Yaan Raas személy
Idézetek
Yaan szeme nem először futott végig e szavakon: újra és újra elolvasta a szakaszt, kicsit értetlenül, kicsit dühösen, egyfajta furcsa vágyakozással, melyet az ismerős szöveg keltett benne:
Nem vagy egyedül. Ahogy Jézus tanítja a legnagyobb parancsolatot: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből, és szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész Szentírás. Nincs ember, csak közösségben, közösségben más emberekkel és közösségben Istennel.
Nem vagyunk egyedül, és nem is tehetünk soha úgy, mintha egyedül lennénk. Végletesen egymásra vagyunk utalva, életünk szálai kibogozhatatlanul összeszövődtek, s aki ebből saját fonalát kirántja, az életből rántja ki azt.
A Bokra szavai. A Bokráé, amelyre nem valahol a csatatéren bukkant, hanem Adam holmijában talált rá, amikor összecsomagolta, még hónapokkal ezelőtt. De csak most nézett bele.
388. oldal, XXI. Yaan
→ |
---|
– Én is nagyon félek – kezdte hát Yaan. – Félek a veréstől, félek a börtöntől, félek a haláltól.
Siaxen csodálkozva eresztette le a poharat.
– Nem látszik.
– Nem látszik, és igyekszem nem is gondolni rá. Tudom, hogy előtte rosszabb. Valahogy… amikor már benne van az ember, akkor viszik az események. Majd jönnek, megbilincselnek, lökdösnek, szállítanak, lökdösnek, aztán cella, egy-két nap szünet, aztán kezdődik a második kör. De mindig csak azt kell kibírni, ami éppen van, és mindig egyszerre egy dolgot. Egy lökést, egy szót, egy rúgást.
48-49. oldal, 3. fejezet - Yaan
Igen, számára an Giin megközelíthetetlen volt áthatolhatatlan mentális gátjával, érzelemmentes arcával, vesékbe látó furcsa, világosbarna szemeivel. Ha Yaan néha elképzelte magának Istent, az egy kicsit mindig Giinre hasonlított: jóságos volt, de szigorú, e világra felülről tekintő,
130. oldal
– Ők ugyanis hisznek, és aki hisz, az a hitét nyilvánosan is meg akarja mutatni. Még akkor is, ha az a hit nem Istenbe vetett, hanem valami eszmébe.
– Ó! Szóval nem csak az Istenbe vetett hitről lehet szó! Ebben az esetben én is hiszek valamiben: mégpedig abban a szabadságban, hogy az embereknek joguk van dönteni a sorsuk felől.
169. oldal