Wolfgang Amadeus Mozart személy

Márai Sándor: Füves könyv
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Peter Mayle: Egy év Provence-ban
Joyce Carol Oates: Luxusvilág
Havasi Attila: Manócska meghal
Hugh Laurie: A balek
Émile Zola: Hölgyek öröme
Vágó Márta: József Attila
Michael Greenberg: Süss le, nap!
Jiři Drašnar: Forradalmakról, titkos társaságokról és a genetikai kódról
Szentkuthy Miklós: Divertimento
Mary Shelley: Az utolsó ember I–II.
Douglas Adams: A kétség lazaca
Eduard Mörike: Mozart prágai utazása
Schäffer Erzsébet: Ómama és a főpincérek
Gabriel García Márquez: Azért élek, hogy elmeséljem az életemet
Anne Rice: Lestat, a vámpír
Eric Idle: A Mohó Gazember naplója
Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó
Antoine de Saint-Exupéry: Éjszakai repülés
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia
Anthony Burgess: Gépnarancs
Hamvas Béla: A babérligetkönyv / Hexakümion
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák
Albert Schweitzer: Életem és gondolataim
Illés Endre: Mestereim, barátaim, szerelmeim I–II.
Aldous Huxley: Pont és ellenpont
Lénárd Sándor: Egy nap a láthatatlan házban
Szathmári Sándor: Gépvilág és más fantasztikus történetek
Borisz Akunyin: Azazel
James Hilton: A Kék Hold völgye
Kosztolányi Dezső: Patália
Antoine de Saint-Exupéry: Az ember földje
Elizabeth Adler: A Villa Mimosa titka
Radnóti Miklós: Orpheus nyomában
Murakami Haruki: A kurblimadár krónikája I–III.
Barát Endre: Boszorkánytánc
Peter Shaffer: Equus / Amadeus
Faludy György – Eric Johnson: Jegyzetek az esőerdőből
Láng György: Beethoven tavasza
Darvas Iván: Lábjegyzetek
Jean-Louis Fournier: Hova megyünk, papa?
Robert Schneider: Álomnak fivére
Yehudi Menuhin: Életreceptek
Vavyan Fable: Csontfuvola
Szabó Pál: Isten malmai
Meg Cabot: Princess in Waiting
Marton Árpád: Hazavár az Isten
Aldous Huxley: Pont – ellenpont
Thomas Bernhard: Egy hátraarc
Kovács János (szerk.): Mozart breviárium
Szántó Piroska: Akt
Maynard Solomon: Mozart
Johanna Adorján: Exkluzív szerelem
Jules Verne: Az úszó sziget
Markus Zusak: A könyvtolvaj
Ifj. Barta János: A nevezetes tollvonás
Stephen Fry: The Fry Chronicles
Gordon Korman: Egy hamis hang
Peter Lerangis: A kardtolvaj
Wolfgang Hildesheimer: Mozart
Jodi Picoult: Házirend
Pascal Mercier: Éjféli gyors Lisszabonba
Kurt Vonnegut: Időomlás / Timequake
Kerstin Gier: Zafírkék
Nemere István: A lottózó időutas
George Sbârcea: Szép város Kolozsvár
Kozocsa Sándor (szerk.): Justh Zsigmond naplója és levelei
Ljudmila Ulickaja: Imágó
Csáth Géza: Zeneszerző portrék
Harvey Sachs: Kilencedik
E. M. Cioran: Egy kifulladt civilizációról
Kazinczy Ferenc: Tövisek és virágok
Karen Marie Moning: Iced
Dániel Anna: Angyalkert
Nathalie Somers: Titkok, hazugságok, vallomások!
Alexander C. Rae: Blöff kalauz
Németh László: Művelődéspolitikai írások
Almási Miklós: A szerelem lehetetlensége
Leigh-Anne Coetzee – Nicola Gander – Eleanor Fitzgerald: Salzburg
Maria Àngels Anglada: Auschwitzi hegedű
Ferenc pápa: Jó napot! Ferenc pápa vagyok
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A királynő palástja
Alekszandr Szergejevics Puskin: Két kis dráma
Borisz Akunyin: Ajánlott olvasmányok
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A próbák palotája
David Michie: A Dalai Láma macskája
Arnon Grunberg: A betegség nélküli ember
Rick Riordan: Percy Jackson's Greek Gods
Czeizel Endre: Zeneszerzők – gének – csodák
Heller Ágnes: Olvasónapló 2013–2014
Holly Smale: A lány, akit soha senki sem vett észre
Marisha Pessl: Éjszakai mozi
Katie Ashley: A szív zenéje
Steven Isserlis: Miért csapott Beethoven a lecsóba?
Harry Goldschmidt: Schubert
Hernádi Gyula – Gerhard Tötschinger: Bécs Budapest / Wien Budapest 2000
José Carreras: Lélekből énekelni
Natasha Solomons: A Hartgrove-ház
Steven Isserlis: Miért hordott póthajat Haydn hajdanán?
Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
Leah Scheier: Csak a te hangodat hallom
Julianne Donaldson: Blackmoore
Rick Riordan: The Dark Prophecy
Esterházy Péter: Drámák
Norman Doidge: Hogyan gyógyul az agy?
Andrew Scull: Az őrület kultúrtörténete
Szív Ernő: Az irodalom ellenségei
Margit Auer: Totál bezúgva
Josh Malerman: A végzet tébolyult kereke
Wendy Holden: Túlélőnek születtünk
George Bernard Shaw: The Perfect Wagnerite
Tiszlavicz Mária: Duplacsavar
Philip Glass: Words Without Music
Bauer Barbara: Az élet hangja
Eric Weiner: A zsenialitás földrajza
Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik
Héctor García – Francesc Miralles: Ikigai – A boldogság japán titka
Elizabeth Hellmuth Margulis: A zene pszichológiája
Nényei Pál: A hit fényétől az ész világosságáig
Daniel Tammet: Kék napon születtem
Rainbow Rowell: Wayward Son
Pedro Alcalde: Az állatvilág zenészei
Marie Lu: The Kingdom of Back
Alessandro Baricco: Barbárok
Parti Nagy Lajos: Félszép
Edward Carey: Kicsi
Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan – Maureen Johnson – Kelly Link – Robin Wasserman: Az árnypiac kísértetei
Clemency Burton-Hill: Year of Wonder
Lukin László – Ugrin Gábor: Ének-zene II.
Stephen Fry: Héroszok
Walter Tevis: A vezércsel
Kosztolányi Dezső: Csodát nekem
Jón Kalman Stefánsson: Ásta
Lőrinc László: 25 szelfi a felvilágosodás korából
Winkler Gábor: Szerelem, halál, téboly a színpadon
Kelecsényi László: Merre vagytok?
Tade Thompson: Molly Southbourne feltámadása
Clemency Burton-Hill: Another Year of Wonder
Bonnie Garmus: Minden kémia
!

Wolfgang Amadeus Mozart (teljes neve Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Mozart) (Salzburg, 1756. január 27. – Bécs, 1791. december 5.) osztrák zeneszerző, zongorista, karnagy és zenepedagógus, a bécsi klasszikusok egyike.

Bővebben itt: link

!

Wolfgang Amadeus Mozart portréja (Barbara Krafft festménye, 1819)

!

Wolfgang Amadeus Mozart portréja (Johann Georg Edlinger festménye, 1790)


Idézetek

Hickory>!

– Hogy lehetsz biztos benne? Egy szót sem tudsz japánul.
– Ja, igen – mondta Dan. – És kottát sem tudok olvasni. De lássuk csak, ki is volt, aki megjegyzett egy teljes Mozart dalt és megtalálta az utolsó kulcsunkat? Várj csak, hadd gondolkodjak. Ja, megvan: én!

Kapcsolódó szócikkek: Amy Cahill · Dan Cahill · Wolfgang Amadeus Mozart
Bea_Könyvutca P>!

A Mozart-zenék mindenkinél hatásosnak mutatkoznak, nemcsak energiával töltik fel és stimulálják a beteget, hanem egyúttal meg is nyugtatják őket. Számomra ezt azt jelenti, hogy a zenék szabályozó hatásúak.
– Mozart minden más zeneszerzőnél hatékonyabban készíti elő az utat, készíti fel az idegrendszert és az agyat, sőt áthuzalozza az agyat, emellett megadja neki azokat a ritmusokat, dallamokat, folyamatosságot és mozgásokat, amelyek szükségesek a nyelv megszerzéséhez.

479. oldal

Norman Doidge: Hogyan gyógyul az agy? Figyelemre méltó felfedezések és gyógyulások a neuroplaszticitás világából

Kapcsolódó szócikkek: Wolfgang Amadeus Mozart · zene
fülcimpa>!

Talán öreg vagyok már az eddigi zsiznystílusomhoz, testvérek. Hisz végül is tizennyolc múltam. Az pedig nem fiatal kor. Tizennyolc éves korára Wolfgang Amadeus megírt több szonátát, szimfóniát, operát és oratóriumot meg más hasonló kalt, nem, nem kalt, mennyei muzsikát. Meg ott a jó öreg Felix M. a Szentivánéji álom-nyitánnyal. Meg a többiek. Ott az a francia költő, akit a jó öreg Benjy Britt zenésített meg, aki a legjobb verseit tizenöt éves korára megírta, Ó testvéreim. A keresztneve az, hogy Arthur. Szóval a tizennyolc nem egy fiatal kor. De mit csináljak?

Kapcsolódó szócikkek: opera · oratórium · szimfónia · szonáta · Wolfgang Amadeus Mozart
Rini P>!

Az utolsó pillanatig dolgozott: a halálos ágyán komponálta a Requiemet, miközben énekelte az alt szólamot.

Hatodik fejezet, A zsenialitás akaratlan: Bécs, A Tökéletes Hang (HVG könyvek, 2019)

Eric Weiner: A zsenialitás földrajza A világ legkreatívabb helyeinek nyomában az ókori Athéntól a Szilícium-völgyig

Sweety>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Teszünk pár kört. Csak ráakadunk – vonogatta a vállát a fiú. – Biztos valahol karambolozik.
– Karambolozik? – kérdezett vissza döbbenten Hanna.
– Igen. Minden este.
– Minden este karambolozik? És sose sérül meg?
– Néha fejbe verik a dákóval. De csak ha pocsolyarészeg.

179. oldal

sztimi53>!

Mélyen meg vagyok győződve róla, hogy minden egyes ember hihetetlenül tehetséges, mindenkinek része van az isteni adományban. Az emberiség tragédiája abban rejlik, hogy nem vagyunk képesek, és nem is mindig teszünk meg mindent, hogy felfedezzük és kibontakoztassuk ezt a tehetséget a gyermekekben. A zseni számunkra ritkaságnak, sőt csodának számít, de hát ki is a zseni? Egyszerűen csak olyan ember, akinek szerencséje van. Úgy alakult a sorsa, hogy életkörülményei eleve a helyes útra terelték.
A klasszikus példa – Mozart. Zenész családban született, s kora gyermekkorától fogva olyan közegbe került, amely a természettől kapott tehetségét eszményien táplálta. És most képzelje el, kedves uram, hogy Wolfgang Amadeus egy parasztcsaládban születik.
Lett volna belőle egy rossz pásztor, aki varázslatos sípszóval szórakoztatta volna a teheneket. Ha pedig valami otromba katona családjában születik, tehetségtelen katonatiszt lett volna belőle, aki rajong a harci indulókért. Ó, higgye el nekem, fiatalember, minden gyerek kivétel nélkül kincset rejt magában, csak ezt a kincset meg kell találni.
Van egy nagyon kedves amerikai író, Mark Twainnek hívják. Egyik elbeszélésének én adtam az ötletét, melyben az embereket nem valós teljesítményeik, hanem a bennük rejlő természet adta lehetőségek és tehetség szerint értékelik. S akkor kiderül, hogy minden idők legnagyobb hadvezére egy névtelen kis szabómester, aki sohasem szolgált a hadseregben, a legnagyobb festő pedig soha nem vett ecsetet a kezébe, mert egész életében csizmadiaként dolgozott. Az én nevelési rendszerem arra épül, hogy a nagy hadvezér feltétlenül katonai szolgálatba lépjen, a nagy festő pedig időben hozzájusson a festékhez. Pedagógusaim találékonyan és türelmesen tanulmányozzák minden növendék lelki alkatát, hogy megtalálják benne az isteni szikrát, s tízből kilenc esetben meg is találják!

Kapcsolódó szócikkek: Wolfgang Amadeus Mozart
1 hozzászólás
andie88_Sentellion>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

I hand Dancer my iPod, loaded especially for tonight’s show. I got almost ten thousand songs on it! Motorhead to Mozart, Linkin Park and Liszt, Velvet Revolver to Wagner, Puscifer and Pavarotti and everything in between. I even got show tunes and cartoon soundtracks!
Ten minutes later Lor says, “What is this crap? Who let her load the iPod?”
“Nobody else brought one,” I say. “I chose awesome music.”
“Where the hell is Hendrix on this thing?” Lor takes it out of the sound dock and scrolls through it, looking pissed. “By whose definition is this music?”
Jo says, “Did you get any Muse? I love Muse.”
“If I’d known you all had such crappy taste in songs, I would have brought more earplugs,” I say. “Dissing my taste. Like Hendrix is even listenable. And Muse is something you do.”
“Well, Disturbed,” Jo says, “is something you are.”
“And Godsmacked is something you get,” Dancer says. “But hopefully not tonight.”
“Don’t you have any Mötley Crüe or Van Halen?” Lor says. “Maybe ‘Girls, Girls, Girls’?”
“How about some Flogging Molly,” Christian says. “Dani, my darling, how could you not like the ‘Devil’s Dance Floor’? And what about Zombie?”
“I got ‘Dragula’ and ‘Living Dead Girl,’ ” I say defensively.
“Bloody hell, ‘Living Dead Girl’ is one of my favorites!” Christian says, and grabs the iPod from Lor and starts scrolling to it.
I snatch it and hold it behind my back. “Don’t mess with my lineup. Nobody else thought to bring an iPod. That means I’m in charge.”
Ryodan takes the iPod from me so fast it’s there one sec, gone the next.
“Hey, give it back!”
He scrolls through the playlist. “What’s the deal with all the Linkin Park, for fuck’s sake.”
“Dudes, we need noise. Quit taking the iPod off the dock.” Dancer snatches the iPod from Ryodan and puts it back on the dock. “And Mega has a crush on Chester.”
“I do not!”
“Do too, Mega.”
“He’s like, old!”
“How old?” Christian says.
“Like at least thirty or something!”
Lor laughs. “Fucking ancient, ain’t it, kid?”
“Dude,” I agree. I like Lor.
“You got any Adele?” Jo says hopefully.
“Not a single song,” I say happily. “Got some Nicki Minaj, though.”
“Somebody kill me now,” Ryodan says and closes his eyes.

Four hours later I’m getting a headache.
Six hours later I am a headache, my butt hurts, and I’m low on candy bars.
Eight hours later I’m sick of Nicki Minaj.
Nine hours later I’d give darn near anything for five fecking minutes of silence.

Karen Marie Moning: Iced A Dani O'Malley Novel

24 hozzászólás
Lunemorte P>!

Hát a való életben nincsen varázscsengettyű, amitől az ellenség csak úgy eltűnik. Nagy kár. És Mozart nem sokkal a Varázsfuvola megírása után, a harmincas éveiben meghalt. Májbetegségben. És jeltelen tömegsírba temették.

89. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Varázsfuvola · Wolfgang Amadeus Mozart
dontpanic IP>!

Douglasnek néhány ritka művésszel egyetemben (Wodehouse-t ismét beleértve) megvan az a képessége, hogy befogadója azt érezze, hozzá beszél, és csakis egyedül hozzá: azt hiszem, ez részben megmagyarázza „rajongótáborának” óriási erejét és vonzalmát, ha használhatok ily felháborító kifejezést. Ha az ember Velázquezt csodál, Mozartot hallgat, Dickenst olvas vagy Billy Connollyn nevet, hogy hasraütésszerűen mondjak négy nevet (mindig rengeteg energiát igényel, ha érvelés céljából kell hasraütésszerűen neveket mondanunk), tudatában van annak, hogy amit tettek, a világért tették, és az eredmény, természetesen, csodálatos. Ha az ember Blake-et csodál, Bachot hallgat, Douglas Adamset olvas vagy Eddie Izzard előadását nézi, úgy érzi, talán ő az egyetlen a világon, aki valóban érti. Nagyjából persze mindenki más is csodálja őket, de senki más nem kötődik hozzájuk így. Ezt most egy elméletnek nyilvánítom. Douglas műve magától értetődően nem egyenlő Bach magas művészetével vagy Blake vibráló, személyes világegyetemével, de hiszem, hogy az elméletem ennek ellenére igaz. Olyan ez, mint szerelembe esni. Ha Adams egy különösen üde fordulata vagy jelzője megüti az ember szemét és behatol az agyába, az ember meg akarja fogni a legközelebbi ismeretlen vállát, hogy megossza vele. Az idegen lehet, hogy nevetni fog, és tetszik neki az írás, de az ember magában azt mondja, hogy úgysem fogták fel a teljes lendületét és az értelmét, ahogyan ő – mint ahogy a barátaink (hál’ istennek) nem esnek szerelembe ugyanazzal a személlyel, akiről folyton-folyvást beszélünk nekik.

Stephen Fry: Bevezetés

Douglas Adams: A kétség lazaca Egy utolsó stoppolás a galaxisban

3 hozzászólás
Sweety>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Ez a primitív város soha nem fogja értékelni a művészetemet – háborgott Mozart.
Hanna kinyitotta az ablakot és leszólt:
– Jöjjenek be!
– Behívtad őket? – hápogott Ervin. – Azok után, hogy a másik öreg csávó megkérte a kezed?

84. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kalász Hanna · Kalmár Ervin · Wolfgang Amadeus Mozart
4 hozzászólás