Wiharvész Eszmeralda (Anyó) személy
Idézetek
– Nézzétek – szólalt meg Magrat kétségbeesve –, miért ne mennék egyedül?
– Mer' semmi tapasztalatod a tündérkeresztanyaságban – válaszolta Mállotviksz Néne.
Ez még Magrat nagyvonalú lelkének is sok volt.
– Hát, nektek se – felelte.
– Ez igaz – látta be Néne. – De a fő … a fő az … az a lényeg, hogy mi sokkal régebb óta vagyunk tapasztalatlanok, mint te.
– Rengeteg tapasztalatunk van a tapasztalatlanságban – nyilatkozta boldogan Ogg Ángyi.
– S ez az, ami mindig számít – bólogatott Néne.
36. oldal
– Anyó…
– Igen?
– Tudja hogyan szeretik a varázslók, ha eltemetik őket?
– Igen!
– És hogyan?
Wiharvész Anyó megállt a lépcső aljában.
– Nem túlzottan.
19. oldal
– Ó, szóval igaz, amit beszélnek. Öntelt egy perszóna vagy, Wiharvész Eszmeralda.
– Ki mondta ezt?
– Hát, te. Nem is olyan régen.
– Biztos csak nem éreztem jól magam.
78-79. oldal
Anyó megtorpant egy ablak alatt. – Valaki énekel – mondta. – Hallgasd!
– Lá-lá-lá-lá-lá-LÁÁ – trillázta valaki. – Dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-dó…
– Ez tényleg opera – állapította meg Anyó. – Hallani, hogy külföldiül van.
150. oldal (Delta Vision, 2010)
Gyorsan gyalogolt a sötétben, annak egyenes lépteivel, aki legalábbis abban biztos, hogy az erdőben, ezen a nedves és szeles éjszakán, különös és rettenetes dolgok fordulnak elő, és az ő.
41. oldal
Odaért melléjük a kocsi. Nagyi felnézett a kocsisra, és ártatlanul elmosolyodott. – Jó reggelt, jó uram!
A férfi némileg rettegő, de leginkább gyanakvó pillantást vetett rá. – Tényleg?
– Minden vágyunk, hogy Lancre-be utazhassunk, de sajnálatos módon kissé alul van tömve a bugyiszárunk.
– Valóban??
– De boszorkányok vagyunk, és valószínűleg például azzal is tudnánk fizetni az útért, hogy meggyógyítjuk egy kínos kis kórságát.
A kocsis összeráncolta a homlokát. – Nem fogom ingyen utaztatni, maga vén banya! És egy kínos kis kórságom sincsen!
Anyó előrelépett. – Hányat szeretne? – kérdezte
369. oldal
[…] mint a legtöbb kostetői, Néne is a hátsó ajtón át élte életét. Csupán három olyan alkalom van az ember életében, amikor ildomos a főbejáraton át közlekedni, s az embert mindháromszor cipelik.
– Hát, gondolom, mindenütt jó, de a legjobb otthon – mondta.
– Nem – felelte Wiharvész Anyó, még mindig elgondolkozva . – Nem. Milliárdnyi helyen jobb, mint otthon. De csak egy olyan hely van, ahol él az ember.
351. oldal (Delta Vision, 2011)