Wulfgar személy
Idézetek
Cattie-brie fürkész pillantást vetett a barbárra egy pillanat erejéig, majd elmosolyodott.
– Ki vagy te, és mit csináltál Wulfgarral?
– Biztosítalak afelől, hogy a hasonmásom rég halott – válaszolta Wulfgar. – Errtu nyomasztó béklyójával együtt őt is magam mögött hagytam.
– Soha nem láttalak még ilyennek.
– Mert soha nem is éreztem így magam. Elégedett vagyok és tudom, merre visz az én utam. Most már senki másnak nem akarok megfelelni, csak saját magamnak és soha életemben ilyen szabadságot nem ismertem.
– A kulcs? – rázta meg Wulfgar az őrt.
A fickó elkapta a barbár acélos karját. – Nincs… kulcs… – nyögte. Wulfgar megfojtotta volna, de Morik közbelépett.
– Ne fáradj, én feltöröm a zárat – mondta, és kutatni kezdett övtáskájában.
– Ne fáradj, mert nekem meg van kulcsom – rikkantotta a barbár. Morik felpillantott, és azt látta, hogy a barbár feléje rohan, egyik kezében a tehetetlenül himbálózó őrszemmel. Megértve barátja szándékát, Morik elugrott az útból, amikor Wulfgar az ajtónak vágta a tehetetlen katonát. – Ez volt a kulcs – magyarázta szerényen a barbár.
345. oldal (Delta Vision, 2009)
Wulfgar elrohant a nehéz fa dúc mellett a járat elején,és bevetette magát a homályba. Körülbelül harminc lépést mehetett, Guenhwyvar kellemetlen közelségben az oldalán,mikor észrevette, hogy Drizzt nem megy utánuk. Épp idejében fordult hátra, hogy lássa, ahogy a drow nyugodtan kisétál a teremből a fagerendák alatt. A szablyáit is eltette. Ehelyett egy hosszú tőr volt a kezében,melynek gonosz hegyére egy szép darab ürühús volt felszúrva.
– Az óriások? – kérdezte Wulfgar a sötétből. Drizzt oldalra lépett, az egyik masszív fagerenda mögé. – Itt jönnek mögöttem – mondta Drizzt higgadtan, és jót harapott a húsból.
Békés szendergésben töltötték a napot. Élvezték a madarak, a mókusok szökdécselését, sipítozását, és az erdő egészséges hangulatát. Az állatok már a télre készülődtek. Mikor alkonyat borult a tájra, a Téltelen Erdő gyökeresen más lett. A homály túlságosan is otthonosan fészkelte be magát a fák sűrű ágai közé, és hirtelen fojtott némaság telepedett a rengetegre, a veszély baljós nyugalma.
– Úgy handabandázol, mint egy részeg ork – mondta Drizzt, és hirtelen nagyon is találónak látta a hasonlatot.
39. oldal, Második fejezet - Együtt (Delta Vision, 2004)