Xavier Benedict személy

    Trace és Xav többször összenézett hosszan, jelentőségteljesen. Mindketten tudták, hogy Diamond sosem bérelne fel olasz chippendale fiúkat, de bennem egyikük se bízott. Nem mondhatnám, hogy nem élveztem a helyzetet.

91. oldal - 6. fejezet (Manó Könyvek, 2013)

    – Aranyos tőled, hogy így aggódsz, de tényleg azt hiszed, hogy az én egómat ilyen könnyen le lehet törni?
    Most, hogy így mondja…
    – Ööö… nem.
    – Cukorfalat, én a legnagyobb örömmel állítalak a reflektorfénybe, de ha már ott vagyok, ne lepődj meg, ha bedobok egy kis táncos magánszámot.
    – Táncoló Talpak.
    – Nem én mondtam.

265-266. oldal - 20. fejezet (Manó Könyvek, 2013)

    – De Egyetlenem…
    – Nem vagyok az egyetlened, a szépséged, senkid se vagyok!

62. oldal - 4. fejezet (Manó Könyvek, 2013)

    – Az még rosszabb. Akkor nagyon kell vigyáznunk, mert még a végén kihív párbajra, ha megsértjük a becsületedet.
    Xav egy szót sem értett abból, amit beszéltünk.
    – Mit mondott? – kérdezte.
    – Egy kicsit túl komolyan veszi ezt az egész 18-ik századi kosztümösdit. Azt mondta, párbajra fogod hívni, ha flörtölni mer velem. – Rávigyorogtam Giovannira. – Pisztoly vagy kard?
    A beszélgetés közben Lily a hátam mögé lopózott és megkopogtatta a vállamat. Biztos hallotta, miről volt szó, mert mosolyogva üdvözölt minket.
    – Bocsi, srácok, de semmi párbaj: a munkavédelmisek nem örülnének neki.

73. oldal - 5. fejezet (Manó Könyvek, 2013)

    – Hmmm, egy veszélyes küldetés! – csettintett Xav a nyelvével. – Tudod, mi gonosz savantokat eszünk reggelire.
    Victor kicsit fejbe kólintotta az öccsét.
    – Hagyd már abba a hülyéskedést, Xav! Phoenix még azt gondolja rólunk miattad, hogy nem vesszük komolyan a dolgot.
    – Lazulj el egy kicsit, bátyó! Phee tudja rólam, hogy egy kivételesen érzékeny fickó vagyok.
    – Hogy miket nem tudok. szólaltam meg.
    Xav elkezdte meghámozni a narancsot.
    – Ez nem volt túl meggyőző, mindjárt romokban az önbizalmam.
    – Szerintem az sem rendítené meg, ha telibe kapna a gyorsvonat.
    Yves gyengéden átölelt.
    – Nahát, annyira örülök! Milyen gyorsan felismerted személyiségének a lényegét.

189. oldal, 13. fejezet (Manó Könyvek, 2013)

184. oldal - 13. fejezet (Manó Könyvek, 2013)

    – Ó, de hát most már itt van az én nagy és bátor lélektársam, hogy megvédjen.
    – Sajnos nem bújhatsz mögém, drága – túl magas vagy.
    – Jaj, Xav, ne rombold le az illúzióimat!
    – Na, gyere, jobb, ha túlesünk rajta!

247. oldal - 19. fejezet (Manó Könyvek, 2013)

A börtönben a beszélgetésen kívül nem sok mindent csinálhat az ember.

218. oldal - 16. fejezet (Manó Könyvek, 2013)

– Azt hiszem… igen talán. Csak félek, hogy ebben a lélekfürkész dologban is béna leszek, mint minden másban.
– Figyelmeztetlek,cukorfalat – fenyegetően megrázta a kisujját. […] Mikor tanulod már meg, hogy te nem a rút kiskacsa vagy, hanem a hattyú? […] Hadd halljam: „Én egy hattyú vagyok”.
– Te egy hattyú vagy!

148. oldal

— Hadd halljam: „Én egy hattyú vagyok".
— Te egy hattyú vagy! — lihegtem, aztán megint nevetésben törtem ki.
— Gyerünk! Valld be!
— Oké, oké, hattyú vagyok. Veled együtt. Mindenki hattyú. Egy szép nagy hattyúcsalád.

148. oldal