William E. Dodd Németország amerikai nagykövete személy

Erik Larson: Fenevadak kertje

Idézetek

shadowhunter1975 P>!

Dodd számára Papen megjegyzése az egyik legostobább dolog volt, amit Berlinbe érkezése óta hallott. Pedig elég sokat hallott. Úgy tűnt, az irreális gondolkodásnak egy különös fajtája kerítette hatalmába Németországot, az egészen magas rangú kormánykörökig bezárólag. Korábban az év folyamán például Göring a legteljesebb komolysággal jelentette ki, hogy 300 amerikában élő németet gyilkoltak meg Philadelphiában, a Függetlenség Csarnokában az I. világháború kitörésekor. (485)
Messersmith egy jelentésben leírta, hogy még az intelligens, világlátott németek is „a legnagyobb nyugalommal adják elő a legfantasztikusabb tündérmeséket”. (486)
És most itt volt a német alkancellár, aki kijelentette, nem érti, Amerika miért lépett be az I. világháborúba Németország ellen.
Dodd Papenre nézett.
– Én meg tudom mondani önnek – szólalt meg továbbra is nyugodt és egyenletes hangon. – A német diplomaták teljes, tökéletes ostobasága miatt."
Papen döbbenten bámult rá […]
[…] Egy másik világban, más szövegkörnyezetben ez csak egy apró incidens lett volna, egy rövid, kötekedő párbeszéd, amit hamar elfelejtenek. A náci Németországban uralkodó elnyomás és Gleichschaltung (egységesítési törekvések) közepette azonban sokkal fontosabb volt, és szimbolikus jelentőséget nyert.

241. oldal, 26. fejezet A Kis Újságíróbál (Könyvmolyképző, 2015)

tmezo P>!

    A cikk írója szerint Dodd „négyszögletes tudományos ék egy kerek diplomáciai lyukban”, akit munkájában akadályoz viszonylagos szegénysége és a diplomáciához szükséges magabiztos fellépés teljes hiánya. „Erkölcsi tekintetben nagyon bátor ember, és annyira intellektuális, annyira távol áll az átlagembertől, hogy példabeszédekben beszél, mint az urak és a tudósok egymás közt, így a barna inges vér- és vastestvérek nem értik meg őt akkor sem, ha szeretnék. Ennek köszönhetően Dodd csak magában fortyog, és amikor megpróbál kemény lenni, oda sem figyelnek rá.”

322. oldal