YouTube fogalom
Idézetek
391-392. oldal, Április 13., szerda (Ciceró, 2012)
Az első lépés a helyes irányba – a humor. Az élet néha halálosan szomorú, de mosollyal az arcunkon minden könnyebb. Próbáld ki a hahotajógát. Vagy nézz nevető négyes-iker-babás videókat a YouTube-on.
26. oldal
Johannes Hinrich von Borstel: Szívügyek 85% Minden, amit a legfontosabb szervünkről tudni érdemes
Az internet, a Facebook, a YouTube korában nem létezik elfogulatlan esküdtszék. Nincs tiszta lap. Egy ügy nyolcvan-kilencven százalékban eldőlt, mire a bíróság elé kerül.
Kérd meg a diákokat, hogy olvassanak pár mondatnál többet; sokan – tizenhét-tizennyolc évesen – tiltakozni fognak, hogy képtelenek rá. A leggyakoribb panasz az, hogy a dolog unalmas, nem is igazán a szöveg tartalmára, mint inkább magára az olvasás aktusára értve. Amivel itt szembesülünk, az nem pusztán a szokásos tinédzserkábulat, hanem a posztliterális „új fless”, a „koncentrálni képtelen túlpörgés” és a hanyatló felügyeleti rendszer elkülönítő, összpontosító módszerei közötti összeférhetetlenség. Minden „unalmas”, amihez ki kell mozdulni a kommunikáció kényszeres inger-válasz mátrixából, a YouTube-ból és a fast food-ból, egy pillanatra megállítva a virtuális vágytermelés és -teljesítés kábító körforgását. Egyesek ugyanúgy akarják fogyasztani Nietzschét, mint a hamburgert; a fogyasztói rendszer logikáján felnőve nem értik, hogy a nehézség, az emészthetetlenség maga Nietzsche.
46-47. oldal
Mark Fisher: Kapitalista realizmus 91% Nincs alternatíva?
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Generally speaking, I hate YouTube, mostly because Alan is all, I just have to show you this one thing, yo, but inevitably one thing becomes seventeen things, and before I know, I'm watching a sea otter operate a vending machine, thinking, Where the fuck did I go wrong?
Vannak helyzetek, amikor egy előadó pokoli büszke arra, hogy a zenéje mindenhol agyon van játszva. Amikor minden órában legalább egyszer leadja a rádió, rengetegen nézik a Youtube-on, egymásnak küldözgetik, vagy éppen gifeket készítenek a klipből. Pörög a Tumblrön a dalszöveg, tele van feldolgozásokkal a net, inspirál másokat arra, hogy zenéljenek és meghozza a kedvet a dalszerzéshez.
De van, hogy egy dal nem úgy jön ki, ahogyan szeretted volna, nem azzal, akivel eredetileg szeretted volna, és van, hogy alig bírod meghallgatni, mert utálod, ami lett belőle. És akkor nagyon megszívtad. Mert nem kerülheted el. Kísért mindenhol. […] És ha senki nem veszi észre, hogy ez így nem kerek, mert nem hallják benne, amit én hallottam dalszerzés közben, én akkor sem szeretem. Mert attól, hogy másnak tökéletes, nekem még lehet, hogy semmilyen szempontból nem felel így meg. És azt hiszem, soha nem fogom tudni igazán szeretni azt a dalt.
Mert nem ilyennek kéne lennie.
Egyébként ki nem állhatom a YouTube-ot, főleg, mert Alan az a „csak egyet gyorsan megmutatok” fajta, de aztán egyik videóból következik a másik tizenhét, és mire észbe kapok, már azt nézem, ahogy egy vidra pénzt dobál egy automatába, én meg azon töröm a fejem, hogy hol a francban siklott félre az életem.
9. oldal
Melissa Shepherd kihagyta a szokásos, egy nagy pohár kávéból és morzsasütiből álló reggelijét, helyette csak két üveg ásványvizet ivott. Üres gyomorral akart nekivágni a napnak. Nem akarta összehányni magát, mint legutóbb, amikor a Curiosity szonda landolt a Marson. A tükörtojás ott virított a fehér köpenyén, és egy csapásra internetes híresség vált belőle, hála annak az egész világot bejáró YouTube-videónak, amelyiken mindenki ujjongva örül a Curiosity sikeres megérkezésének, ő pedig ott áll közöttük lehányt ruhában.