Will Benedict személy

    – Hogy tudod megjegyezni, hogy ki kicsoda?
    – Ugyan, könnyű: Trace, a tökös; Uriel, az ultra intelligens; Victor… ööö… vadítóan titokzatos.
    – Ez nem ért!
    Zoe csak vigyorgott, és folytatta: – Will, az 1000 wattos vigyor; Xav, az X-trém sportos; Yves pedig… rá nem találok szavakat. Zedet meghagyom neked. Ismered a dalt az oviból? – és ezzel dúdolni kezdett egy ismerős dallamot. – Ha a Benedict srácokkal szemléltetnék az oviban a betűket, mi lányok fényévekkel előbb megtanulnánk olvasni.

111-112. oldal, 10. fejezet (Manó Könyvek, 2012)

23. fejezet (Manó Könyvek, 2013)

– Na, mekkora útra számítsak? – kérdezte a nyakát tekergetve.
– Hosszú lesz. De úgy három óra alatt ott leszünk – felelte Summer.
Will vállai megrázkódtak a kitörő nevetéstől.
– Mi az? – kérdeztem.
– Azért indultunk el hajnalok hajnalán, hogy mindössze három órát utazzunk? Coloradóban csak a zöldségesig vezetek ennyit.
– Brighouse azért messze van Londontól – mondta Misty.
– Alex, állj már mellém, tesó!
– Ez a szigetlakó-mentalitás, Will. Majd hozzászoksz. Misty már beidomított, hogy minden út, ami fél óránál tovább tart, valóságos expedíció, amely több havi tervezést, tervezett pihenőket és extra vészfelszerelést igényel.

    – Komolyan, heten vannak?
    Tina rádudált egy gyalogosra, majd odaintegetett neki.
    – Benedicték a következő sormintát követték: Trace, Uriel,Victor, Will, Xavier, Yves és Zed. Biztos így könnyebben megjegyezték a neveket, gondolom.

36. oldal - 4. fejezet (Manó Könyvek, 2012)

    – Ez meg ki volt? – üvöltött Karla magából kikelve. – Xav, nem fogom hagyni, hogy tojásokkal dobáld meg a vendégünket!
    Xav felháborodottan nézett rá:
    – Nem is én voltam. Miért gondolod mindig mindenről, hogy az én hibám?!
    – Mert többnyire a tiéd! – szólt közbe Will szárazon, és hátba vágta Xavet, akinek így kiesett az edény a kezéből.
    – Ki volt ez? – kérdezte Karla megint, látszott rajta, hogy kiszedi belőlük a választ.
    – Akárki volt, szépen nekiállhat takarítani – nyögte közbe Zed, és védekezőleg a derekam köré fonta a karját.
    – Hát… Azt hiszem, én voltam – vallottam be.

21. fejezet 271.-272. oldal

142. oldal - 11. fejezet (Manó Könyvek, 2013)

262. oldal - 20. fejezet (Manó Könyvek, 2013)

    – Még visszajövök. Persze a jó értelemben. Nem úgy, mint a Terminátor.
    Will még akkor is nevetett, amikor becsuktam magam mögött az ajtót.

262. oldal - 20. fejezet (Manó Könyvek, 2013)

    Hát, ezért volt, hogy még évek múlva is egy bizonyos esküvőt emlegetett mindenki Wrickenridge-ben.
    Az eskető pap percekig rémülten kapkodta a fejét, amikor arra a kérdésre, hogy ki adja át a mennyasszonyt, egyszerre öt tagbaszakadt pasi ordította, hogy „Én! Én! Én! Én! Én!”

312. oldal, 23. fejezet (Manó Könyvek, 2013)

127. oldal, 9. fejezet