Winston Churchill személy

Dan Brown: A megtévesztés foka
Kurt Vonnegut: Hókuszpókusz
Robert Fulghum: Mi a csuda?
Esterházy Péter: Rubens és a nemeuklideszi asszonyok
Jeffrey Archer: A tékozló lány
George Orwell: Rádiós jegyzetek / Londoni levelek
Helen Cross: Szerelmem nyara
Ken Follett: A Tű a szénakazalban
Richard Dawkins: Isteni téveszme
Henri Charrière: Pillangó
Aldous Huxley: Visszatérés a szép új világhoz
Stephen King: Állattemető
Oriana Fallaci: A harag és a büszkeség
Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák
Ann Brashares: Négyen egy gatyában
Noam Chomsky: Hatalom és terror
William L. Shirer: A Harmadik Birodalom felemelkedése és bukása
John Keegan: A második világháború
Jiří Menzel: Hát, még mindig nem tudom…
Danilo Kiš: Fövenyóra
William Goldman: A herceg menyasszonya
Woody Allen: Lelki jelenségek vizsgálata
Norman Mailer: Az éjszaka hadai
Salamon Gábor – Zalotay Melinda (szerk.): Ha volna sonkánk, csinálhatnánk sonkás tojást, ha lenne itthon tojás / If we had a little ham we could have some ham and eggs, if we had some eggs
Gideon Hausner: Ítélet Jeruzsálemben
Balogh Béla – Popper Péter: Mit tehetünk magunkért?
Laurence Olivier: Egy színész vallomásai
Joseph Goebbels: Napló
Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
Andrew Davidson: A vízköpő
Jeffrey Young – William L. Simon: Steve Jobs és az Apple sikertörténete
Len Deighton: Vadászrepülők
Hadnagy Róbert – Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Brian MacArthur (szerk.): A XX. század nagy beszédei
Fülöp János: Gordiusz mester nyomoz
Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül
Carol Natsis – Meryl Potter (szerk.): Misztikus történetek gyűjteménye
Vlagyimir Bogomolov: Negyvennégy augusztusában
Milton Shulman: Vereség nyugaton
John Lukacs: Hitler és Sztálin
Ungvári Tamás: A feledés enciklopédiája
Winston S. Churchill: A második világháború 1-2.
Keith Robbins: Churchill
Béládi László – Krausz Tamás: Sztálin
Fábián Janka: Emma fiai
Roy Jenkins: Churchill I-II.
Csapó György: Csontkovácsolástól az energiaspirálig
Sebastian Haffner: Churchill – Életrajz
David Irving: Apokalipszis 1945. – Drezda elpusztítása
Penelope Fitzgerald: Emberi hangok
Nick Hornby: The Complete Polysyllabic Spree
Moldova György: Akit a múzsa fenéken csókolt…
David Frost: Ballépések könyve
Harai Dénes: Katonadolog?
Ludovic Kennedy: Óriások csatája
Otto Skorzeny: Kommandós vállalkozásaim
Ormos Mária: Hitler
Paul Johnson: A modern kor
Kurt Tepperwein: Itt és most élj!
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől
Hunčík Péter: Határeset
Nyerges Ágnes: Mai fiatalok?
Robin Polakowsky: Vilmos és Kate
Mark Logue – Peter Conradi: A király beszéde
Stephan Burgdorff – Klaus Wiegrefe (szerk.): Az első világháború – a 20. század őskatasztrófája
Tom Levine: A Windsor-ház
John Lukacs: Öt nap Londonban
Fischer Ferenc: A kétpólusú világ 1945–1989
Egedy Gergely: Nagy-Britannia története
Laurent Binet: HHhH
Ian Fleming: From Russia with Love
E. J. Hobsbawm: A szélsőségek kora
Számvéber Norbert: Erőd a Duna mentén
Margaux Fragoso: Csak ha te is akarod
John Lukacs: A második világháború öröksége
Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
Darnel Christian: Harc és szeretet
Murakami Haruki: 1Q84
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Niall Ferguson: Civilizáció
Rick Atkinson: Hajnali hadsereg
Hanif Kureishi: A kültelki Buddha
Antony Shugaar: Kémsztorik
Martin Seligman: Amin változtathatsz… és amin nem
Ken Follett: A megfagyott világ
Adolf Hitler: Asztali beszélgetések
Will Fowler: D-nap: Az első 24 óra
Liaquat Ahamed: A pénzvilág urai
Bernard Minier: A fagy
Nyíri János: Madárország
Debreczeni József: A 2006-os ősz
Antony Beevor: A második világháború
Elliott Roosevelt: Apám így látta
Nicholas Wapshott: Keynes és Hayek
Max Hastings: 1914
Lackfi János: Három a magyar igazság
Bihari Péter: 1914 – A nagy háború száz éve
Douglas Smith: Az orosz arisztokrácia végnapjai
Moldova György: Fej vagy írás
Rick Atkinson: Ágyúdörgés alkonyatkor
Boris Johnson: A Churchill tényező
Frei Tamás: Agrárbárók
Cynthia Harrod-Eagles: Goodbye, Piccadilly
Richard Sakwa: Háború a határon
Rezsőházy Rudolf: Bevezetés a társadalomtudományok módszertanába
Kepes András: Világkép
Borisz Akunyin: Kémregény
Benkes Mihály – Borsányi György (szerk.): Történelem IV.
Max Hastings: Titkos háború
Joshua Levine: Dunkirk
Joey Barton: Semmi duma
Anthony McCarten: A legsötétebb óra
Dan Brown: Eredet
Bolyki László: Pedig mi azt hittük
Szilasi László: Luther kutyái
Umberto Eco: Pape Satan
Michael Acton Smith: Belső csend
Edward Rutherfurd: London
Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors
Szabó László – Salusinszky Imre – Bakos Ákos – Hajdú Sándor (szerk.): Az Est hármaskönyve 1928
Schmidt Mária: Új világ született 1918–1923
Erich Sommer: Luftwaffe sas
Sarah Rose: Legendás lányok
Sigríður Hagalín Björnsdóttir: A sziget
Mark Logue – Peter Conradi: A király háborúja
Leo Dorfman – Cary Bates – Bob Haney: Batman: Neal Adams 1.
Ámosz Oz: Kedves fanatikusok!
Steve Berry: A varsói protokoll
Guillermo Cabrera Infante: Trükkös tigristrió
Tom Phillips: A világ hülyéi
Steve Berry: A Romanov-jóslat
Sierra Simone: Door of Bruises
Andrew Roberts: Churchill: Kéz a kézben a sorssal
Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban
Daniel Allen Butler: A tábornagy
Jung Chang: Nagytestvér kistestvér vöröstestvér
D. R. McElroy: A világ szimbólumai
Erik Larson: Fény és árnyék
Magdalena Grzebałkowska: 1945
Dominic Sandbrook: Az első világháború
!

Sir Winston Leonard Spencer Churchill

!

Winston Churchill (Yousuf Karsh fotója, 1941)


Idézetek

Amapola P>!

Ha I. Faruk egyiptomi király egyetlen emlékezetes cselekedete az lett volna, hogy ellopja Winston Churchill zsebóráját egy fontos tárgyaláson a második világháború alatt, kicsit másként emlékeznénk rá. Legrosszabb esetben kissé hóbortos figuraként tartaná számon a történelem, legjobb esetben meg abszolút legendaként, nemzetközi mókamesterként.

De Faruk nem állt meg itt.

Bár szinte elképzelhetetlenül gazdag volt, I. Faruk, Egyiptom második, egyben utolsó felnőtt királya egyszerűen imádott lopni. Lopott a fontos és nagy emberektől, lopott a közrendűektől. Kiengedte a börtönből Egyiptom egyik leghírhedtebb zsebtolvaját, hogy tanulhasson tőle, tökéletesítse a technikáját. Amikor a kicsivel korábban elhunyt iráni sah holtteste úton Teherán felé megállt Egyiptomban, Faruk szó szerint a koporsóból lopott el egy ékkövekkel díszített kardot és más drágaságokat. (Nem meglepő, hogy ez némi diplomáciai bonyodalmat okozott.)

85. oldal

Tom Phillips: A világ hülyéi Hogyan cseszett el mindig mindent az emberiség

Kapcsolódó szócikkek: Egyiptom · lopás · Winston Churchill
Szelén>!

Mind jól ismertük Hitler önkívületben rikoltó, hisztériás hangját, vigyázzállásból tajtékozásba csapó modorát, mindenki tudta, hogy kedvenc étele a szőnyegek sarka. Mikor rádión vagy a moziban beszélt, világos volt, hogy eszeveszett hadonászó bohóc, aki úgy döbbenti meg az embereket, mintha nyilvánosan pisálni kezdene a villamoson. Engem csak az angolpárti felnőttek borzadt arca ijesztett meg. Zafír kocsmájából Hitlert szó nélkül kidobták volna. Veszedelmes, lármás és buta volt, mint egy bomba. Churchill „vérszomjas csatornatölteléknek” hívta, és ez nem sértés volt, csak a pontos jellemzés. Az őrültek tükörképüket szerették benne.

221. oldal, 11. fejezet - Moszkva (Corvina, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Adolf Hitler · Winston Churchill
mojo68>!

Amikor Sztálin háborús uszítással vádolta Attleet a koreai háború és a fegyverkezési verseny kapcsán, Churchill megemlítette, hogy a Munkáspárt éppenséggel őt kívánta háborús uszítónak bélyegezni a következő választáson, ily módon „Sztálin nem csupán abban bűnös, hogy valótlanságot állít, de szerzői jogot is sért”.

32. Ellenzékben 1945. augusztus – 1951. október

Kapcsolódó szócikkek: Sztálin · Winston Churchill
János_testvér I>!

Anélkül, hogy kedvezőbb választ remélhetett volna, mint amilyent ez alkalommal is remélt, levélben fordulhatott volna még régi és úgyszólván egyetlen barátjához, Gavanski úrhoz (Újvidék, Vasúti rakpart 8.), bátyjához, Adalbert Dolfihoz (Trieste, Via Lazaretto Vecchio 11.), Roosevelt elnökhöz, Churchill miniszterelnökhöz, Hitler Adolf kancellárhoz, Horthy tengernagyhoz, a Vasúti Minisztériumhoz, a Kincstári Ügyészhez, a Nemzetközi Vöröskereszthez, a Nemzetközi Unióhoz, az Emberi Jogok Ligájához, a Nemzetközi Cionista Szervezethez, az Állatvédő Egyesülethez, Zebaoth Atyaistenhez.

44-45. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adolf Hitler · Horthy Miklós · Winston Churchill
5 hozzászólás
Tiger205>!

Sztálin 1944. szeptember 29-én kelt Winston Churchill-nek küldött táviratában egyebek mellett a szovjet csapatok elé állított közvetlen feladatként a következőket jelölte meg: „ki kell ütni Magyarországot a háborúból, s támadás révén ki kell tapogatni, illetve kedvező körülmények esetén fel kell gönygyölíteni a keleti fronton a németek védelmi állásait”.

Világvárosból frontváros

Számvéber Norbert: Erőd a Duna mentén A Budapestért 1944-45-ben folytatott harcok katonai iratai a Hadtörténelmi Levéltárban

Kapcsolódó szócikkek: 1944 · Sztálin · Winston Churchill
Tiger205>!

Beaverbrooknak voltak ennél nagyobb horderejű döntései is. így, amikor Henry Ford nem volt hajlandó támogatni Nagy-Britannia háborús erőfeszítéseit, s nem vállalta, hogy licencia alapján Rolls-Royce Merlin-motorokat gyártson az Egyesült Államokban, Beaverbrook volt az, aki fölkérte erre a Packard Műveket, sőt a maga nevében elegendő pénzalapokat ígért nekik az ehhez szükséges üzembővítés fedezésére. Vakmerő, mondhatnánk meggondolatlan gesztus volt ez, de Churchill kiállt Beaverbrook mellett. A döntés nemcsak a második világháború legkiválóbb, dugattyús repülőgépmotorjának folyamatos szállítását biztosította, de megnyitotta az utat a Merlin-motoros Mustang-vadászgépek gyártása előtt is.

Nagy-Britannia Polgári Javító Szervezete

Len Deighton: Vadászrepülők Az angliai légi csata története

Kapcsolódó szócikkek: Winston Churchill
1 hozzászólás
Carmilla >!

A bolsevista mérget ki kell irtani Európából. Ez ellen Churchill és Roosevelt sem nagyon tiltakozhat. Esetleg javasoljuk a német püspöki karnak, hogy harcunkat, mint Istennek tetszőt, áldják meg. Oroszországban nem állítjuk vissza a cárizmust, hanem ellentétben a zsidó bolsevizmussal, megvalósítjuk az igazi szocializmust.

293. oldal, 1941 (Dunakönyv, 1994)

Gazsó_István I>!

1938-ban azok a barbár es atavisztikus erők külföldről fenyegettek, legfőképpen Németországból. Mégis, amint azt láthattuk, azok az erők éppen annyira a nyugati civilizáció termékének tekinthetők, mint a szabadság értékei és a Churchill által oly nagyra tartott törvényes kormányzat. Ma, éppen úgy, mint akkor, a nyugati civilizációt nem a többi civilizáció fenyegeti leginkább, hanem saját kishitűségünk – és az ezt tápláló történelmi tudatlanság.

387. oldal

Niall Ferguson: Civilizáció A nyugat és a többiek

Kapcsolódó szócikkek: 1938 · Winston Churchill
E_W I>!

Amikor a kellős közepén vagyunk valaminek, ami később a történelem része lesz, még nem vagyunk tudatában az események horderejének. Nem történelemként éljük meg. Úgy vagyunk vele, ez csak egy újabb nap, kicsit talán veszélyesebb, mint a többi, de akkor is csak egy nap. Aztán halljuk, hogy Winston Churchill rólunk és az életünkről beszél egy szónoklatban. Ekkor megértjük, hogy ott voltunk valaminek a kezdetén.

395. oldal

Joshua Levine: Dunkirk A mozifilm történelmi háttere

Kapcsolódó szócikkek: Winston Churchill
schummyka>!

W. Churchill, amikor André Maurois megkérdezte tőle, hogy miért engedett Anglia az etióp kérdésben, így válaszolt: „Tanulmányozta ön már életében a páncélos rák életszokásait? Nem? Nos, akkor érdeklődjék utána, mert igen furcsa állat. Élete különböző szakaszaiban ugyanis elveszti védőpáncélját. Ilyen időben visszavonul a tengerpart sziklahasadékaiba és megvárja, míg páncélja újra kinő. Anglia ügyetlen és gyáva miniszterek hibái miatt elvesztette páncélzatát; most a sziklahasadékban kell megvárnunk, amíg újra kemény és erős lesz a páncél.”

29. oldal, I. rész - Vadászat-harcászat (Masszi, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: Anglia · Winston Churchill