptű táncát.

Epilógus melyben számos befejezés felfedezhető

És akkor egy magas női hang tisztán azt mondta: – Aú. – Majd nagyon halkan, hogy: – Basszus. – És megint, hogy: – Aú.

67. oldal

– Az nem fog menni – ingatta fejét a csillag. – A csillagok lehullnak. De vissza nem mennek.
– Te lehetnél az első – győzködte Tristran. – Csak hinned kell benne. Különben nem fog megtörténni.

– Mm. Tudsz járni?
– Nem. Eltört a lábam. Süket is vagy, nem csak hülye?

– Aha. Ez azért nem olyan szörnyű, nem?
– Inkább élnék hozzáláncolva egy gonosz farkashoz, vagy büdös disznóhoz, vagy lápi manóhoz – közölte a lány az érthetőség kedvéért.

151. oldal

Csillagpor: 5/5 – én vagyok Yvaine, Cortez pedig Tristan! ☺

180. oldal, Szeptember 30., szerda (Ciceró, 2010)

197. oldal