Xie Lian személy
Idézetek
– Fu Yao, egy halhatatlan ne mondjon ilyeneket! Meg aztán, megtennéd, hogy nem forgatod állandóan a szemedet? Először tűzz ki magad elé egy kisebb célt, mondjuk, hogy naponta csak ötször forgatod a szemed.
– Még ötvennél sem tudna megállni! – vágott közbe Nan Feng.
58. oldal
– Én két egyest is dobtam – jegyezte meg, miközben lépkedtek előre. – Innentől, ha két egyest dobok, láthatlak majd?
Amint befejezte a mondatot, már esetlennek is érezte, hiszen úgy tűnt, mintha nagyon szeretett volna Hua Chenggel találkozni.
– Nem – válaszolta közben az érintett.
– Ó, szóval nem ez a helyzet! – vakarta meg az arcát zavarában Xie Lian. – Akkor rosszul gondoltam.
– Ha látni szeretnél, mindegy, hogy mit dobsz – lépett elé Hua Cheng. – Látni fogsz.
102. oldal
[…] mikor hirtelen valami szemkápráztató dolog csillant meg a közelében.
Felemelte a fejét. Egy ezüstpillangó repült el a szeme előtt.
Az ezüstpillangó csillogóan áttetsző, tiszta kis jószág volt. Fénylő nyomokat hagyott maga után a levegőben. Xie Lian önkéntelenül is kinyújtotta felé a kezét. A pillangónak vágott az esze, nemcsak hogy nem ijedt meg, de letelepedett a férfi egyik ujja hegyére. A szárnya megcsillant, nem is lehetett volna gyönyörűbb, varázslatnak, káprázatnak tűnt a napsugarak közepette. Néhány pillanattal később már röppent is tovább.
35-36. oldal
– Tudjátok ti, hogy ki vagyok én?
Ha a két összezavart kis hadistent Ling Wen trükkel bírta rá, hogy csatlakozzanak hozzá, akkor a feladatuk végeztével a tábornokukhoz visszatérve megkapják majd a magukét, pedig ez az egész nem ér annyit.
– A koronaherceg vagy – mondta Nan Feng.
– A világmindenség szíveként helyes utat mutatsz az emberi világnak – tette hozzá Fu Yao.
Xie Lian nyelt egyet, és bizonytalanul Nan Feng felé fordult:
– Jól láttam, hogy a szemét forgatta az előbb?
– Úgy van – helyeselt Nan Feng. – Zavard haza!
38. oldal
Sok év telt el, míg aztán egy nap megdördült az ég.
[…]
A híres, furcsa szerzet, Nevetség Tárgya a Három Világban, a legendák koronahercege, az anyját, megint az égbe szárnyalt.
15. oldal
Hirtelen furcsa mozgást érzett a háta mögött, hátranézett.
– Jól vagy? – kérdezte tőle.
– Dehogy vagyok jól! – támasztotta meg San Lang az állat az egyik kezével. – Félek.
A félelem nyoma sem érződött ki a hangjából, de Xie Lian azért nyugtatgatni kezdte:
– Nincs miért félni! Amíg itt vagy mögöttem, senki sem bánthat.
161-162. oldal