Wolfgang Amadeus Mozart személy

Márai Sándor: Füves könyv
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Peter Mayle: Egy év Provence-ban
Joyce Carol Oates: Luxusvilág
Havasi Attila: Manócska meghal
Hugh Laurie: A balek
Émile Zola: Hölgyek öröme
Vágó Márta: József Attila
Michael Greenberg: Süss le, nap!
Jiři Drašnar: Forradalmakról, titkos társaságokról és a genetikai kódról
Szentkuthy Miklós: Divertimento
Mary Shelley: Az utolsó ember I–II.
Douglas Adams: A kétség lazaca
Eduard Mörike: Mozart prágai utazása
Schäffer Erzsébet: Ómama és a főpincérek
Gabriel García Márquez: Azért élek, hogy elmeséljem az életemet
Anne Rice: Lestat, a vámpír
Eric Idle: A Mohó Gazember naplója
Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó
Antoine de Saint-Exupéry: Éjszakai repülés
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia
Anthony Burgess: Gépnarancs
Hamvas Béla: A babérligetkönyv / Hexakümion
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák
Albert Schweitzer: Életem és gondolataim
Illés Endre: Mestereim, barátaim, szerelmeim I–II.
Aldous Huxley: Pont és ellenpont
Lénárd Sándor: Egy nap a láthatatlan házban
Szathmári Sándor: Gépvilág és más fantasztikus történetek
Borisz Akunyin: Azazel
James Hilton: A Kék Hold völgye
Kosztolányi Dezső: Patália
Antoine de Saint-Exupéry: Az ember földje
Elizabeth Adler: A Villa Mimosa titka
Radnóti Miklós: Orpheus nyomában
Murakami Haruki: A kurblimadár krónikája I–III.
Barát Endre: Boszorkánytánc
Peter Shaffer: Equus / Amadeus
Faludy György – Eric Johnson: Jegyzetek az esőerdőből
Láng György: Beethoven tavasza
Darvas Iván: Lábjegyzetek
Jean-Louis Fournier: Hova megyünk, papa?
Robert Schneider: Álomnak fivére
Yehudi Menuhin: Életreceptek
Vavyan Fable: Csontfuvola
Szabó Pál: Isten malmai
Meg Cabot: Princess in Waiting
Marton Árpád: Hazavár az Isten
Aldous Huxley: Pont – ellenpont
Thomas Bernhard: Egy hátraarc
Kovács János (szerk.): Mozart breviárium
Szántó Piroska: Akt
Maynard Solomon: Mozart
Johanna Adorján: Exkluzív szerelem
Jules Verne: Az úszó sziget
Markus Zusak: A könyvtolvaj
Ifj. Barta János: A nevezetes tollvonás
Stephen Fry: The Fry Chronicles
Gordon Korman: Egy hamis hang
Peter Lerangis: A kardtolvaj
Wolfgang Hildesheimer: Mozart
Jodi Picoult: Házirend
Pascal Mercier: Éjféli gyors Lisszabonba
Kurt Vonnegut: Időomlás / Timequake
Kerstin Gier: Zafírkék
Nemere István: A lottózó időutas
George Sbârcea: Szép város Kolozsvár
Kozocsa Sándor (szerk.): Justh Zsigmond naplója és levelei
Ljudmila Ulickaja: Imágó
Csáth Géza: Zeneszerző portrék
Harvey Sachs: Kilencedik
E. M. Cioran: Egy kifulladt civilizációról
Kazinczy Ferenc: Tövisek és virágok
Karen Marie Moning: Iced
Dániel Anna: Angyalkert
Nathalie Somers: Titkok, hazugságok, vallomások!
Alexander C. Rae: Blöff kalauz
Németh László: Művelődéspolitikai írások
Almási Miklós: A szerelem lehetetlensége
Leigh-Anne Coetzee – Nicola Gander – Eleanor Fitzgerald: Salzburg
Maria Àngels Anglada: Auschwitzi hegedű
Ferenc pápa: Jó napot! Ferenc pápa vagyok
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A királynő palástja
Alekszandr Szergejevics Puskin: Két kis dráma
Borisz Akunyin: Ajánlott olvasmányok
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A próbák palotája
David Michie: A Dalai Láma macskája
Arnon Grunberg: A betegség nélküli ember
Rick Riordan: Percy Jackson's Greek Gods
Czeizel Endre: Zeneszerzők – gének – csodák
Heller Ágnes: Olvasónapló 2013–2014
Holly Smale: A lány, akit soha senki sem vett észre
Marisha Pessl: Éjszakai mozi
Katie Ashley: A szív zenéje
Steven Isserlis: Miért csapott Beethoven a lecsóba?
Harry Goldschmidt: Schubert
Hernádi Gyula – Gerhard Tötschinger: Bécs Budapest / Wien Budapest 2000
José Carreras: Lélekből énekelni
Natasha Solomons: A Hartgrove-ház
Steven Isserlis: Miért hordott póthajat Haydn hajdanán?
Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
Leah Scheier: Csak a te hangodat hallom
Julianne Donaldson: Blackmoore
Rick Riordan: The Dark Prophecy
Esterházy Péter: Drámák
Norman Doidge: Hogyan gyógyul az agy?
Andrew Scull: Az őrület kultúrtörténete
Szív Ernő: Az irodalom ellenségei
Margit Auer: Totál bezúgva
Josh Malerman: A végzet tébolyult kereke
Wendy Holden: Túlélőnek születtünk
George Bernard Shaw: The Perfect Wagnerite
Tiszlavicz Mária: Duplacsavar
Philip Glass: Words Without Music
Bauer Barbara: Az élet hangja
Eric Weiner: A zsenialitás földrajza
Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik
Héctor García – Francesc Miralles: Ikigai – A boldogság japán titka
Elizabeth Hellmuth Margulis: A zene pszichológiája
Nényei Pál: A hit fényétől az ész világosságáig
Daniel Tammet: Kék napon születtem
Rainbow Rowell: Wayward Son
Pedro Alcalde: Az állatvilág zenészei
Marie Lu: The Kingdom of Back
Alessandro Baricco: Barbárok
Parti Nagy Lajos: Félszép
Edward Carey: Kicsi
Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan – Maureen Johnson – Kelly Link – Robin Wasserman: Az árnypiac kísértetei
Clemency Burton-Hill: Year of Wonder
Lukin László – Ugrin Gábor: Ének-zene II.
Stephen Fry: Héroszok
Walter Tevis: A vezércsel
Kosztolányi Dezső: Csodát nekem
Jón Kalman Stefánsson: Ásta
Lőrinc László: 25 szelfi a felvilágosodás korából
Winkler Gábor: Szerelem, halál, téboly a színpadon
Kelecsényi László: Merre vagytok?
Tade Thompson: Molly Southbourne feltámadása
Clemency Burton-Hill: Another Year of Wonder
Bonnie Garmus: Minden kémia
!

Wolfgang Amadeus Mozart (teljes neve Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Mozart) (Salzburg, 1756. január 27. – Bécs, 1791. december 5.) osztrák zeneszerző, zongorista, karnagy és zenepedagógus, a bécsi klasszikusok egyike.

Bővebben itt: link

!

Wolfgang Amadeus Mozart portréja (Barbara Krafft festménye, 1819)

!

Wolfgang Amadeus Mozart portréja (Johann Georg Edlinger festménye, 1790)


Idézetek

ppeva P>!

Beethoven ekkoriban főként a bonni udvari zenekar brácsásaként kereste a napi betevőt. Meglepően sok kiváló zeneszerző játszott ezen a hangszeren – többek között Bach, Mozart és Haydn, ahogy számos későbbi komponista is, mint például a 19. században Schubert, Dvořák és Mendelssohn, a 20. században pedig Benjamin Britten és Paul Hindemith. A brácsa a hegedű rokona, ahhoz hasonlóan az áll alatt tartják, de egy kicsit nagyobb hangszer és mélyebb a hangja. A zeneszerzők talán azt szerették benne, hogy a kamarazene középső szólamaként mindent hallottak, ami körülöttük történt. Érdekes módon manapság a brácsa és még inkább a brácsások valamiért az idióta viccek céltáblájává váltak, és (teljesen igazságtalanul) azt szokták mondani, hogy a brácsások nem egészen komplettek.

69. oldal, Ludwig van Beethoven

Steven Isserlis: Miért csapott Beethoven a lecsóba? Történetek híres zeneszerzőkről

2 hozzászólás
Belle_Maundrell >!

– Én bármire tudok táncolni […], viszont a saját fülemmel hallottam Mozartot zenélni. Meg a Sex Pistolst a legjobb formájában. Megerősíthetem, hogy Simon zenekara több mint borzasztó.

423. oldal, Az elveszett ország

SDániel P>!

Romantikus szerzőkkel kezdte, de sorra mindről leszokott, mert műveik érzelmi mondanivalója túlságosan nyomasztotta. Sibelius, Csajkovszkij, Berlioz néhány hétig tartott, Beethoven valamivel tovább. Végül, mint előtte már annyian, Bach zenéjének absztrakt szerkezetében találta meg lelke békéjét, s Bach zenéjét néha Mozartéval élénkítette.
És a Saturnus felé tartó Discovery többnyire a csembaló hűvös zenéjétől visszhangzott, egy olyan agy örökkévalóságába dermedt gondolataitól, amely több mint kétszáz esztendeje porrá vált már.

V. A Saturnus holdjai - 33. Az emberiség követe, 191. - 192. oldal

Rini P>!

In his heart, his big, capacious, wholly unpretentious heart, Mozart is the ultimate musical democrat. There’s proof in every glorious bar.

9 June

Clemency Burton-Hill: Year of Wonder Classical Music for Every Day

Kapcsolódó szócikkek: Wolfgang Amadeus Mozart
1 hozzászólás
Banshee>!

– Figyelj – mondta Crowley elkeseredetten –, hány zeneszerzőt tudsz felsorolni a ti oldalatokon, mi? Elsőrangút, úgy értem.
Azirafael meglepődöttnek tűnt.
– Hát, nézzük csak… – kezdte.
– Kettőt – mondta Crowley. – Elgar és Liszt. Ennyi. Az összes többi nálunk van. Beethoven, Brahms, az összes Bach, Mozart és a többiek. El tudsz képzelni egy örökkévalóságot Elgar társaságában?

Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák Agnes Nutter boszorka szép és pontos próféciái

Jako23>!

– Áú! – kiáltott fel, és mutatóujját fájdalmasan a szájába dugta.
– Ezer bocsánat! – lengette vidáman a kalapácsot Sándor bácsi.
– Soha többé nem fogok tudni zongorázni!
– Azért az nem olyan nagy veszteség – dünnyögte Mozart.

261. oldal 22. fejezet- Egy életmentő kávé

Kapcsolódó szócikkek: Benedikt Schack · kalapács · Sándor · Wolfgang Amadeus Mozart · zongora
Kollográd>!

[…] a nyugati filozófia nem hoz sok újat a görög, a hindu vagy a kínai filozófiához képest. Legföljebb néhány ponton föléri őket. […] Nem így áll azonban a helyzet a zenével, a modern kor eme nagy mentségével, melynek egyetlen más hagyományban sincsen megfelelője: hol találjuk másutt Monteverdi, Mozart és Bach párját? A zene révén tárja fel a Nyugat igazi arcát és éri el mélységeit. Nem teremtett ugyan olyan bölcseletet, sem olyan metafizikát, amely csak az övé, és olyan költészetet sem, amelyről elmondható volna, hogy példátlan, zenei műveiben viszont kivetítette eredetisége minden erejét, kifinomultságát, titkát, a kimondhatatlan kimondásának képességét. […] A zene nélkül közönséges, előre látható civilizációt hozott volna létre…

Egy kifulladt civilizációról (20-21. oldal)

rlb_32557241>!

A média néha utólag rámondja egy-két hírességre, hogy tulajdonképpen Aspenger-szindrómás volt. Ilyenek például:
1. Wolfgang Amadeus Mozart
2. Albert Einstein
3. Andy Warhol
4. Jane Austen
5. Thomas Jefferson
De én kilencvenkilenc százalékig biztos vagyok abban, hogy egyikük sem pöccent úgy be a boltban, hogy egy egész polcnyi savanyúságot rapityára törjön.

29. oldal, Jacob

shadowhunter1975 P>!

His nickname among fellow composers, including his contemporary Mozart, was ‘Papa Haydn’

15 January (Headline, 2021)

Clemency Burton-Hill: Another Year of Wonder Classical Music for Every Day

Kapcsolódó szócikkek: Franz Joseph Haydn · Wolfgang Amadeus Mozart
Jaumijau>!

A zene létezik, még akkor is, ha te véletlenül botfülű vagy. El kell ismerned abszolút létezését, függetlenül attól, hogy te figyelsz-e rá, élvezed-e vagy sem.
– Elméletileg, filozófiai értelemben, igen. Ismerd el, amennyire jólesik. De ne engedd, hogy elméleti megállapításod befolyásolja gyakorlati életedet. Elvontan tudd, hogy a zene létezik és szép. De azért, ha Mozartot hallasz, ne mutass olyan elragadtatást, amit nem érzel. Mert ha hazudozol, olyanná válsz, mint azok az idióta zenesznobok, akikkel lady Edward Tantamount estélyein találkozik az ember. Akik Bachot nem tudják megkülönböztetni Wagnertől, de vonítanak a gyönyörtől, mihelyt a hegedűk megszólalnak. Ugyanez áll Istenre is. A világ tele van nevetséges isten-sznobokkal. Olyan emberekkel, akik nem élnek igazul, akik soha semmi lényegeset nem tettek, semmiféle eleven kapcsolatot nem tartanak semmivel. Olyan emberekkel, akiknek Istenre vonatkozóan semmiféle személyes élményük vagy a legelemibb gyakorlati tudásuk sincs. De bőgnek, mint a borjak, a templomokban, mint a galambok turbékolják imádságaikat, eltorzítják, tönkreteszik szerencsétlen kis életüket, mert így akarja ezt az önkényesen elképzelt absztrakció, amit kineveztek istenüknek. Nagy rakás isten-sznob! Éppolyan nevetségesek és hitványak, mint a lady Edward zene-sznobjai. És nem akad valaki, akinek annyi esze volna, hogy ezt megmondja nekik. Sőt ellenkezőleg, az isten-sznobokat tisztelik, mert olyan jók, kegyesek és olyan keresztényiek. Pedig ezek halottak, akiket orron kellene fricskázni és fenéken billenteni, hogy keljenek fel végre, és éljenek igazán.