Wilkie Collins személy

Agatha Christie: Harmadik lány
Dan Simmons: Drood
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Sas Ede: Mai tündérek
Agatha Christie: A harmadik lány
Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről
Andrew Scull: Az őrület kultúrtörténete
Rose Tremain: A kegyelem szigetei
Mónica Gutiérrez: A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei

Idézetek

Belle_Maundrell>!

Tudtad-e, hogy Wilkie Collins két háztartásról gondoskodott, mindegyikben egy-egy szeretővel és azok tőle származó gyermekeivel? Milyen nehezen oszthatta be az idejét! Nem csoda, hogy rákapott az ópiumra.

81. oldal (Park, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: Juliet Ashton · Wilkie Collins
Lélle P>!

Nemrég befejezte opus magnum-át, amelyben nagy írók detektívregényeit elemezte. Edgar Allen Poe-ról merészelt maró gúnnyal nyilatkozni, Wilkie Collins romantikus ömlengései kapcsán a módszer vagy a rendszer hiányára panaszkodott, miközben két, gyakorlatilag ismeretlen amerikai írót az egekig magasztalt; és minden egyéb módon igyekezett dicsérni ott, ahol szerinte kijárt a dicséret, és szigorúan megvonni azoktól az elismerést, akiket az szerinte nem illetett meg. Figyelemmel kísérte a kötet nyomdai munkálatait is, átnézte a kefelevonatokat, és – eltekintve a tényleg hihetetlen mennyiségű nyomdahibától – kifejezetten elégedett volt az eredménnyel. Büszke volt magára irodalmi teljesítményéért, élvezte a nagy halom olvasnivalót, élvezte, hogy olykor felháborodott horkantás kíséretében egy-egy könyvet a szoba másik sarkába hajíthatott (igaz, később sose felejtette el felvenni és akkurátusan a szemeteskosárba helyezni a művet), és azt is élvezte, amikor dicsérőleg bólinthatott azon ritka alkalmakkor, amikor erre okot talált.

7-8. oldal, 1. fejezet (Európa, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: Edgar Allan Poe · Hercule Poirot · Wilkie Collins
Lélle P>!

Éppen befejezte a nagy krimiírókról készített könyvét. Maró gúnnyal merészelt beszélni Edgar Poe-ról, keményen számon kérte a Wilkie Collins romantikus ömlengéseiből hiányzó rendszert, de az egekig magasztalt két, jószerével még ismeretlen amerikai szerzőt. Nagylelkűen dicsért, ahol az szerinte helyénvaló volt, ám könyörtelenül bírált, ha úgy ítélte indokoltnak. S most itt fekszik előtte a kötet, ami – ha eltekintünk a töméntelen nyomdahibától – kimondottan jól sikerült.
Élvezte ezt az irodalmi kitérőt. Valóságos könyvhegyeken rágta át magát, gyakran felhördült egy-egy fércmunkán, s jólesett a földhöz csapnia a gyatra műveket. Időnként célba dobott velük, és ha nem sikerült, bosszankodás nélkül állt fel, hogy áldozatait gyengéden a szoba sarkában elhelyezett papírkosárba gyömöszölje.

7. oldal, Első fejezet (Hunga-Print, 1989)

Kapcsolódó szócikkek: Edgar Allan Poe · Hercule Poirot · Wilkie Collins
Belle_Maundrell>!

A mű, ami leginkább „elragadta” Sheridan Barlow-t, mint kiderült, Emmeline Jane-ről festett portréja volt. Emmeline A fehér ruhás nő címet adta a képnek (gyanítva, hogy Mr. Wilkie Collinst nemigen érdekli, ha kölcsönveszi méltatlanul híres könyvének címét), és ezt nem állt szándékában eladni.

227-228. oldal, A fehér ruhás nő

Kapcsolódó szócikkek: Wilkie Collins
Lexen >!

Charles Dickens többször is belekóstolt a delejezésbe, és ez egyáltalán nem holmi bizarr érdeklődés volt. Író barátja, Wilkie Collins is gyakran szőtte a regényei cselekményébe a mesmerizmust. De addigra a mesmerizmus már nem annyira terápiás folyamatnak, sokkal inkább szórakozásnak számított.

203. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Charles Dickens · mesmerizmus · Wilkie Collins
Timár_Krisztina I>!

[…] I am… was… almost certainly always shall be… ten times the architect of plot that Charles Dickens ever was. For Dickens, plot was something that might incidentally grow from his marionette-machinations of bizarre characters; should his weekly sales begin slipping in one of his innumerable serialised tales, he would just march in more silly characters and have them strut and perform for the gullible reader, as easily as he banished poor Martin Chuzzlewit to the United States to pump up his (Dickens's) readership.

Kapcsolódó szócikkek: Charles Dickens · Wilkie Collins
Timár_Krisztina I>!

Dradles patted at his layers of filthy, dusty garments again and suddenly he was holding a human skull missing only its jawbone.
„Who is… who was that?” I whispered. I hated it that my voice sounded like it was trembling in this narrow but echoing space.
„Oh, aye, names are important for the dead 'uns, though not for them, but for us quick 'uns, eh?” laughed Dradles. „Let us call 'im Yorick. […] Mr Billy Wilkie Collins mustn't think that masons of stone don't know and can't recite the Bard,” whispered the old man. „'Ere, let us see the last of Poor Yorick.”

Kapcsolódó szócikkek: Wilkie Collins
Belle_Maundrell>!

Kedvenc könyvem? Kétségtelenül Mark Twain a kedvenc szerzőm, de hogy egyetlen könyvét kiválasszam? Nem hiszem, hogy ez lehetséges. Persze semmi sem hasonlítható a Huckleberry Finnhez, de az Egy connecticuti jenki egyszerűen fenomenális. Azt hiszem, a lehető legtávolabb áll az ön Lewis Carrolljától. Nagyon szeretem Jack Londont, Wilkie Collinst és H. Rider Haggardot is. Ezek a történetek tele vannak titokzatossággal és kalandokkal. Izgalom vonatkozásában Poe verhetetlen. Szeretem a jó westerneket is, és ha egy kicsit el akarok szakadni a „magas irodalomtól”, olyan szövegeket olvasok, amilyeneket Zane Grey írt.

24. oldal

Cneajna P>!

Minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy Tárkonyi Dezső, Tiszavárad rendőrkapitánya, volt olyan rendőr-tehetség, mint a legsötétebb titkok ama nagy kutatói, akik Wilkie Collins és társai híres regényeiben szerepelnek.

185. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Wilkie Collins
Belle_Maundrell>!

– Edward, elloptak egy értékes tárgyat. Ha te nem jelented, akkor én megteszem.
– Elhamarkodottnak gondolnám. Van némi gyanúm a tekintetben, mi történhetett.
– Olyasfélék, mint hogy miként kerültek Wilkie Collins könyvei egyik reggel a földre? Még egy tézist is kidolgoztál Mark Twain bűnösségéről!
– Úgy állítod be a dolgot, mintha képtelenég lett volna.
– Mert az is volt!
– Mellesleg Twain túl kedves, semhogy a földre hajigálja más szerzők műveit. Még ha ektoplazma formájában látogatna a boltba, akkor is visszafogottan viselkedne.
[…]
– Ezúttal egy kissé homályosabb, és kevésbé természetfeletti az elképzelésem, de még így is… – védekezett.
– Még így is most rögtön felhívom az egyik barátnőm fiát, hogy segítsen megtenni a feljelentést, és kezdeményezzen nyomozást.
– Talán egy krimiíróról van szó?
– Egy rendőrről.
– Az MI5-tól?
– Még mit nem.
– A Scotland Yardról.
– Nem mindegy, hol dolgozik?!
– Tudtam, hogy a Scotland Yardról!
– Na és akkor mi van? A te neved Livingstone, és nem Holmes.

74-75. oldal

1 hozzászólás