William Traynor személy
Idézetek
Ne gondolj rám túl gyakran. Nem akarok úgy gondolni rád, hogy bömbölsz. Csak élj jól.
Csak élj.
Szeretlek.
475. oldal
– Jól vagyok. Csak…
Láttam a világos inggallérját, és kontrasztként a sötét zakóját.
– Még nem akarok bemenni. Csak szeretnék itt ülni, úgy hogy ne kelljen arra gondolnom, hogy… Nagyot nyelt.
Még a majdnem teljes sötétségben is látszott, hogy erőlködik.
– Én csak… szeretnék csak egy férfi lenni, aki elment egy koncertre egy piros ruhás lánnyal. Csak még pár percig.
218. oldal
– Néha, Clark, maga az egyetlen, amiért úgy érzem, érdemes felkelnem reggel.
351. oldal
…És én nem akarlak látni mindennap meztelenül, nézni, ahogy az őrült ruháidban mászkálsz a lakásban, miközben nem… én képtelen vagyok azt tenni veled, amit szeretnék. Ó, Clark, ha tudnád, mit csinálnék veled ebben a pillanatban!…
423. oldal
– Clark, maga a legnagyobb sznob.
– Mi? Hogy én?
– Elzárkózik a legkülönfélébb élmények elől, mert bemeséli magának, hogy maga „nem az a fajta ember”.
– Mert nem is vagyok.
– Honnan tudja? Semmit sem csinált, sehol sem járt. Hogyan lehetne a leghalványabb elképzelése is arról, hogy maga milyen fajta ember?
207-208. oldal
– Még nem akarok bemenni. Csak szeretnék itt ülni, úgy, hogy ne kelljen arra gondolnom, hogy… – Nagyot nyelt. Még a majdnem teljes sötétségben is látszott, hogy erőlködik. – Én csak… szeretnék csak egy férfi lenni, aki elment egy koncertre egy piros ruhás lánnyal. Csak még pár percig.
Elengedtem a kilincset.
– Rendben.
Lehunytam a szemem, és a fejemet hátrahajtottam a fejtámlára. Együtt ücsörögtünk még egy darabig, két ember beleveszve az emlékezetükben őrzött zenébe, félig egy vár árnyékának rejtekében, egy holdfényes dombon.
218. oldal
– … A kedvenc viseletem ez a csillogó gumicsizma volt a poszméhcsíkos harisnyámmal.
– Poszméhcsíkos harisnya?
– Fekete-sárga csíkos.
– Iszonytató lehetett.
– Ez egy kicsit goromba megjegyzés volt!
– De igaz! Állati visszataszítóan hangzik.
114. oldal