Woolf Langton személy
Idézetek
A „majdnem” győzelem még nem győzelem, fiam, és tudni kell megkülönböztetni a kettőt. Ezt jól jegyezd meg!
113. oldal
„Ha valaki jobbnak bizonyul, ismerd el, és lépj tovább!”
38. oldal
– Hogy a nyavalya törje ki azt a marhát, aki kitalálta a karácsonyt!
6. oldal (Főnix Könyvműhely, 2015)
– Nem a nevedet kérdeztem – mordult rá apám. – Azt kérdeztem, ki vagy.
[…]
– Szélhámos vagyok.
A levegő megfagyott, a három férfi csak nézte Harry-t, nekem pedig megfordult a fejemben, hogy a kis leckéztetésem nem éppen úgy fog elsülni, ahogy gondoltam, mikor apám egyszer csak kinyújtotta a kezét, és megragadta a fiú jobbját.
– Akkor rendben van. Már azt hittem, a lányom megint valami ficsúrt hozott haza – sandított felém, én pedig nem kaptam levegőt a felháborodástól.
77-78. oldal (Főnix Könyvműhely, 2016)
Apa megköszörülte a torkát, és végignézett mindnyájunkon.
– Nos, mint tudjátok, nem vagyok a nagy szavak embere, úgyhogy rövidre fogom. – Poharat vett a kezébe, és mi követtük a példáját. – Az agyamra mentek – kezdte, mire páran halkan felkuncogtak. – Főleg, mikor nem azt csináljátok, amit kellene, és nem akkor, amikor kellene. Idén kijutott a jóból és a rosszból is mindannyiunknak, de egyszer sem estetek szét, és ezért büszke vagyok rátok – itt sokatmondón rám pillantott, aztán tovább siklott a tekintete. – Sehol sem élnék szívesebben, mint itt, veletek, még akkor is, ha egy perc nyugta sincs tőletek az embernek. – Sokan mosolyogva bólogattak. – Igyunk arra, hogy ebben az évben sem vittetek a sírba! Boldog karácsonyt!
39. oldal
– Igyunk arra, hogy ebben az évben sem vittetek a sírba! Boldog karácsonyt!
39. oldal
Amint átlendültem a párkányon, megcsapta orromat a jól ismert, édesen fűszeres illatú füst. Apám éppen csak felpillantott a reggeli hírlapból, felmérte kinézetemet, majd érdes, dörmögő hangján megjegyezte:
– Anyád kilógat az erkélyről, ha meglátja, hogy mocskos csizmával járod körbe a lakást.
– Neked is jó estét, apa – hagytam figyelmen kívül a megrovást, majd a puskát lekanyarítottam a vállamról, az asztalra raktam, és csókot nyomtam borostás arcára. Csak hümmögött.
15. oldal