Winie Langton személy
Idézetek
„ismerd fel a pletyka és a valódi füles közti különbséget”
49. oldal
– Beszéltél anyával, igaz?
– Nem. Susannal beszéltem, aki Juliettől tudja, akinek meg Becca árulta el, aki Helentől hallotta.
Egy pillanatra a kezembe temettem az arcom.
– Elköltözöm – mormoltam a tenyerem alól. – Szibériába. Vagy Kanadába. Az jó messze van.
– Megkéred az öreg Vastüdőt, hogy csempésszen át? – Audrey felvonta szép vonalú szemöldökét. – Elhajózgatsz vele összezárva néhány hónapig? Kellemes lesz.
A sötétség a barátom volt, jótékonyan elfedte a jelenlétem, elrejtett és biztonságot nyújtott.
85. oldal
Semmi kétség: az egész család teljese hibbant. Ki gondolta volna, hogy Winie a legépeszűbb az egész kompániában?
10. oldal
Winie-től lopni nagyjából olyan lett volna, mintha nekiállok locsolókannával oltani az erdőtüzet.
65. oldal (Főnix Könyvműhely, 2016)
Amint átlendültem a párkányon, megcsapta orromat a jól ismert, édesen fűszeres illatú füst. Apám éppen csak felpillantott a reggeli hírlapból, felmérte kinézetemet, majd érdes, dörmögő hangján megjegyezte:
– Anyád kilógat az erkélyről, ha meglátja, hogy mocskos csizmával járod körbe a lakást.
– Neked is jó estét, apa – hagytam figyelmen kívül a megrovást, majd a puskát lekanyarítottam a vállamról, az asztalra raktam, és csókot nyomtam borostás arcára. Csak hümmögött.
15. oldal
– […] Most megyek, toborzok pár tucat embert, akik eskü alatt vallják majd, hogy ártatlan, szende kis szűzleány vagy, és ez csak valami elképesztő félreértés.
Erre fanyarul elmosolyodtam. Nem kételkedtem benne, hogy bőven talál majd olyan embereket, akik örömmel hazudnak a kedvemért. Az már megint más kérdés volt, hogy ezek közül vajon hányan törnek ki röhögésben, mikor azt ecsetelik, mennyire is vagyok én ártatlan.
20. oldal