William Blake személy
A Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Régmúlt napok fénye idézetében említett vers Kántás Balázs fordításában:
Jeruzsálem
Érintették már szent lábak
Anglia ősi, zöld földjét?
Járt-e már Isten Báránya
E táj smaragd legelőjén?
Ragyogta már be isteni fény
Be e borús, dombos tájat?
Épült már itt Jeruzsálem
Vagy csak zord, sátáni árnyak?
Hozzatok hát aranylángot
Vágyak íját és nyilait
Mindent átvágó tűz-kardot
Az Úr tüzes szekereit!
Harcom nem adom fel sosem
Küzdelem lesz ez átkos lét
Míg nem épül Jeruzsálem
Anglia zöld és szent földjén!
Idézetek
Blake nemcsak irodalmi, de spirituális szempontból is nagy hatást tett az albumra. Blake majdnem bizonyosan alkimista volt, és egy okkult vagy mágikus filozófiával foglalkozó társaság tagja. Nagyon megérintett két karaktere, Los és Urizen. Los (visszafele: sol, azaz nap) kreatív lény, akit arra ítéltek, hogy fejét egy lángokkal teli üstbe mártsa, az örökké kreatív lélek gyötrődéseit szimbolizálva. Urizen, a logika hideg képviselője egy sziklához volt láncolva.
262. oldal, Agyátültetés (Trubadúr, 2018)
– Blake alapvetően optimista beállítottságú volt, míg Nietzsche elképesztően pesszimista. Blake biztos volt benne, hogy az emberiségre ragyogó jövő vár. Nietzsche szerint várhat rá ragyogó jövő, de mielőtt még a felsőbbrendű ember kiválasztódhatna, az emberiség elpusztítja önmagát.
62. oldal (Interjú, 1990)
Az okkultista-misztikus költők közül a legnagyobb talán William Blake volt.
90. oldal
Olvasólámpájának fém fényerőjét úgy forgatta el, hogy megvilágítsa az ágy lábánál a falra szögezett reprodukciót. William Blake alkotása volt: a Nagy Vörös Sárkány és a Napba Öltözött Nő.
Blake egyéni módszert dolgozott ki a rézkarckészítésre. Savat vitt fel egy rézlemezre, és a képet kidomborította – a hagyományos rézkarcokkal ellentétben, melyeken a vonalak belemélyednek a felületbe. Miután elkészítette a nyomatot, vízfestékkel színezte ki a képet. A finom tónusok és áttetsző színek fényessé tették műveit.
82. oldal, Mítosz és allegória (Scolar, 2009)
Diana Newall: Mit üzen a kép? Művészettörténeti kalandozás Diana Newall-lal
– Vakon izzott a szeme… – mondtam orrnyergem megdörzsölve. – Tigris, tigris…
– Valami új fordítás? – kérdezte Szvetlana kikukkantva a konyhából.
– Minek a fordítása?
– „Tigris, tigris, csóvafény / Éjszakáknak erdején, / Mily kéz adta teneked / Szörnyű és szép termeted?” Blake. William Blake. „A tigris” című verse.
– Nem tudod véletlenül, ismerte-e Charles Darwin nagyapját?
– Erasmust? – kérdezett vissza Szvetlana. – Aki Másféle volt?
Bólintottam, és felálltam a díványról.
– Már hogyne ismerte volna? Blake még illusztrálta is a könyveit. Valami a növények szerelméről.
My mother is very like William Blake, she has visions and dreams and she cannot always distinguish a flea's head from a king. Luckily she can't paint.
12. oldal
329. oldal, Ötvenkilencedik fejezet
– William Blake műveit se akarta senki.
– William Blake-nek megvolt az az előnye, hogy ő volt William Blake.
290. oldal