Will Cooper személy
Idézetek
Néha egy kis elismerés egy pillanat alatt eloszlatja a legnagyobb kétségeket is.
235. oldal
– Az én mélypontom az volt, hogy a barátnőm hat Johnny Depp filmet vetetett ki velem a videotékából.
243. oldal
– Megmutatom nektek, miért érdemes verseket írni — feleli Will, miközben tovább ténykedik. A kivetítő vezetékét átlendíti az asztal fölött, és bedugja a konnektorba.
– Én tudom, miért írnak az emberek verseket — szólal meg Javi. – Mert érzelmes lúzerek, akiknek nincs jobb dolguk, mint exbarátnők és halott kutyák után rinyálni.
– Tévedsz, Javi – felelem. – Az a countryzene.
Ki gondolta volna, hogy a pizsi és a Darth Vader-es mamusz ilyen szexi tud lenni?
– Layken! – kiáltok utána, mire ő megáll, és rám néz. – Az erő legyen veled!
30. oldal, 2. fejezet
– Ha ki mered dobni ezt a ronda blúzt, azonnal elválok.
Hátraveti a fejét, és elneveti magát.
– Végre kibújt a szög a zsákból! Tudtam én, hogy odavagy a ronda blúzomért.
Olyan közel húzom magamhoz, hogy egy árva vízcsepp sem férne be közénk, és homlokomat az övéhez nyomom.
– Mindig is imádtam ezt a blúzt, Lake. Ez volt rajtad aznap este, amikor végre bevallottam magamnak, hogy beléd szerettem.
161. oldal, 12. fejezet
– Will! – könyököl fel Lake az ágyon. – Kérdezhetek valamit?
Végigsimít a mellkasomon, és megpihenteti a kezét a szívem fölött.
– Mindennap tíz kört futok az egyetemi pályán, plusz naponta kétszer száz felülést csinálok – felelem.
Kérdő arckifejezéssel néz rám, mire a hasamra mutatok.
– Nem a hasizmomra vársz magyarázatot?
Felnevet, és játékosan a karomba bokszol.
– Nem, képzeld, nem a hasizmod érdekel – mondja, majd lehajol, és puszit nyom a pocakomra. – Nem mintha nem tetszene.
9. oldal
De néha…
Nem túl gyakran,
de ha szerencsések vagyunk,
és nagyon keressük,
megtaláljuk
a tökéletes párunkat.
A kirakós egy darabját, amely éppen a miénkhez illik,
amelynek körvonalai összeolvadnak a miénkkel.
Nem túl gyakran,
de ha szerencsések vagyunk,
és nagyon keressük,
megtaláljuk
a tökéletes párunkat.
A kirakós egy darabját, amely éppen a miénkhez illik,
amelynek körvonalai összeolvadnak a miénkkel.
Darabok, amelyek hozzánk kapcsolódnak,
és amelyekhez hozzákapcsolódhatunk.
Darabok, amelyek olyan tökéletesen passzolnak, hogy nem tudjuk, hol kezdődik a
miénk,
és hol végződik a másiké.
Ezek a darabok a
barátok,
igaz szerelmek,
álmok,
szenvedélyek,
hitek,
adottságok.
Ezek a darabok egészítik ki a képünket.
Kijelölik a széleket,
kialakítják a sarkokat,
kitöltik a réseket.
Ezekből a darabokból állunk össze azokká, akik vagyunk.
290-291. oldal