Wolfgang Amadeus Mozart személy

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Nem számít, milyen kedves vagy. Senki sem mondja, hogy azért szereti Shakespeare-t, mert kedves ember volt, igazam van? Azt se mondják: „Imádjuk Mozartot, milyen kedves fickó!” Senki nem állította Beethovenről, hogy kedves lett volna. Beethoven egy szarházi volt!

A klasszikus rádióadón ilyet nem hallanak, ugye? A bemondók sose mondják: „És most következzék annak a szarházi Beethovennek az Ötödik szimfóniája.”

85. oldal

Ha csak teheted, élj mindig úgy, hogy az emberi szellem kristályba fagyott remekműveinek egyikét mindennap megszemléld, s ha néhány pillanatra is! Ne múljon el egyetlen napod, hogy nem olvastál néhány sort Seneca, Tolsztoj, Cervantes, Arisztotelész, a Szentírás, Rilke vagy Marcus Aurelius könyveiből. Mindennap hallgass néhány ütem zenét, ha másképp nem lehet, szólaltasd meg a zenedobozon Bach, Beethoven, Gluck vagy Mozart valamely tételét. Ne múljon el nap, hogy nem nézegetted néhány percen át valamilyen jó nyomat tükrében Brueghel, vagy Dürer, vagy Michelangelo valamelyik festményét vagy rajzát. Mindezt oly könnyű megszerezni, s oly könnyű megtalálni a félórát, mely a remekművekhez szükséges! S oly könnyű megtölteni lelked az emberi tökéletesség boldog összhangjával! Gazdag vagy, akármilyen nyomorult is vagy. Az emberi szellem teljessége a tiéd is. Élj vele, mindennap, ahogy lélegzik az ember.

107

JÓZSEF Na, Mozart… derék munka volt. Határozottan derék. Egy derék munka.
MOZART Igazán tetszett, felség?
JÓZSEF Azt hiszem, igen érdekes volt. Igen, valóban. Egy kissé… hogy is mondjam? (Rosenbergnek) Főintendáns, hogy is mondja az ember?
ROSENBERG (alázattal) Túl sok a hangjegy, felség?
JÓZSEF Ez az, pontosan. Túl sok hangjegy.

168. oldal, Első felvonás, Amadeus, Európa, 1982.

Ha olyanok volnátok, mint a többiek, múzeumba vinnélek benneteket. Együtt néznénk Rembrandt, Monet, Turner és megint csak Rembrandt képeit…
Ha olyanok volnátok, mint a többiek, klasszikus lemezeket ajándékoznék nektek, először Mozartot hallgatnánk együtt, azután Beethovent, azután Bachot, azután megint Mozartot.
Ha olyanok volnátok, mint a többiek, rengeteg könyvet vennék nektek, Prévert-t, Marcel Aymét, Queneau-t, Ionescót, és megint Prévert-t.
Ha olyanok volnátok, mint a többiek, moziba vinnélek benneteket, régi filmeket néznénk együtt, Chaplint, Eizensteint, Hitchcockot, Buñuelt, és megint Chaplint.
Ha olyanok volnátok, mint a többiek, előkelő vendéglőbe vinnélek benneteket, burgundit rendelnék, és megint burgundit.
Ha olyanok volnátok, mint a többiek, együtt teniszeznénk, kosaraznánk, röplabdáznánk.
Ha olyanok volnátok, mint a többiek, együtt másznánk fel a gótikus harangtornyokba, hogy madártávlatból lássuk a tájat.
Ha olyanok volnátok, mint a többiek, divatos cuccokat vennék nektek, hogy ti legyetek a legszebbek.
Ha olyanok volnátok, mint a többiek, régi, nyitható tetős kocsimon vinnélek bennetek bálba a menyasszonyotokkal.
Ha olyanok volnátok, mint a többiek, dugnék nektek egy kis suskát, hogy ajándékot vehessetek a menyasszonyotoknak.
Ha olyanok volnátok, mint a többiek, és megnősülnétek, nagy lakodalmat csapnánk.
Ha olyanok volnátok, mint a többiek, lennének unokáim.
Ha olyanok volnátok, mint a többiek, talán nem félnék annyira a jövőtől.
De ha olyanok volnátok, mint a többiek, olyanok lennétek, mint mindenki.
Talán iskolakerülők lettetek volna.
Bűnözők lettetek volna.
Megbütyköltétek volna a kipufogótokat, hogy nagy lármát csapjatok.
Munkanélküliek lettetek volna.
Jean-Michel Jarre-t szerettétek volna.
Hülye csajt vettetek volna feleségül.
Elváltatok volna.
És talán fogyatékos gyerekeitek születtek volna.
Hát ezt megúsztuk.

Nővére még mindig az ismertetőfüzetbe temetkezett. Egyszerre azonban elkapta Dan csuklóját, és olyan erővel szorította meg, hogy szilánkosra törhette volna a csontját.
– Dan, itt az áll, hogy itt vannak Nannerl Mozart maradványai!
Dan szeme elkerekedett.
– Kiásunk egy tetemet? Király!
– Pszt! Persze hogy nem!
– De mi van, ha Mozart tett egy kulcsot a testvérére?
Amy megrázta a fejét
– Mozart előbb halt meg, mint Nannerl. Na most, egy közsírt keresünk. Az útikönyv szerint egy olyanba temették el.
– Az mi? – kérdezte Dan. – Társasház halottaknak?
– Mutass egy kis tiszteletet! Abban a kriptában nyugszik Michael Haydn is, egy híres komponista, Mozart egyik legnagyobb támogatója.
Dan nem tudott ellenállni a kísértésnek.
– És most mit csinál… komposztálódik?

70. oldal

– Nézd, Wolfi. Wolfikám… tanítok én neked egy szép vidám magyar dalt. Hogyaszongya… – és az öreg teli tüdőből üvölteni kezdett – Elindultam szép hazámbúúúl… Híres kis Magyarországbúúúl…
(…)
– Visszanéztem… félutambúúúl… Szememből a könny kicsordúúúl.
– Te Sándor – kezdte Mozart, majd csuklott egyet. – Ez nem valami víg.
– De szépnek szép – mondta az öreg, és gyengéden hátbavágta a komponistát, hogy elmúljon a csuklása.

192. oldal, 17. fejezet - Tessék vigyázni az oroszlánnal!

Akkor most gyakorolhatjuk a menüettet. – Gideon felállt. – Itt bőven van hely.
– Jaj, ne! Kérlek ne!
Gideon azonban már meg is hajolt előttem. – Szabad egy táncot, Miss Shepherd?
– Semmi sem szolgálna nagyobb örömömre, uram.
(…)
Gideon kivette az iPodját a nadrágzsebéből. – Kis türelmét kérem, a zenekar azonnal készen áll. – Jobbról és balról a fülembe helyezte a kis fülhallgatókat, majd talpra rántott.
– Ó, ez jó! Linkin Park! – lelkendeztem, miközben a pulzusom Gideon közelségétől egykettőre az egekbe szökött.
– Hogyan? Pardon. Egy pillanat, azonnal intézkedem. – Végighúzta az ujját a kijelzőn. – Így. Mozart. Ez jó lesz.

– Hogy lehetsz biztos benne? Egy szót sem tudsz japánul.
– Ja, igen – mondta Dan. – És kottát sem tudok olvasni. De lássuk csak, ki is volt, aki megjegyzett egy teljes Mozart dalt és megtalálta az utolsó kulcsunkat? Várj csak, hadd gondolkodjak. Ja, megvan: én!

És most itt vannak az oroszok. A belépő három katona közül az egyik lány, hozzám fordul, miután a kitárt karomba esve összecsókoltuk egymást.
– Patyifon – mondja, és mutatja is a kezével a lemez forgását, és dúdol hozzá. Ó, istenem, micsoda hadsereg – gondolom –, hihetetlen! Jön be az „ellenség", s első kívánsága az, hogy zenét hallgasson, hiszen köztudomású, hogy milyen zenekedvelő nép.
– Gyere, szívem – fogom meg a lány kezét, s odavezetem Aczél pompás, legmodernebb gramofonjához, amin eddig a nyilasok csak a Gyöngyhalászt és egyéb divatos slágereket játszottak, s felnyitom az ágyamat, ahová Aczél csodálatos lemezgyűjteményét dugtam el előlük, népzene, preklasszikusok, Bach, Chopin, Mozart, teljes operák, minden, körülbelül kétszáz darab, s intek a lánynak, hogy válassza ki, mit tegyünk fel. A lány odapillant, aztán szép rendesen lecsukja a készüléket, hóna alá csapja, a tűtartó külön dobozt zsebre vágja, s kisétál az ajtón, kedvesen mosolyogva int vissza. Tátott szájjal bámulok utána. Elég kövér kislány, az első katonalány, akit életemben láttam. Kitűnő, puha csizma, könnyű, vastag kabát (pufajka) s katonasapka, alatta látszik, hogy a haja vastag koszorúba fonva keretezi a fejét. Utánalépek, valami önmagamat nyugtatni akaró zavaros érzéssel, hogy biztosan csak itt a kapualjban vagy az utcán akar játszani, a társaival együtt, és ott a lemez is, de mire a kapuhoz érek, már nyoma sincs, s egy dzsip éppen elpöfög.

41. oldal

A Mozart-zenék mindenkinél hatásosnak mutatkoznak, nemcsak energiával töltik fel és stimulálják a beteget, hanem egyúttal meg is nyugtatják őket. Számomra ezt azt jelenti, hogy a zenék szabályozó hatásúak.
– Mozart minden más zeneszerzőnél hatékonyabban készíti elő az utat, készíti fel az idegrendszert és az agyat, sőt áthuzalozza az agyat, emellett megadja neki azokat a ritmusokat, dallamokat, folyamatosságot és mozgásokat, amelyek szükségesek a nyelv megszerzéséhez.

479. oldal