Wilbur Evans személy
Idézetek
A társadalom olyan unalmas, szerinted nem? Sokkkkkal jobban jársz, ha ki vagy közösítve.
45. oldal
Óóh, meg tudnám zabálni magukat most azonnal. De nem teszem, mert az szörnyen antiszociális lenne.
116. oldal
Wilbur a nagymamám szettjére mutat, ami egy csipkés szegélyű pink virágos ruhából, egy rojtos bézs takaróból, és egy apró tükrökkel díszített mellényből áll.
– Imádom ezt! Hogy hívják ezt a cuccot?
A nagyi szeme felcsillan.
– Csillogó nepáli kecskepásztor diszkótáncol a holdfényes folyóparton?
– Ohh, te jóságos delfinmuffin! – sikítja Wilbur teljes erőből. – Hát ez überelhetetlenül csodaszuperfantasztikusságos! Kölcsönkérhetem majd egyszer ezt a mellényt?
– Akár most is, ha tetszik – mondja Bunty, majd leveszi a mellényt, és átnyújtja neki. – Van belőle egy tucat.
– Óóó, te! – élvezkedik Wilbur, majd felkapja a mellényt a kezeslábasára, és apró körökben futkározni kezd. – Ha szirup lennél, rálocsolnálak a fagyimra, száz és ezer adagban, aztán felfalnálak! Csordultig lennél kalóriával, és a derékbőségem pokolian megnőne tőled, de egy csöppet sem érdekelne.
96. oldal
Wilbur megkönnyebbülten sóhajt fel.
– Na, így már jobb. Teljes idegösszeomlás. Ezt a reakciót vártam. – Megveregeti a hátam, és a második üvegfalú szoba felé terelget. – Te nem csinálsz semmit, Szalagosfánkom. Az Yuka dolga. Bízz bennem: pontosan tudni fogja, hogy téged keres-e, vagy sem. És ha nem te lennél az… Nos. Akkor valószínűleg beléd harap.
– De-de-de…
– Nyugi: Yuka teljesen steril.
138. oldal, 31. fejezet (Manó Könyvek, 2014)