Wulf Tryggvasen személy

– És mi áll ebben a könyvben?
Chris beleolvasott, és rövid idő múlva harsány nevetésben tört ki.
[…]
– Nem tudom biztosan akarod-e, hogy a baba ezeken nőjön fel, ha te viseled majd a gondját.
– Hagy találjam ki – mondta Wulf, és Phoebe felé vetett egy lapos pillantást. – Rémálmai lesznek tőle, például az, hogy a Papa zsákmányul ejti, és letépi a fejét?
– Pontosan. A kedvencem Acheron, a Gonoszok Gonosza. – Chris átlapozott egy másik meséhez. – Várj csak… Ezt imádni fogod. Történet egy veszedelmes Északi Vadászról. Ismered a mesét a boszorkányról és a sütőről? Ebben egy kemence társaságában szerepelsz.

– A fenébe is, semmi mást nem akartam, csak egy kávét és egy kis fánkot!
Talon szomorkásán pillantott a kávéra, miközben azon morfondírozott,
mi a fontosabb.
– Kávé… démonok… kávé… démonok…
– Azt hiszem, jobb, ha a démonokat választom.
– Igen, de ez cikóriakávé.
Wulf csettintett a nyelvével.
– Talon, azt akarod, hogy Akherón ropogósra süssön, mert nem védelmezted meg az embereket?

– És mi lesz, ha baja esik?
A baba tüsszentett.
Wulfnak félre kellett ugrania, mert a kicsi orrlyukaiból lángok csaptak fel, és majdnem megperzselték a lábát.
– Bocsánat – szólalt meg a baba éneklő hangsúllyal. – Majdnem Sötét Vadász sültet gyártottam belőled, ami nagy kár lenne, mert nincs nálam szósz. – A bébi hátrahajtotta a fejét, hogy fölnézzen Ashre. – Tudod, a sült Sötét Vadász nem jó magában. Mindig kell mellé…
– Sim – dorgálta halkan Ash, és lecsatolta a hordozót a melléről.
A baba újra ránézett.
– Ó, elfelejtettem akri. Bocsánat! Gooáááá, gooáááá.

– Kiváló – morogta Wulf, és fölvett egy újabb kártyát – , kiválóbb nem is lehetne. Szegény fiamat gyermekkora minden egyes éjszakáján rémálmok fogják gyötörni.
– Megnyugodhatsz – szólalt meg Chris, miközben emelte a tétet. – Annak a gyereknek, akinek te vagy az apja, a könyv lesz a legkisebb problémája.

– Ők a hátvédeid.
Wulf hátrafordult a hang hallatán, és szembe találta magát Acheron Parthenopaeusszal, aki most csatlakozott hozzájuk. Nem tudta eldönteni, mi lepte meg a legjobban, az, hogy itt összefutott a csapattal, vagy pedig a kisbaba tarkójának látványa. Ash egy kenguruban cipelte a mellkasán.
Leesett állal kérdezte:
– Ez a te gyereked, Kyrianosz?
– Á, dehogy – válaszolt amaz. – Én biztosan nem hoznám el így Marissát. Amanda először kiherélne, aztán pedig simán megölne, ha csak eszembe jutna, hogy egy ilyenbe belegyömöszöljem a gyereket. – Azzal Acheron felé bólintott. – Ashé.
Wulf mindkét szemöldöke jócskán felszökött.
– Lucy – szólalt meg Ricky Ricardo hangját utánozva –, van némi mögmagyaráznivalód!