Wren Conolly (Egyhetvennyolcas) személy
Idézetek
Minél kevesebb ideig halott valaki az újjáélesztés előtt, annál emberibb marad.
Én százhetvennyolc percig voltam halott.
Nem ettünk együtt Everrel. Amint megkaptuk az ételt, ő a hatvan alattiak asztalához ment a tálcájával, én pedig leültem oda, ahol az Egyhuszasok és az annál magasabb számúak ültek. Csak egy olyan volt, aki a közelébe ért az én számomnak: Hugo, az Egyötvenes.
Marie Egyharmincöt és még néhányan felém biccentettek, amikor leültem, de azok az újjáélesztettek, akik több mint százhúsz percig voltak halottak, nem éppen a szociális készségeikről voltak híresek.
– Már nem vagyok olyan, mint egy ember.
– Tetszik neked?
– Nem.
– Miért nem? Helyes fiú.
– Itt mindenki az.
Ez igaz volt, bizonyos szempontból minden újjáélesztett vonzó volt.
A halál után, amikor a vírus kifejtette a hatását, és a test újjáéledt, akkor a bőr tisztább lett, a test jobb állapotba került, a szem pedig elkezdett ragyogni. Olyan volt, mintha egy csipetnyi elmebajjal párosult volna ez a vonzó külső.
– […] Van nálam kés. Ha akarod, kivehetem belőled azt a születésszabályozó chipet.
– Beléd is szúrnám azt a kést!
300. oldal