Yggdrasil fogalom

Bernard Cornwell: Az utolsó királyság
Tim Severin: A viking – Odin gyermeke
Salman Rushdie: Szégyen
Joanne Harris: Rúnajelek
Agatha Christie: Hétvégi gyilkosság
Neil Gaiman: The Sandman 6. – Fables & Reflections
Bernáth István: Skandináv mitológia
Eoin Colfer: Ja, és még valami…
Dan Simmons: Hyperion
Colleen Houck: Tiger's Quest
Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj
Tóth István (szerk.): Talált kincs
Yliaster Daleth: Egy mágus feljegyzései
Dan Simmons: Endymion felemelkedése
Bíró Szabolcs: Ragnarök
Kevin Hearne: Hammered – Elkalapálva
Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje
Tyll J. Pollman: Farkasok vándorlása
Neil Gaiman: Északi mitológia
Tótfalusi István: A Nibelung-sztori
Richard Powers: Égig érő történet
Bjørn Andreas Bull-Hansen: A viking
Robert Macfarlane: Lennvilág
Genevieve Gornichec: A boszorkány szíve
Salman Rushdie: Az igazság nyelvei
!

Egy ábrázolása a dailymythogies.wordpress.com-ról

!

Az Yggdrasil vagy Yggdraszill a germán és skandináv mitológia kőris világfája, melynek koronáját felhők fedik, gyökerei pedig egészen az alvilágig nyúlnak.
Az Eddában így írják le:
Három gyökér gyürkőzik
három irányba
Yggdraszill kőrise alól:
egyik Hél honára dől,
másik a déróriásokéra,
harmadik az emberfiakra.

Fentfogú, a mókus
fel-le futkos, iramlik
Yggdraszill kőrisfáján;
kihallja fentről
a sas kiáltozását,
közli Nídhögg-gel odalent.


Idézetek

BoJack >!

Az északi mitológiában a világfának, a roppant Yggdrasilnak három gyökere van. Az egyik a Tudás Tavába ér a Valhalla mellett, abba a tóba, amelyből Odin is iszik, a másik kettő azonban szép lassan elpusztul; az egyiket a Nidhogg nevezetű szörnyeteg rágja szét, a másikat pedig a Muspelheim lángjai emésztik el. Amikor ez a két gyökér megsemmisül, a fa kidől a helyéről, és beköszönt a „Götterdämmerung", az istenek alkonya. Az emigráns is olyan, akár egy fa, amely gyökerek nélkül próbál megmaradni a helyén.

83. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Valhalla · Yggdrasil
Adrienn1994>!

Az általános vélekedés szerint a mókusok imádni valóak. Ugrálnak a fákon, az emberek meg mutogatnak, hogy „De cukiii!”, miközben a hangjuk csöpögőssé válik, és az eksztázis fejhangú magasságát verdesi. De megsúgom, hogy a mókusok csak addig aranyosak, amíg elég kicsik ahhoz, hogy eltapossuk őket. Mert ha egy teherautó nagyságú vérmókussal találkozol, abban már semmi cukit nem találsz.

9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Yggdrasil
Jackie_Brown>!

– Én messzebb látok nálad, Loki. Ellátok egészen a Világfa tövéig – mondja majd Heimdall utolsó leheletével. – Surt tüze nem érheti el a Világfát, és ketten elbújtak Yggdrasil törzsében, biztonságban vannak. A nő neve Élet, a férfié Életvágy. Leszármazottaik benépesítik a Földet. Ez nem a vég. Nincs vég. Egyszerűen csak véget ér a régi kor, és kezdődik az új. A halált mindig újjászületés követi.

203. oldal, Ragnarök: az istenek végzete

Kapcsolódó szócikkek: világfa · Yggdrasil
forElle>!

Olykor bizony fának látom magam; néha nagyképűen azt képzelem, hogy én vagyok a kőris Yggdrasil, az északi legendák mitikus Világfája. A kőris Yggdrasilnak három gyökere van. Az egyik a Valhallában, a tudás tavában kapaszkodik, oda jár inni Odin. A másodikat lassan-lassan emészti a tűzisten Surtur birodalmában, Muspellheimben lobogó olthatatlan tűz. A harmadikat egy Nidhögg nevű, félelmetes bestia rágja. És amikor tűz és bestia elpusztít a háromból kettőt, kidől a Fa, és alászáll a sötétség. Istenek alkonya: egy fa álma a halálról.

Kapcsolódó szócikkek: Nidhogg · Yggdrasil
Chöpp>!

Az Yggdrasill néma hídján Aeneához fordultam.
     – Mit mondott Dorzse Phamoa a végén?
     – Kale pe a – ismételte a barátom. – Ősi tibeti köszönésforma. Ezzel búcsúztatták a hegyekbe induló karavánokat. Azt jelenti: lassan járj, s akkor hazatérsz.

719. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Yggdrasil
1 hozzászólás
Chöpp >!

– Thort keresem.
Erik cöccögött. – Nem lesz nehéz megtalálni. Urd Kútja. Menj egyenesen Yggdrasilig, az óriás kőrisfáig, ott fordulj balra, és ne adj egy fityinget se az unikornisoknak, mert attól csak felbátorodnak. És ha látsz egy olyan kampós orrú fickót, aki Lief névre hallgat, mondd neki azt, hogy elcseréltük a szemünket.

170. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egyszarvú · Thor · Yggdrasil
Vörös_Rébék>!

Még áll, de már inog
Yggdrasil, a kőris,
lombja nyög és sír,
hogy Loki elszabadult.

158. oldal, A jósnő szava, 47. strófa

Kapcsolódó szócikkek: Loki · Yggdrasil
Uzsonna>!

Egy alakzat körvonalazódik a sűrűben, de olyan nagy, hogy valami nem stimmel vele.
    – Szóval ez az – mondja Loki tompán. A Mimasz.
    Hangok jönnek föl Nick szájába, és buknak ki belőle, szótagtöredékek, és nagyjából azt akarja velük mondani, hogy Jézusom, jaj, nincs remény. Hetek óta óriásfákat néz, de ehhez fogható még nem került a szeme elé. A Mimasz átmérője nagyobb, mint a szépapja régi tanyasi házáé. Ahogy a lemenő nap beteríti őket, ősi, darsanszerű a hangulat – szemtől szemben találkozhatnak az istenséggel. A fa nyílegyenesen szalad a magasba, mint egy kémény, és a világ minden kincséért sem akar véget érni. Alulról nézve akár Yggdrasil, a Világfa is lehetne – gyökerei az alvilágban, koronája az égben. Nyolc méterre a föld fölött egy másik törzs ugrik elő a fa oldalából, az ág maga nagyobb, mint az egész Hoel gesztenyefa. Magasabban további két, törzsnek beillő ág hajlik ki a fa tengelyéből. Az egész együttes mintha kladisztikai gyakorlat volna, az Élet Evolúciós Fája – egyetlen, igen magasan és hosszú idő alatt további családi ágakra hasadó, nagy ötlet.

326-327. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fa · mamutfenyő · Yggdrasil
Chöpp >!

    Az Yggdrasill bő egy kilométer hosszan húzódhatott a fa elkeskenyedő koronájától a tövében tündöklő, fúziós energiát sugárzó gyökérrendszerig.

632. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Yggdrasil
1 hozzászólás
Cartwright>!

A hajó egyre távolodott otthonuktól a Parvati felé, ahol majd átszállhatnak a Hyperion bolygójára tartó bárkafára, az Yggdrasillra. Sol rámosolygott héthetes kislányára. Kislánya visszamosolygott rá.
Ez volt Rachel utolsó és első mosolya.

Kapcsolódó szócikkek: Yggdrasil