William Shakespeare személy

Müller Péter: Titkos tanítások
Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála
Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője
Jane Green: Hiúság városa
Anthony Burgess: A narancsműves testamentuma
Elias Canetti: Feljegyzések
Amélie Nothomb: Vádirat
P. G. Wodehouse: Valami új
Martin Amis: Pénz
Aszlányi Károly: Sok hűhó Emmiért
Veress István (szerk.): A bujaság szonettjei
Murakami Haruki: Világvége és a keményre főtt csodaország
P. G. Wodehouse: Bravó, Jeeves!
Charles Bukowski: Hollywood
Stephen King: Halálos árnyék
Szabó Magda: Für Elise
Jonathan Safran Foer: Minden vilángol
P. G. Wodehouse: Jeeves majd megoldja
Rejtő Jenő (P. Howard): A Néma Revolverek Városa
Karen Blixen: A sors anekdotái
Michael Greenberg: Süss le, nap!
Hubert Selby, Jr.: Rekviem egy álomért
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék
Caleb Carr: A Halál angyala
Esterházy Péter: Az elefántcsonttoronyból
Szabó Magda: Ókút
Umberto Eco: A Foucault-inga
Déry Tibor: Ítélet nincs
Woody Allen: Tollatlan jószág
Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom
Thomas Bernhard: Önéletrajzi írások
Judy Allen: Fantasy enciklopédia
Juhász Gyula: Juhász Gyula összes költeményei
Katherine Anne Porter: Bolondok hajója
Hamvas Béla: Karnevál
Jack Kerouac: Úton
A. S. Byatt: Mindenem
Michael Ende: A Végtelen Történet
Kurt Vonnegut: A hazátlan ember
James Joyce: Ulysses
Nick Hornby: Hosszú út lefelé
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
Thomas Merton: Hétlépcsős hegy
Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet
Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem
P. G. Wodehouse: Psmith a pénzvilágban
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
Darren Shan: A Végzet fiai
Robert Bloch: Pszicho
Jean Webster: Nyakigláb Apó
Agatha Christie: Találkozás a halállal
Agatha Christie: Bűbájos gyilkosok
Ray Bradbury: Gonosz lélek közeleg
Márai Sándor: A teljes napló 1943–1944
Füst Milán: Füst Milán válogatott művei
Charles Bukowski: Egy vén kujon jegyzetei
Hamvas Béla: Scientia sacra
Michel Houellebecq: Elemi részecskék
Isaac Asimov: A halhatatlanság halála
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története
Cserna-Szabó András: Levin körút
L. M. Montgomery: Forgószél
L. M. Montgomery: Anne családja körében
L. M. Montgomery: Az arany út
Frank McCourt: De!
P. G. Wodehouse: Kedélyes kastély
Seamus Deane: Reading in the Dark
George Bernard Shaw: Pygmalion
Woody Allen: Lelki jelenségek vizsgálata
Nick Hornby: Hogy legyünk jók?
Krúdy Gyula: Szindbád
Szerb Antal: A világirodalom története
Szabó Magda: Hullámok kergetése
Hamvas Béla: Tabula Smaragdina / Mágia szutra
Dolák-Saly Róbert: Madáretető
Klaus Mann: Mefisztó
Galadriel Waters – Astre Mithrandir: Roxfort titkai
Kosztolányi Dezső: Levelek / Naplók
Penelope Fitzgerald: A könyvesbolt / A part mentén
Ernest Hemingway: Elbeszélések
J. R. Ward: Feloldozott szerető
Ámosz Oz: Hogyan gyógyítsuk a fanatikust
Gerald Durrell: A piknik és egyéb kalamajkák
Louise Rennison: Kit üt ki a nunga-nungám?
Isabel Allende: Aphrodité
Nemes Nagy Ágnes: Szó és szótlanság
Nick Hornby: A Long Way Down
Szerb Antal: A varázsló eltöri pálcáját
Alberto Manguel: Az olvasás története
Szent-Györgyi Albert: Az őrült majom
Moldova György: Az utolsó töltény 4.
Thomas Harris: Fekete vasárnap
Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban
Juan Ramón Jiménez: Platero meg én
Márai Sándor: Mágia
Agatha Christie: Hallowe'en Party
Thomas Bernhard: A menthetetlen
Egon Friedell: Az újkori kultúra története I-VI.
Darvas Iván: Lábjegyzetek
Szerb Antal: Az angol irodalom kis tükre
Oscar Wilde: A kritikus mint művész
Milosevits Péter: A szerb irodalom története
Steve Berry: Alexandria link
Joanne Harris: Aludj kislány
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset / Függöny
Mario Vargas Llosa: A lehetetlen kísértése
Aldous Huxley: Divatok a szerelemben
Suzanne Selfors: Mentsük meg Júliát!
Venetianer Pál: Molekulák, gének, sorsok
Radnóti Miklós: Napló
William Blake: Versek és próféciák
Dan Simmons: Drood
Tom Wolfe: Amerikai kapcsolat
Mihai Eminescu: Mihai Eminescu versei
Ray Bradbury: Szép arany almáit a nap
Oswald Spengler: A nyugat alkonya I-II.
Szilvási Lajos: Metszéspont
Dmitry Glukhovsky: Metró 2033
Lynn Barber: Egy lányról
Milan Kundera: Találkozás
Kéry László: Angol írók
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet
Rudolph Ballentine: Úton az egészséges táplálkozás felé – Egy újabb evolúciós lépés
Nádas Péter: Nézőtér
Claire Tomalin: Jane Austen élete
José Eduardo Agualusa: A múltkereskedő
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. – Együtt
Antal Szerb: The Pendragon Legend
Heller Ágnes – Kőbányai János: Bicikliző majom
Poós Zoltán: Táskarádió – 50 év, ötven magyar sláger
Philip Roth: Kommunistához mentem feleségül
Anton Pavlovics Csehov: Anton Pavlovics Csehov művei I-IV.
Gustave Flaubert: Flaubert levelei
James Joyce: Ulysses (angol)
Vaclav Nizsinszkij: Füzetek
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől
Robert Schnakenberg: Híres szerzők titkos élete
Elias Canetti: A hallás iskolája
Christopher Caudwell: Romantika és realizmus
Fernando Pessoa: Arc többes számban
Böszörményi Gábor – Kárpáti György (szerk.): Zsánerben
Milo O. Frank: Hogyan érveljünk röviden és hatásosan
Soóky Andrea – Oroszlán Éva: Kik voltak ők valójában?
Kerstin Gier: Zafírkék
Richelle Mead: The Golden Lily
Erich Kästner: Mi újság volt tegnap?
Ivan Alekszandrovics Goncsarov: Szakadék
Urbán László (szerk.): Karácsonyi legenda
John Green: The Fault in Our Stars
Niall Ferguson: Civilizáció
Robert McKee: Story
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten
Sinclair Lewis: Anna Vickers
Jill Hathaway: Slide – Mások szemével
Jim Butcher: Summer Knight
Kerstin Gier: Smaragdzöld
Sandro Monetti: Aki a király hangján szólt: Colin Firth
Arthur Madsen: Az elátkozott nap
Nevada Barr: Ördögkatlan
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. – Útvesztő
Tahereh Mafi: Unravel Me
Huszti Péter: Királyok az alagútban
Temesi Ferenc: Hogyan nem találkoztam Allen Ginsberggel
Margaret Peterson Haddix: Az utolsó kulcs
Alessandro Baricco: Mr. Gwyn
Almási Miklós: A szerelem lehetetlensége
Stephen King: 11/22/63
Bill Bryson: Otthon
Almeida Garrett: Utazás szülőföldemen
Mihail Jurjevics Lermontov: Lermontov válogatott művei
Belső Nóra: Utak egymástól
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké
Karinthy Frigyes: Miniatűrök
John D. Barrow: 100 alapvető dolog, amiről nem tudtuk, hogy nem tudjuk
Bill Bryson: Shakespeare
Pierdomenico Baccalario: A jég birodalma
Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette?
Rob Temple: Very British Problems
Amy Harmon: Making Faces
Stacy Schiff: Kleopátra
Robert Nye: A néhai Mr. Shakespeare
Szendi Gábor: Értelmes szenvedés: a boldogság
Borsa Brown: A maffia ölelésében
Kevin Hearne: Hammered – Elkalapálva
Alessandro D'Avenia: Senki sem tudja
Brittainy C. Cherry: Loving Mr. Daniels
Michael Grant – Katherine Applegate: Eve & Adam – Éva és Ádám
Victor Hugo: Ezt láttam
Rainbow Rowell: Eleanor és Park
Margaret Halsey: With Malice Toward Some
Rick Yancey: Az ötödik hullám
Ian McDonald: Síkvándor
Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje
Rick Yancey: Der Monstrumologe
Alfred Komarek: Polt felügyelő és a nadragulya
Blake Crouch: A pokol kapujában
Laura Hillenbrand: Vágta
Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt
Jeffrey Archer: Erősebb a kardnál
Graham Joyce: A katicák éve
M. Kiss Csaba: Czeizel Endre
Isaac Asimov: Fekete Özvegyek Klubja
Tahereh Mafi: Ne keress
Kerstin Gier: Az álmok első könyve
Robert Byrne (szerk.): The 2548 Best Things Anybody Ever Said
Harper Lee: Menj, állíts őrt!
Manda Scott: Tisztítótűz
Alan Bradley: Elég már az árnyakból!
Edward Rutherfurd: Párizs
Samrat Upadhyay: Arresting God in Kathmandu
Nick Hornby: Vicces lány
Stephen King: Rémálmok bazára
Charles Gilman: Törtető kártevők
Markus Zusak: Az üzenet
Elizabeth Gilbert: Big Magic
Jeannette Walls: Az üvegvár
Dot Hutchison: The Butterfly Garden
Ben Aaronovitch: Föld alatti suttogás
David Szalay: All That Man Is
Nina Stibbe: Szeretettel, Nina
Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó
Cynthia Swanson: Nővérek könyvesboltja
Duff McKagan: It's so easy
Jeanette Winterson: Az időszakadék
Jeff Burger (szerk.): Leonard Cohen
Leisa Rayven: Hitvány Rómeó
M. L. Rio: If We Were Villains
James Shapiro: A Year in the Life of William Shakespeare
Szív Ernő: Az irodalom ellenségei
Kylie Scott: Chaser
A Szépség és a Szörnyeteg – Egy elvarázsolt történet
Rick Riordan: The Burning Maze
Brian Jay Jones: George Lucas
Cassandra Clare: Árnyak ura
John Green: Teknősök végtelen sora
Joe Claro (szerk.): Random House Book of Jokes and Anecdotes
Frank Tallis: Gyilkos illúziók
Douglas Murray: Európa furcsa halála
Laura Thalassa: Pestilence
Mark Manson: A „Lesz*rom” rafinált művészete
Matt Haig: Ha megáll az idő
Noah Charney: The Art of Forgery
Sarah Waters: A kis idegen
Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák
Jorge Luis Borges: Jól fésült mennydörgés
Edward Rutherfurd: London
Anne Rice: Pandora
Libby Page: Strand
Rainbow Rowell: Wayward Son
Mackenzi Lee: Loki: Where Mischief Lies
Stephen King: A kívülálló
Geir Gulliksen: Mielőtt elváltunk
Rose Tremain: Zene és csend
Colleen Hoover: November 9.
Roger Scruton: Futóbolondok, csalók, agitátorok
Sara Collins: Frannie Langton vallomásai
Joseph O'Connor: Árnyjáték
Sarah Rees Brennan: Boszorkányszezon
Ali Smith: Summer
Amitav Ghosh: A puskakereskedő legendája
Lily Morton: Charlie Sunshine
Stacey Halls: Familiárisok
Nick Hornby: Olyan, mint te
Szederkényi Olga: Irodalmi popikonok
Basa Katalin: A névtelen királynő
Stephen Fry: Héroszok
Hailey Turner: On the Wings of War
Guillaume Musso: Egy párizsi apartman
Simon Winchester: A professzor és az őrült
David J. Lieberman: Azonnali elemzés
Tom King: A Vízió
Kerényi Miklós Gábor: A „Rómeó…” diadalútja
Ransom Riggs: Az utolsó üresvadász
Patrick McKeown: Szorongás nélkül
Janet Skeslien Charles: A párizsi könyvtár
Chloe Liese: Always Only You
Vicki Vrint: A kevesebb több
Jorge Luis Borges: A végtelen életrajza
Mónica Gutiérrez: A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei
Kyla Stone: Edge of Defiance
Ian Edginton: Assassin's Creed: Reflections
V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete
Sarah Winman: Csendélet
Edward Rutherfurd: Sarum
Jane Austen: Minden napra
Bridget Collins: Árulások
Leigh Bardugo: Hell Bent
Ryu Murakami: Sixty-Nine
M. L. Rio: Mintha gonoszok volnánk
Salman Rushdie: Az igazság nyelvei
Mindent a történelemről gyűjtemény
Harry herceg: Tartalék

Idézetek

narancs_citrom>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Utolsó óra után fáradtan mentünk át az olvasókörre. A könyvtárban Kardos közölte, hogy ma Shakespeare leghíresebb szonettjéről fogunk beszélgetni.
     – Ki tudja, melyik az? – kérdezte.
     – A leghíresebb – felelte Zsolti.
     – Nagy Zsolt, ha nem veszed komolyan, akkor ki lehet fáradni. Tessék, Reni!
     – A 75. – mondtam halkan.
     – Bizony. Esetleg felolvasnád a többieknek? Gyere ki nyugodtan – biztatott, én pedig felálltam az első sorból, és zavartan kimentem az asztalhoz. Összetalálkozott a tekintetem Katáéval, aki mosolyogva bólintott, én pedig vettem egy nagy levegőt, és a tanárra néztem.
     – Tessék, itt a könyv – nyújtotta felém Kardos.
     – Köszönöm, de… Tudom kívülről.
    Kardos felvont szemöldökkel biccentett, én pedig megköszörültem a torkom, és kerestem egy biztos pontot, hogy végig azt nézzem, mielőtt belesülnék. Cortez volt az. Természetesen.
     – „Az vagy nekem, mi testnek a kenyér…” – kezdtem, mire Cortez a tenyerébe fogta telefonját, és a zsebébe süllyesztette.
    Tizennégy sor (természetesen, mivel szonett), mégis többnek tűnt, talán mert én mondtam fel, vagy mert végig Cortez szemébe néztem. Mikor az utolsó sor is elhangzott, hirtelen csönd lett; üresnek és nagyon nagynak hatott a hangom nélkül a tér.
     – Köszönöm szépen, Reni – bólintott büszkén Kardos. Zavartan beletúrtam a hajamba, és visszaültem a helyemre.
     – Hát, ez egész jó volt – ismerte be Zsolti. – Ez a Billy tudott valamit – tette hozzá.
     – Nagy Zsolt, kérhetem, hogy ne becézd Shakespeare-t? Köszönöm – nézett rá unottan Kardos.
     – Melyik volt ez? – kérdezte Dave.
     – A 75. – ismételtem.
     – Köszi, guglizom – húzogatta a mobilja kijelzőjét.
     – Örülök, hogy tetszett. Ki tudja megmondani, miről szólt? – kérdezte Kardos.
     – Egyértelműen a fogyókúráról. Valaki éhes, és kenyeret akar enni – közölte Zsolti.
     – Hülye, az metafora. Mintha azt mondaná: az vagy nekem, mint Dave-nek az iPad… – szólt rá Dave.
     – Ohóóóó! – kapkodta a fejét Kardos. – Felmayer tudja, mi az a metafora?
     – Igen, tudom – felelte büszkén.
     – Nagyszerű. Tehát akkor neked mit mondott ez a szonett? – kérdezte a tanár. Dave összefoglalta, hogy számára mit jelentett, de Ricsi beleszólt, hogy ne vonja bele mindenbe az iPhone-t, mert „Sékszpír” tuti blackberrys lett volna. Ezen Dave felháborodott, úgyhogy a beszélgetés kezdett elmenni kicsit másfelé, Kardos pedig döbbenten hallgatta őket, és úgy döntött, nem szól bele, mert megtörtént az, ami még soha. Az osztályunk balhés tagjai Shakespeare-en vitatkoztak. Whoa.
    Olvasókör végén (a vita úgy zárult, hogy Shakespeare biztosan apple-ös lenne) bevártuk Virágot, aki összefestékezve jött meg a rajzszakkörről.
     – Milyen volt az olvasó? – érdeklődött kedvesen.
     – Zsír. Emó, tanultam valami romantikus cuccot. Elmondom, jól figyelj – kezdte Ricsi.
     – Úúú, de jó – vigyorgott Virág boldogan.
     – „Koldus-szegény királyi gazdagon, szomjan halok.”
     – Ez télleg' szép volt – bólogatott Virág.
     – Ööö… – nevettem el magam. – Ez nem egészen így van. Nem költheted át! – fogtam a fejem.
     – Ren, Sékszpírt idézek, ez már így is durva.
     – Igaz. Csak idéznéd pontosan.
     – „Részeg vagyok és mindig szomjazom.” Ez a vége – szólt közbe Cortez, mire elkerekedett szemmel néztem rá.
     – Honnan tudod? – esett le az állam teljesen.
     – Volt idő, amikor esténként ezt olvastam – mondta halkan.
     – Komolyan? – kaptam a szám elé a kezem, Cortez pedig mélyen a szemembe nézett.
     – Nem. De jól hangzott, mi? – kérdezte, Ricsiből pedig kitört a röhögés.
     – Nagyon vicces – ráztam a fejem nevetve.
     – Most jegyeztem meg, amikor felmondtad – ölelte át a vállam Cortez.

347-349. oldal, November 7., hétfő (Ciceró, 2012)

vargarockzsolt>!

A halál, mint olyan, nekem nem félelmetes. Ahogy Shakespeare mondja, ha idén meghalunk, jövőre már nem kell.

63. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál · William Shakespeare
17 hozzászólás
NySara95>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Minek örülünk? – lépett mellém apu.
     – Júliának öltözöm.
     – A kollégámnak, Júliának? – ráncolta össze a szemöldökét értetlenül.
     – Nem. Shakespeare Júliájának.
     – Az logikusabb – értett egyet.

129. oldal, Február 9., szerda (Ciceró, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Júlia · Rentai Renáta · Rentai Róbert · William Shakespeare
Chöpp P>!

A bátyámmal az olvasás volt a szenvedélyünk, esténként éjszakába nyúlóan olvastunk, olyasmiket is, amiket mai fejjel nem ajánlanék gyerekeknek. Shakespeare, Racine, Dosztojevszkij, Victor Hugo. Amit nem értettem, azt átlapoztam. De úgy éreztem, ezzel az olvasással különleges és értékes leszek. Vágytam ezek után a könyvek után, mert ők voltak az én előkelő társaságom. Mások számára titok volt az életünk, és a könyvek révén én is titkok tudójává váltam.

Előszó, 14.o.

Zeyna382>!

    – Szereted Shakespeare-t? – kérdi.
    Furcsa témaváltás.
    Megrázom a fejem.
    – Csak annyit tudok róla, hogy ellopta a nevemet és helytelenül írja.

264. oldal, Ötvenkettő (GABO, 2015)

Algernon P>!

Shakespeare azt mondta, Mindenek fölött légy hű magadhoz. Lehet, hogy Polonius bolond, de rengeteg bölcsesség van ebben a sorban. Azt hiszem, a mai világnak ez az egyik problémája, hogy senki nem tudja, kicsoda ő valójában. Mindenki csak rohangál és az indentitását keresi, vagy megpróbál kölcsönvenni egyet, csak nem tudják, mi az.

132. oldal

Kapcsolódó szócikkek: William Shakespeare
Kuszma P>!

…ha Shakespeare műveit Marlowe írta, akkor ki írta Marlowe műveit? Erre a kérdésre a választ abból a tényből merítjük, hogy Shakespeare egy Anne Hathaway nevű nő férje volt. Ez tény. Az új elmélet szerint azonban Marlowe volt Anne Hathaway férje, ami viszont igen nagy szomorúsággal töltötte el Shakespeare-t, ugyanis nem eresztették be a házba.

121. oldal, Irodalomóra haladóknak

Kapcsolódó szócikkek: William Shakespeare
2 hozzászólás
korneliak>!

[…] Az angol szókincs a leggazdagabb, 700 000 szóra taksálják, nagy szótárukba, a Websterbe ebből 460 000-et sikerült befogniok.
    Írók is ritkán birtokolnak 20 000-nél több szót. Kafka Perje 6500 szóból lett felhúzva. Melville Moby Dickje 16 000-ből. Theodor Storm szóvagyona 22 000 körül van. Shakespeare 25 000. Goethe persze 80 000. Van, aki szerint Joyce-é eléri a negyedmilliót, az Ulysses egymaga 32 000 szót használ, mások szerint nem haladja meg a 100 000-et.
    A lírikusok kevesebbel is beérik, Rilke 5000 szót rakosgatott különböző sorrendekbe (leggyakoribbak: élet, éjszaka, fehér, világ, Isten, halkan); Gottfried Benn beérte 2700-zal (favoritjai: éjszaka, tenger, vér, óra, világ); Hesse viszont 15 000 szóra rúg.

56-57. oldal - "Kelj föl, te szemét, itt a kibontakozás..." (Magvető, 1991)

2 hozzászólás
BoJack>!

(Az emberek rengeteg időt töltenek annak a téves rejtélynek a megfejtésével, hogy vajon ki írta Shakespeare darabjait, Francis Bacon, Christopher Marlowe vagy a kedvencem, nem William Shakespeare, hanem egy ugyanilyen nevű személy, de az igazság az, hogy Shakespeare nyilvánvalóan Shakespeare volt. Talán elviselhetetlen, hogy egy autodidakta vidéki színész-firkász, aki a saját nevét sem tudta helyesen leírni, Shakespeare legyen, de ő volt.)

46. oldal

Kapcsolódó szócikkek: William Shakespeare
Szelén>!

Mi értelme Shakespeare-nek? Tudom, hogy zseni meg minden, de állandóan csak károg.
– De csitt, mi fény nyilall az ablakon?
A rohadt Hold, az isten szerelmére. Szedd össze magad, Vili!

146. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Georgia Nicolson · William Shakespeare