Winie Langton személy

– Ha majd a tanácsodra lesz szükségem, kikérem.

41. oldal

– A sírba visztek – csóválta a fejét.
– Én most mit csináltam? […]
– Még semmit, de majd fogsz.
– Hálásan köszönöm a bizalmat.

28. oldal

Úgy nézett rám, mintha legalábbis azt mondtam volna, hogy megöltem a Télapót.

5. oldal

[…] általában hamar kiderült, hogy teljességgel alkalmatlan vagyok a bébicsősz szerepre. Rendszerint hamarabb sírtam el magam, mint a gyerek, akire vigyáznom kellett volna.

29. oldal

– Most meg mi van? – förmedtem rá.
– Ha azt mondanám, épp olyan vagy, mint az anyád, valószínűleg orrba vágnál, és még az előzőt se nagyon hevertem ki. Szóval inkább nem mondok semmit.
És még mindig csak somolygott. Valóban megfordult a fejemben, hogy orrba vágom, de miután arra jutottam, hogy azzal sem sikerülne több értelmet vernem a fejébe, mint egyébként, inkább annyiban hagytam a dolgot.

45. oldal

– Szörnyű vagy.
– Néztél ma már tükörbe?

26. oldal, 2. fejezet - Winie (Főnix Könyvműhely, 2016)

– A hosszú haj még nem ölt meg senkit.
– Csak ha egy százhúsz kilós behemót csimpaszkodik rajta, 15 méteres magasságban – jegyeztem meg […]

12. oldal

Ha megpróbál megcsókolni, én behúzok neki egyet, akármennyire is nőietlen cselekedet.

– Nem látom a fiút – Audrey egy cseppet sem hangzott csalódottnak. – Kicsit körbejárok, beszélgetek, te csak maradj itt.
– Jó, majd szóba elegyedem ezzel a fikusszal – böktem meg a mellettem zöldellő növényt. – Olyan szimpatikusnak látszik.
Némi elégtétellel vettem tudomásul, hogy sikerült felbosszantanom.
– Azzal beszélgetsz, akivel jól esik, csak kérlek, nagyon kérlek…
– Tudom, legyek kedves, és ne üssek meg senkit – intettem. – Nyugi, Rey, gyorsan tanulok. – […]

38-39. oldal

– Már attól tartottam, nem fogod elhozni.
Megemeltem a szemöldököm.
– Micsoda szívélyes fogadtatás – jegyeztem meg gúnyosan. – Kedvem támadt tőle sarkon fordulni, és hazamenni.

74. oldal, 10. fejezet