William Shakespeare személy
Idézetek
– Szeretnék megosztani veled valamit, amit Virginia Woolf írt: „A nyelv, amely képes kfejezni Hamlet gondolatait és Lear tragédiáját, nem képes szavakkal leírni a reszketést és a fejfájást… A legegyszerűbb iskolás lány, ha szerelembe esik, Shakespeare-en és Keatsen keresztül fejezheti ki gondolatait, de ha arra kérjük a szenvedőt, hogy írja le orvosának a fejét kínzó fájdalmat, a nyelv tehetetlenné válik.”
94. oldal
| → |
|---|
Shakespeare az ember individuum volta mellett tör lándzsát; megfogalmazza azt a szabadságeszményt, amely szerint mindent elsöprő erővel – ha szükséges, erőszak árán is – ki kell fejezni az individuum saját magában gyökerező létezését. A shakespeare-i jellemek csak egyetlen törvényt ismernek: légy azzá, ami vagy, s ennek érdekében lét szólítják – mintha laterna magicával vetítenék lelküket a világegyetemre – az események és erők gazdag fantazmagóriáiból szött valóságot, amely, körülötte forogván, beteljesíti sorsuk tragikumát vagy komikumát, elemészti vagy felmagasztalja őket. Hamlet, Macbeth, Othello, Lear, Rómeo és Júlia, Antonius és Kleopátra az utolsó verssorig, mindhalálig és maradéktalanul önmaga tud maradni, egy jottányit sem enged a törvény, a Végzet, Isten vagy a család kényszerítő erejének, s éppen ez tragédiájuk legnemesebb vonása, ez az, ami miatt még halálukban is diadalmaskodni látszanak a körülmények felett. Dicsőségesen buknak el, haláluk percében is élettel vannak tele: ez a fajta önkifejezés óhatatlanul ilyen halált követel meg, mintegy végső igazolásul ennek az önkifejezésnek.
42. oldal
Ugh. Bill Shakespeare. I mean, yes, he was good. But even he would’ve been horrified at the number of hours mortals spent drilling his plays into the heads of bored teenagers, and the sheer number of pipes, tweed jackets, marble busts, and bad dissertations even his least favorite plays had inspired. Meanwhile, Christopher Marlowe got the short end of the Elizabethan stick.
Shakespeare, Dosztojevszkij vagy Tolsztoj átlagon felüli pszichológiai vénával rendelkeztek. A kötelező olvasmányokat néha nyűgnek érző ifjúsággal érdemes lenne megértetni, hogy e művek által belekóstolhatnak az érzelmek megismerését, felismerését célzó, életen át tartó iskolai képzésbe. Ezek a könyvek az emberi érzelmek mélységeit és magasságait láttatják, éreztetik és tanítják.
43. oldal, Jaffa Kiadó, Bp., 2012.
Belső Nóra: Utak egymástól 93% Egy pszichiáter gondolatai a szeretői kapcsolatokról
A zaklatás elsuhan mellettem, mint a szellő, amit nem veszek észre.
– Nem Shakespeare-től van ez?
– Nem csodálnám. A legtöbb jó mondás tőle van.
Shakespeare mindig tudja, mit csinál, ugye?
248. oldal
– Miről szeretne beszélni, Clint? Shakespeare királydrámáiról? A baseballról? A Ki vagy, doki? utolsó évadáról? Kár, hogy a legérdekesebb résznél hagyták abba, igaz? Attól félek, mostantól csak az ismétléseket nézhetjük. Teljes bizonyossággal mondhatom, hogy a doktor társa pár napja elaludt, és mostantól saját belső űrében utazik a TARDISon. Persze lehet, hogy másnak adják a szerepet, és a következő évadtól csupa férfi szereplő játszik majd a sorozatban.
II. Rész: Alszom majd, ha meghalok - 3. fejezet - 3.
… még a legdrámaibb pillanatok sem elegendők, hogy valakiből Shakespeare legyen, s emlékezetes mondatokra leljen.
500. oldal, 1983. augusztus 25.
Nagy költőink csaknem mind kiváló fordítók, a régebbiek közül: Vörösmarty, Arany és Petőfi, a modernek közül: Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád. Talán nem kortársi elfogultság, ha azt gondoljuk, hogy Szabó Lőrinc fordításai egyenrangúak a modern líra utóbbi három nagymesterének fordításaival. Sőt, bizonyos szempontból még különbek is. Babits, Kosztolányi és Tóth Árpád versfordításaira mindig rányomta a bélyegét fordítójuk rendkívül erős költői egyénisége. Kosztolányi fordításai mind olyanok, mintha Kosztolányi-versek volnának. Velük szemben Szabó Lőrinc leginkább szembeszökő művészerkölcsi tulajdonsága a fordítói alázat. Annyi hangja van, ahány költőt fordít. Ha Shakespeare-t fordít, Shakespeare ércharsonája szólal meg, ha Verlaine-t, Verlaine őszi szélzúgása. Szabó Lőrinc maga eltűnik a tolmácsolt mű mögött; büszkesége a tökéletes műves büszkesége, arra büszke, mennyire törés nélkül tudja átadni azt, amit a másik költő mondani akart. Szépség szempontjából fordításai egyenrangúak az előző nemzedék három nagy fordítójának műveivel, de hűség szempontjából, azt hiszem, egészen magukban állnak.
306-307. oldal, Örök barátaink