William Sandine személy
Idézetek
– Ó, istenem!
A férfi szeme vágytól és ragadozószerű elégedettségtől ragyogott:
– A nevem William. Gyakran összekeverik.
365. - 366. oldal
– Lagar Sheerile mindent meg fog tenni, hogy végezzen magával. Lagar nem olyan balek, mint azok a bohócok. A testvére, Peva, a szerszámíjával egyszer átlőtte egy kőr kártyán a szívet harminc méterről.
– Hű, de megijedtem – mondta William. – A kártyázás igazi rendbontás a Peremnek ezen a részén?
121. oldal
– Miért verekednek? – kérdezte Jack.
William az ujját Declan oldalába fúrta.
– Mert jó barátok – felelte Rose. – Olyanok, mint a testvérek. Ez egyszerűbb, mint megbeszélni a dolgokat.
347-348.
Ilyen őrültséget még életében nem hallott. A helyiek valaha biztosan körbenéztek, és így szóltak: „Hé! Miből is van itt egy raklapnyi? Sárból! Hideg és nedves! Tudom már, égessük el! Másra úgy sem jó!”
Mi a franc? Végül is, ha a halaknak lehet lábuk, a sár is éghet. Pók ide, Pók oda, ha a macskáik is repülni kezdenek, ő villámgyorsan eltűnik innen.
192-193. oldal
– Olyan ez, mint egy harc – folytatta William. – Támadsz vagy megbújsz. Ha habozol, véged van! Ha hibát követsz el és megsérülsz, nem törődsz a fájdalommal addig, amíg az ellenfeled meg nem halt. Döntöttél, és sebet kaptál. Tegyél rá tapaszt, és lépj tovább. Majd később is sajnálhatod magad, és megkérdőjelezheted a saját döntésedet, miután nyertél, és kaptál némi szabadságot, egy üveg italt meg egy nőt.
Cerise egy pillanatig furán bámult rá.
Valószínűleg a végét nem kellett volna mondania.
144-145. oldal
Cerise végiggondolta az utat.
– Három mérfölt, patak jobbra, Mozer-tó, Kismedve, Nagymedve, a Molnár ösvénye.
– Köszönöm, Dora. Tegye vissza a tőrét a zsákjába, és indulunk. – A csónak felé intett.
– Ki az a Dora?
– Maga. Dora, a felfedező. Vamanos Tegye el a tőrét, különben elveszem magától.
Arrogáns pöcs.
– Ha hozzám nyúl, m-m-meghal – mondta Cerise.
A férfi felnevetett. Reszelős, mély hangon. A farkasok nevetnek így.
81.