XIII. Ramszesz személy
Idézetek
Az emberi gondolatok, még a legjobbak is, nem mindig vágnak össze a dolgok természetes folyásával…
A mi Egyiptomunkban (ne hagyják el soha az istenek!) kegyetlenül szűken vagyunk: város város tövében, házak, emberek, egymás hegyén-hátán. Aki valahogy meg akar állni a lábán ebben a tenger népben, annak kupán kell vágni a másikat.
89. oldal
Te se felejtsd el, Káma, soha: a legjobb mód felébreszteni a férfit szerelmi mámorából: átkot szórni a fiára…
– Akárki vagyok is, a te szépséged meghaladja az én rangomat.
– Különös ezeknek a papoknak a bölcsessége! – mondta Tutmózisznak. – Tudják, hogy fiú lesz, amit én nem tudok, bár én vagyok az apja; de abban kétségeik vannak, szeretem-e majd, bár könnyű kitalálni, hogy akkor is szeretném, ha kislány lenne.
– Gonosz anyák mindenütt akadnak – vetette közbe a helytartó.
Az én tanítómesteremnek csakugyan igaza volt – jegyezte meg –, amikor óva intett az asszonynéptől. Olyanok vagytok a férfi számára, mint az érett barack, amikor a szomjúságtól kiszárad a nyelve… De ez csak látszat… Mert jaj az ostobának, aki bele mer harapni a pompás gyümölcsbe, mert a hűsítő, édes nedv helyett darázsfészket talál benne, amely véresre sebzi nemcsak az ajkát, hanem még a szívét is.
XIII. Ramszesz napkeltekor lovagolt be, csekély kísérete élén, a palota udvarára. A szolgák arcra borultak előtte, a testőrség pedig trombitaharsogás és dobszó mellett fegyverbe állt. Ő szent felsége üdvözölte a katonaságot, majd a fürdőházba ment, és illatos fürdőt vett. Aztán engedte, hogy isteni haját rendbe hozzák. Amikor a borbély alázatosan megkérdezte, nem parancsolja-e, hogy leborotválja a fejét és szakállát, a fáraó így szólt:
– Fölösleges. Nem pap vagyok én, hanem katona.
Ezek a szavak egy pillanat múlva már eljutottak a kihallgatási terembe, egy óra leforgása alatt bejárták a palotát, déltájban szájról szájra szálltak egész Memfiszben, estére pedig már az ország minden szentélyében tudták, az északi Taminhortól és Szabne-Khetamtól a déli Szuunuig és Pilakig.
Erre a hírre a nomarchoszok, a nemesség, a hadsereg, a nép és az idegen országbeliek azt se tudták, hova legyenek örömükben, ám a szent papi rend annál buzgóbb szívvel gyászolta a meghalt fáraót.
435. oldal - Harmadik könyv - Első fejezet