Will Herondale személy
4 hozzászólásIdézetek
– Talán mondhatnánk azt, hogy egy zakkant szűz nénikénk, aki ragaszkodik hozzá, hogy bárhová megyünk, a gardedámunk legyen?
– Az én nénikém vagy a tied? – kérdezte Jem.
– Jogos, egyikünkre sem hasonlít. Esetleg lehet, hogy egy lány, aki őrülten belém szeretett, és állandóan a nyomomban jár.
– Az alakváltoztatáshoz értek, Will, nem a színjátszáshoz – mondta Tessa, mire Jem hangosan felnevetett. Will dühösen pillantott a másik fiúra.
– Azt hiszed, nem tudok harcolni. – A lány elhúzódott, és farkasszemet nézett Jemmel. – Mert lány vagyok.
– Azért hiszem azt, hogy nem tudsz harcolni, mert menyasszonyi ruha van rajtad – felelte a fiú. – Ha ez vigasztal, szerintem ebben a cuccban Will sem tudna harcolni.
– Talán nem – szúrta közbe a másik fiú, akinek olyan éles volt a hallása, mint egy denevéré. – Viszont világszép menyasszony lenne belőlem.
37-38. oldal
Will elmosolyodott. – Némelyik könyv itt nagyon veszélyes – magyarázta. – Óvatosan kell bánnunk velük.
– Az embernek mindig óvatosan kell bánnia a könyvekkel, meg azzal, ami bennük van – bólintott Tessa. – A szavak képesek megváltoztatni bennünket.
– Nem tudom, engem megváltoztatott-e egy könyv valaha is – szólt Will. – Illetve van egy, amelyik azt ígéri, hogy megtanulhatom belőle, hogyan változhatok át egy komplett birkanyájjá…
– Csak a gyengeelméjűek nem engedik, hogy az irodalom vagy a költészet hatással legyen rájuk – jelentette ki Tessa. Elszánta magát, hogy nem hagyja más irányba terelni a beszélgetést.
– Persze, hogy miért is akarna valaki átváltozni egy komplett birkanyájjá, az teljesen más kérdés – fejezte be Will.
92. oldal, 4. Árnyak leszünk
– Nem is förtelmesek – helyesbített Tessa.
Will pislogva nézett rá. – Mi?
– Gideon és Gabriel – felelte a lány. – Nagyon jóképűek, egyáltalán nem förtelmesek.
– A lelkük mélyének mérhetetlen feketeségére céloztam – magyarázta síri hangon Will.
– És szerinted mégis milyen színű a te lelked mélye, Will Herondale?
– Mályva.
90-91. oldal
Gabriel arca elsötétült. – Van egyáltalán valami, amiből nem csinálsz viccet?
– Hirtelen nem jut eszembe ilyesmi.
– Tudod – mondta Gabriel –, egy időben azt hittem, barátok lehetünk, Will.
– Egy időben azt hittem, vadászgörény vagyok – felelte Will –, de aztán kiderült, hogy ez csak az ópium miatt volt. Tudtad, hogy ilyen hatása van? Mert én nem.
267. oldal, 11. Ritka köztünk az angyal
– Talán Agathába szerelmes – jegyezte meg.
– Remélem, nem. Agathát én szeretném feleségül venni. Lehet, hogy ezeréves, de a lekváros sütijéhez semmi sem fogható. A szépség elhalványul, de a szakácsművészet örök.
91. oldal, 4. Árnyak leszünk
– Reparáció – szólalt meg váratlanul Jem, és letette a kezéből a tollat.
Will csodálkozva nézett rá. – Ez valami játék? Kinyögjük az első szót, ami eszünkbe jut? Ez esetben az én szavam a genufóbia. Azt jelenti, irracionális félelem a térdektől.
– És hogy hívják az idegesítő hülyéktől való teljesen racionális félelmet? – érdeklődött Jessamine.
40. oldal, 2. fejezet
– Halott – bólintott Jem.
– Biztos vagy benne? – Will nem tudta levenni a szemét a lány arcáról. Sápadt volt, de nem színtelen, mint a holttestek általában, ujjait pedig lágyan összefonta az ölében, a hullamerevségnek nyoma sem látszott rajta. Will közelebb húzódott, és megérintette a nő karját. Merev volt és hideg. – Hát nem reagál a közeledésemre – állapította meg vidámabban, mint amilyennek érezte magát –, szóval csakis halott lehet.
– Vagy egy jó ízlésű, okos nő. – Jem letérdelt, és a lány arcába nézett.
133-134. oldal, 6. Különös föld
– Charlotte, drágám! – szólította meg Henry a feleségét, aki szájtátva meredt rá. Jessamine elkerekedett szemmel bámulta. – Ne haragudj, hogy elkéstem! Azt hiszem, majdnem sikerült működésre bírnom a szenzort…
– Henry! – vágott közbe Will. – Te égsz! Ugye tudod?
– Ó igen! – felelte Henry lelkesen. A lángok már majdnem elérték a vállát. – Egész nap úgy dolgoztam, mint egy megszállott. […]
Charlotte elvette a kezét a szája elől. – Henry! – sikította. – A karod!
A férfi lenézett a karjára, és tátva maradt a szája. – A rohadt életbe! […]
Henry ragyogott a boldogságtól, és elégedett arccal kezdte el ütögetni égett zakóját. – Tudjátok, mit jelent ez?
Will letette a vázát. – Hogy felgyújtottad magad, és még csak észre sem vetted?
– Hogy a lángtaszító keverék, amit a múlt héten fejlesztettem ki, működik! – jelentette be büszkén Henry. – Ez az anyag vagy tíz percig lángolt, és félig sem égett át. – Hunyorogva pillantott a karjára. – Talán meg kéne gyújtanom a másik zakóujjat is, hogy megnézzem, mennyi ideig…
– Henry – szólt közbe Charlotte, aki a jelek szerint magához tért a sokkból –, ha szánt szándékkal felgyújtod magad, én beadom a válópert. Most pedig ülj le, és edd meg a vacsorádat! És üdvözöld a vendégünket!
Henry leült, és csodálkozva hunyorgott Tessára az asztal fölött. – Téged ismerlek – mondta. – Megharaptál! – Úgy mondta, mint aki szívesen idéz fel egy kedves, közös emléket.
73-74. oldal