Will Herondale személy
4 hozzászólásIdézetek
Ez emlékeztet a hitemre. Ha valami velem lehet belőle, márpedig hiszem, hogy igen, akkor az mindig kéznél van. Semmi sem választhat el bennünket egymástól.
344. oldal, A hajnal fia
Megengedett magának egy mosolyt. A száját nem nyithatta ki, de mosolyogni azért tudott. És beszélhetett Willhez, még ha nem is hallotta többé a válaszát.
344. oldal, A hajnal fia
If you saw humanity as I can see it, Uncle Jem said. There is very little brightness and warmth in the world for me. There are only four flames, in the whole world, that burn fiercely enough for me to feel something like the person I was. Your mother, your father, Lucie, and you. You love, and tremble, and burn. Do not let those who cannot see the truth tell you who you are. You are the flame that cannot be put out. You are the star that cannot be lost. You are who you have always been, and that is enough and more than enough. Anyone who looks at you and sees darkness is blind.
Sok évvel ezelőtt, amikor Jem még gyerek volt, Elias bácsikája meglátogatta a Londoni Intézetben, és felajánlotta, hogy magával viszi.
– Végtére is – mondta Elias egy család vagyunk.
– Menj vele – rántotta meg borúsan a vállát Will. – Nem érdekel.
Will aztán közölte, hogy kalandra indul, majd kiviharzott a szobából, és becsapta maga mögött az ajtót. Éliás távozása után Jem a zeneszobában talált rá Willre, amint a sötétben kuporogva az ő hegedűjét nézte. Letelepedett mellé a padlóra.
– Ne unszolj, hogy hagyjalak el, te marha – mondta Jem, Will pedig a vállára hajtotta a fejét, és egész testében reszketett az erőfeszítéstől, hogy ne sírja vagy ne nevesse el magát.
Őt ismerve valószínűleg mindkettőt szerette volna egyszerre.
A vér még nem szeretet.
404. oldal, Az elveszett ország
Minden Herondale kicsit Will volt, és így kicsit ő maga is. Ezt jelenti a család. Tessa túlontúl sok Herondale kihűlt teste fölött térdelt már. Nem bírt el a gyomra még egy értelmetlen halált.
485. oldal, Tűzön-vízen át
– Eddz velem! – kérte Kit feszülten.
Jem elmosolyodott.
– Mi az? Nem… nem akarsz?
– Egyszer én is erre kértem valakit – mondta Jem. – Réges-régen. Edzett is velem. Most majd én tanítalak téged.
– Will? – kérdezte némi habozás után Kit, és Jem bólintott. – Most is… – A fiú az ajkába harapott. – Most is sokat gondolsz rá?
– Jobban szerettem, mint önmagamat. Még most is jobban szeretem. Mindennap gondolok rá.
Kit sűrűn pislogott. Fájdalom bújt meg a szeme mögött, ahogyan egykor az éveken át szörnyű titkokat rejtegető Willnek is. Jem nem tudhatta, miről van szó pontosan, de azért nagyjából sejtette.
– Akárkit is szerettél, és akárhogyan is szeretted – mondta –, az illető szerencsésnek mondhatta magát.
[…]
– Nos, ez a kisebbségi vélemény – dörmögte Kit, aztán felszegte az állát, kék szemében dac villant, szembeszállt a fájdalommal. – Tessa azt mondja, anyám szeretett, de én nem is ismertem. Ő sem ismert engem. Apám ismert, de őt nem nagyon érdekeltem. Ne mondd, hogy igen, mert tudom, hogy nem. Viszont anyámat nyilvánvalóan szerette, szóval nem mondhatjuk, hogy képtelen volt bárkit is szeretni. Csak engem nem sikerült neki. És… és a… és senki másnak sem. Kevés voltam hozzá, hogy megakadályozzam… Kevés voltam hozzá. Mindig kevés voltam mindenkinek, de próbálkozom, csak nem tudom, tudok-e valaha eleget adni.
632-633. oldal, Bukjatok örökre
Voltak, akik felkapták a fejüket, és kiváncsian Cordéliára szegezték a tekintetüket, akinek a torkában dobogott a szíve. Anna meghökkenve meredt rá. Willnek és Tessának leesett az álla.
Matthew a kezébe temette az arcát.
628. oldal
– James nem volt otthon?
– Gyanítom, hogy elment sétafikálni. Szeret gyalogolni, ha bántja valami. Will bácsi is ugyanezt csinálta régen – felelte Matthew.
275. oldal