Yoda személy
Idézetek
Yoda is volt ifjonc?!
Ashoka
6. oldal A Jedi Kódex
Daniel Wallace: A Jedi útja 91% Kézikönyv az Erővel ismerkedő növendékek számára
Megfordulva egy parányi kis lénnyel találta szemközt magát, aki ott állt, néhány lépésnyire tőle. Luke nyomban meglepetten hátralépett; ez az apró kis teremtmény mintha a föld alól bújt volna elő! Alig lehetett magasabb fél méternél, mégis nyugodtan állt ott a föléje tornyosuló fiatalember előtt, aki egy félelmetes lézerpisztolyt lóbált a kezében.
Lehetetlen volt megállapítani ennek a töpörödött, aszott kis izének a korát. Az arcát mély barázdák szántották, de manószerű, csúcsos fülei az örök ifjúság látszatát kölcsönözték megjelenésének. Hosszú, fehér haja, amelyet középen elválasztva hordott, leomolva keretezte kékes bőrű fejét. A lény két lábon járt, rövid, tömpe lábszárai voltak, amelyek háromujjú, leginkább a hüllőkére emlékeztetó lábfejen végződtek. A testét szürke rongyok fedték, akár az ingovány fölött hömpölygő ködök, rongycafatok, amelyek alighanem megközelítették a teremtmény valódi korát.
87-88. oldal
– Ha majd te is leélsz nyolcszáz évet, megtanulsz néhány trükköt, hogy hogyan kell megregulázni az engedetlen ifjú Jediket! – állt égnek Yoda füle, ami csalhatatlan jele volt a Jedi-mester jókedvének. – Csak el ne felejtsd ezt, hmmm…?
109. oldal, 6. fejezet
– Türelmetlen, ajjaj, türelmetlen vagy. És milyen biztos a döntésben! Ajjaj!
Obi-van beleharapott a nyelvébe és csendben maradt, kötelességtudóan várva a másikra. Yoda alaposan végigmérte.
– Nagy harcos, igen, Qui-gon Jinn nagy harcos volt – gurgulázta a mester halk, szomorú hangon. – De mennyivel, ajjaj, mennyivel több lehetett volna, ha nem rohan annyira előre! Lassabban, Obi-van, neked lassabban kell haladnod.
309. oldal, 24. fejezet (LAP-ICS Könyvkiadó, 1999)
Yoda egy alkalommal megállapította, hogy bár csecsemőkoromban elhagytam a Haruun Kalt, és csak egyszer tértem vissza fiatalkoromban egy rövid időre, szerinte a véremben hordozom a négy oszlopot. Azt mondta, hogy a Becsület és a Kötelesség ugyanolyan természetes számomra, mint a lélegzés, és a felkészülés csak annyi változást idézett elő bennem, hogy a Jedi-rend lett számomra a Család, és maga a Köztársaság a Csorda.
Bevallom, jólestek Yoda szavai. Remélem, hogy igazak, de nekem nincs véleményem erről a témáról. És nem érdekelnek a vélemények. Engem csakis a tények érdekelnek.
43. oldal, 1. fejezet - Megérkezés (Szukits Könyvkiadó, 2015)
– Mindent tudott a Szenátusban folyó korrupcióról – folytatta Dooku, anélkül, hogy kihagyott volna akár egy szívdobbanásnyit. – Korruptak valamennyien, természetesen. Yoda és Mace Windu is. De Qui-gon sohasem tartott volna ki e mellett a status quo mellett, ha tudja azt az igazságot, amit én tudok. – Drámai szünetet tartott, amely közbevetést követelt Obi-vantól.
– Az igazságot?
– Az igazságot – mondta a magabiztos Dooku. – Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy a Köztársaság a Sith Sötét Lordjainak uralma alatt áll?
Ez mélyebbre hatolt, mint az őt fogva tartó energiaszálak bármelyike.
– Nem! Ez nem lehetséges! – Az elméje pörgött, és valami ellenérvet keresett. Ő volt az egyetlen az élő Jedik között, aki harcolt egy Sith Lorddal, és ez az összecsapás szeretett mestere, Qui-gon életébe került. – A Jedik tudnának erről!
– Az Erő sötét oldala elhomályosítja a látásukat, barátom – magyarázta nyugodtan Dooku. – Több száz szenátor áll jelenleg a befolyása alatt annak a Sith Lordnak, akinek a neve Darth Sidious.
– Nem hiszek neked – mondta Obi-van határozottan, és azt kívánta, bárcsak olyan szilárdan tudná tagadni azt az igazságot, mint ahogy kijelentette.
– A Kereskedő Föderáció alkirálya valaha szövetségese volt ennek a Darth Sidiousnak – magyarázta Dooku, és ismerve az egy dekáddal ezelőtti eseményeket, ez hihető állításnak tűnt. – De őt tíz évvel ezelőtt cserbenhagyta a Sötét Lord. Hozzám jött segítségért. Mindent elmondott. A Jedi Tanács nem hitt volna nekem. Sokszor próbáltam figyelmeztetni őket, de nem hallgattak rám. Amikor majd érzékelik a Sötét Lord jelenlétét és rádöbbennek a hibájukra, már túl késő lesz. Mellém kell állnod, Obi-van, és együtt elpusztítjuk a Sithet.
Mindez annyira észszerűen, annyira logikusan hangzott, és annyira illett ahhoz, a szóbeszédhez, amit Obi-van Dooku grófról hallott. Ám a selymes szavak mögött ott lapult a valóság, ami pozdorjává zúzta e logikát.
– Sosem állok melléd, Dooku!
265-266. oldal, 22. fejezet (LAP-ICS Könyvkiadó, 2002)
Aztán egy pillanatra egy másik jelenlétet is megérzett. Ez is ismerős volt, tele arroganciával, sötétséggel – és szörnyű, fájdalmas magánnyal.
Yoda most érezte ezt először, és elképedve figyelte Anakin szenvedését.
Anakinét…illetve azét, amivé vált.
Fájdalom, amit fájdalommal próbált enyhíteni. A sajátjáéval, és még inkább másokéval.
363. oldal