Wittelsbach Ottó személy
Ottó (Burghausen, 1261. február 11. – Landshut, 1312. szeptember 9.), más neveken Bajor Ottó vagy Wittelsbach Ottó, Alsó-Bajorország hercege 1290 és 1312 között, valamint magyar király az interregnum idején 1305 és 1312 között, bár 1307-ben megfosztották hatalmától. Apja XIII. Henrik Bajorország és Alsó-Bajorország hercege, anyja Erzsébet, IV. Béla leánya. Ottó nagyapja tiszteletére Magyarországon hivatalosan az V. Béla nevet vette föl, ennek ellenére ezen a néven hazánkban sem szokták emlegetni.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ott%C3%B3_magyar_kir%C3%A1ly
Idézetek
Az Úr 1305. éve
Karácsony havának 6. napja
Székesfehérvár
Wittelsbach Ottót még az Isten is bajor hercegnek teremtette – azt azonban csak a bolondok gondolhatták, hogy valaha is magyar király lehet. Amikor Rádi Benedek veszprémi és Antal csanádi püspök közösen felszentelték, majd fejére helyezték Szent István koronáját, nem csak a székesegyházban összegyűlt kisszámú nemesember kezdett susmorogni, ő maga is elhúzta a száját: a koronán ferde volt a kereszt.
HETEDIK EPIZÓD - A KIRÁLY KARDJA - 8. fejezet
Bíró Szabolcs: Non nobis Domine 96% Kelet oroszlánja / Az utolsó vörös barát
Tamás érsek arcán kiszélesedett a mosoly, ahogy Wittelsbach Ottó neve szóba került.
– Ottó, te koronarongáló, kiátkozott király34 – morfondírozott félhangosan. – Vajon hol vagy most, amikor az embereidnek szükségük lenne rád?
– Azt mondják, Erdélybe menekült – szólt a győri püspök, holott az érsek nem várt választ. – Házasodni készül, hogy megerősítse a hatalmát. Kán László vajda úr még mellette áll.
– Kán László miatt ne fájjon a fejetek! – vetette oda neki a férfi. – Az a vén bajor a vesztébe menekül.
II. RÉSZ - ELSŐ EPIZÓD - A LILIOMOS LOVAG - 1. fejezet