Xemerius személy

– A két sóvárogva várt mesebeli herceg ezen a reggelen kivételesen az istállóban hagyta a fehér paripáját, és metróval érkezett – szónokolta Xemerius kenetteljes hangon. – Amikor megpillantották őket, a két hercegnőnek felcsillant a szeme, és amikor az ifjonti hormontöltetek zavart puszik és bárgyú vigyorok formájában összetalálkoztak, az okos és végtelenül szép démonnak sajnos bele kellett hánynia egy papírkosárba.

390-391. oldal (Könyvmolyképző, 2012)

– Oké, akkor kezdjük elölről az egészet! Az én nevem Gwendolyn Shepherd. Örülök, hogy megismerhettelek.
– Xemerius – mutatkozott be a vízköpő, és egész kis pofája csak úgy sugárzott az örömtől. – Nagyon örvendek. – Azzal felmászott a mosdókagylóra, és mélyen a szemembe nézett. – Komolyan! Nagyon-nagyon örvendek! Veszel nekem egy macskát?

52. oldal

– Én majd tartom a frontot – ígérte Xemerius. – Ha valaki jön, és el akarja lopni ezt az izét, kegyetlenül… öhm… leköpöm.

353. oldal, 13. fejezet (Könyvmolyképző, 2012)

Fejjel lefele függeszkedett az ajtó fölötti baldachinon, és károgó hangon kántálni kezdett:
– Gidi és Gwendolyn, csókot lát a baldachin, a baldachin recsegett, Xemerius nevetett.

306. oldal

– Nem lehetne kicsit visszavenni a lelkesedésedből? Az ember azt is hihetné, hogy épp elektrosokk-kezelésről jössz – zsémbelt Xemerius.
Helytelenítő pillantást akartam vetni rá, de végül mégis sugárzó mosoly lett belőle. Az én kis cuki, zsémbes vízköpődémonom!
– Téged is szeretlek! – mondtam neki.
– Ó, te jó ég! – nyögött fel. – Ha tévéműsor volnál, akkor most elkapcsolnálak.

272. oldal

Semmi okod hiperventillálni. Loverboynak még megvan az összes szép, fehér foga. És egyfolytában káromkodik magában, ami szerintem jó jel.

178. oldal

Azzal sóhajtozva ismét a gombjaimmal kezdtem bajlódni. – Jaj, te jó ég! A cipzár feltalálóját rég szentté kellet volna avatni.
Gideon elvigyorodott. – Fordulj meg, majd én segítek! – mondta. – Ó! De hiszen ez több száz gomb!
Hosszú ideig tartott, mire végiggombolta a ruhát, talán részben azért is, mert minden második gombnál megcsókolta a nyakamat. Biztosan jobban élveztem volna, ha Xemerius nem ismétli el minden csóknál, hogy „Csám, csám kis mádám".

353. oldal

150. oldal

– Helló! – üdvözölt Gideon, és először mosolyodott el, amióta belépett a lakásba.
Szégyenlően mosolyogtam vissza rá. – Helló, Gollam!
Gideon ezúttal szélesebb mosolyra húzta a száját.
– Még az árnyékok is elnémultak a falakon, amikor ők ketten egymásra néztek, mintha épp pukipárnára ültek volna – folytatta Xemerius, és otthagyta a csillárt, hogy kövessen minket.

281. oldal

434. oldal