Xemerius személy

– A két sóvárogva várt mesebeli herceg ezen a reggelen kivételesen az istállóban hagyta a fehér paripáját, és metróval érkezett – szónokolta Xemerius kenetteljes hangon. – Amikor megpillantották őket, a két hercegnőnek felcsillant a szeme, és amikor az ifjonti hormontöltetek zavart puszik és bárgyú vigyorok formájában összetalálkoztak, az okos és végtelenül szép démonnak sajnos bele kellett hánynia egy papírkosárba.

390-391. oldal (Könyvmolyképző, 2012)

– Oké, akkor kezdjük elölről az egészet! Az én nevem Gwendolyn Shepherd. Örülök, hogy megismerhettelek.
– Xemerius – mutatkozott be a vízköpő, és egész kis pofája csak úgy sugárzott az örömtől. – Nagyon örvendek. – Azzal felmászott a mosdókagylóra, és mélyen a szemembe nézett. – Komolyan! Nagyon-nagyon örvendek! Veszel nekem egy macskát?

52. oldal

– Én majd tartom a frontot – ígérte Xemerius. – Ha valaki jön, és el akarja lopni ezt az izét, kegyetlenül… öhm… leköpöm.

353. oldal, 13. fejezet (Könyvmolyképző, 2012)

Fejjel lefele függeszkedett az ajtó fölötti baldachinon, és károgó hangon kántálni kezdett:
– Gidi és Gwendolyn, csókot lát a baldachin, a baldachin recsegett, Xemerius nevetett.

306. oldal

– Nem lehetne kicsit visszavenni a lelkesedésedből? Az ember azt is hihetné, hogy épp elektrosokk-kezelésről jössz – zsémbelt Xemerius.
Helytelenítő pillantást akartam vetni rá, de végül mégis sugárzó mosoly lett belőle. Az én kis cuki, zsémbes vízköpődémonom!
– Téged is szeretlek! – mondtam neki.
– Ó, te jó ég! – nyögött fel. – Ha tévéműsor volnál, akkor most elkapcsolnálak.

272. oldal

– Semmi okod hiperventillálni. Loverboynak még megvan az összes szép, fehér foga. És egyfolytában káromkodik magában, ami szerintem jó jel.

178. oldal

Azzal sóhajtozva ismét a gombjaimmal kezdtem bajlódni. – Jaj, te jó ég! A cipzár feltalálóját rég szentté kellet volna avatni.
Gideon elvigyorodott. – Fordulj meg, majd én segítek! – mondta. – Ó! De hiszen ez több száz gomb!
Hosszú ideig tartott, mire végiggombolta a ruhát, talán részben azért is, mert minden második gombnál megcsókolta a nyakamat. Biztosan jobban élveztem volna, ha Xemerius nem ismétli el minden csóknál, hogy „Csám, csám kis mádám".

353. oldal

– Helló! – üdvözölt Gideon, és először mosolyodott el, amióta belépett a lakásba.
Szégyenlően mosolyogtam vissza rá. – Helló, Gollam!
Gideon ezúttal szélesebb mosolyra húzta a száját.
– Még az árnyékok is elnémultak a falakon, amikor ők ketten egymásra néztek, mintha épp pukipárnára ültek volna – folytatta Xemerius, és otthagyta a csillárt, hogy kövessen minket.

281. oldal

434. oldal

150. oldal