Wesley Rush személy

    Te vagy az első lány, aki átlátott rajtam. Az egyetlen olyan lány, aki nem hagyta, hogy baromságokat beszéljek. Helyre teszel, ha kell, ám ugyanakkor sokkal inkább megértesz, mint bárki más valaha is. Te vagy az egyetlen, aki elég bátor ahhoz, hogy kritizáljon. Talán az egyetlen, aki hajlandó elég alaposan szemügyre venni ahhoz, hogy rájöjjön a hibáimra – és egyértelmű, hogy nem csak egyet találtál.

    – A te szobád merre van? – kacsintott rám.
    – Tudtam, hogy rögtön ezzel jössz majd! Egészen pontosan ki ront meg kit?
    Megragadtam a könyökét, majd felvezettem a lépcsőn az emeletre.
    – Ez az – mutattam az első ajtóra. – De előre figyelmeztetlek, hogy kábé akkora, mint egy cipősdoboz.
    Kinyitotta az ajtót, és belesett. Aztán a szokásos vigyorral nézett vissza rám.
    – Lesz elég hely.
    – Elég hely mire?
    Még mielőtt felfoghattam volna, hogy mi is történik, Wesley megragadott a csípőmnél, és belökött a szobámba. Berúgta mögöttünk az ajtót, maga felé fordított, aztán nekivágott a falnak. Olyan hevesen kezdett el csókolni, hogy attól féltem, leesik a fejem a helyéről.

– És ha Wesley összetöri a szívedet, akkor megígérem, hogy… Hát, mondanám, hogy szétrúgom a seggét, de mindketten tudjuk, hogy erre fizikailag képtelen lennék. – Összehúzott szemmel pillantott le vékonyka karjára. – Úgyhogy ez esetben írok neki egy felháborodott hangvételű levelet.

Wesley nem tökéletes, sőt, ami azt illeti, még csak a közelében sem jár, de hát én sem dicsekedhetek ezzel. Mindketten eléggé elcseszettek vagyunk. De ettől valahogy még izgalmasabb lett az egész. Igen, beteges és kitekert ez a dolog, de hát ilyen az élet, nem igaz? Nem menekülhetek el, úgyhogy miért ne vessem bele magamat?

Bianca!
Mivel az iskolában folyton elmenekülsz előlem, és ha jól emlékszem, a hangom öngyilkosságra késztet, rájöttem. hogy a levél a legjobb módja annak, hogy elmondjam hogyan érzek irántad. Kérlek olvasd végig!
Nem tagadom, hogy igazad volt. Mindenben, amit aznap mondtál nekem. De nem az egyedülléttől való félelmem miatt vágyom rád. Tudom, hogy milyen cinikus vagy, és hogy megpróbálsz majd előállni valamilyen epés megjegyzéssel, amikor ezt olvasod, de az igazság, hogy azért futok utánad, mert komolyan úgy gondolom, hogy kezdek beléd szeretni.
Te vagy az első lány, aki átlátott rajtam. Az egyetlen olyan lány, aki nem hagyta, hogy baromságokat beszéljek. Helyre teszel, ha kell, ám ugyanakkor sokkal inkább megértesz, mint bárki más valaha is. Te vagy az egyetlen, aki elég bátor ahhoz, hogy kritizáljon. Te vagy az egyetlen, aki hajlandó elég alaposan szemügyre venni ahhoz, hogy rájöjjön a hibáimra – és egyértelmű, hogy nem csak egyet találtál.
Felhívtam a szüleimet. Hazajönnek a hétvégén, hogy beszéljenek Amyvel és velem. Először féltem megtenni, de erőt merítettem belőled. Nélküled sosem szántam volna rá magamat minderre.
Sokkal többet gondolok rád, mint azt bármely magára valamit is adó férfi hajlandó lenne beismerni, és őrülten féltékeny vagyok Tuckerre – ez pedig valami olyasmi, amire álmomban sem gondoltam volna. Képtelen vagyok túllépni rajtad. Nincs más, aki ennyire izgalmassá tenné az életet számomra, mint te. Senki más miatt nem AKAROM azzal égetni magamat, hogy ilyen nyálas levelet írok, mint ez itt.
Csak és kizárólag te vagy rám ilyen hatással.
De azt is tudom, hogy igazam van. Tudom, hogy szerelmes vagy belém, még akkor is, ha most épp Tuckerrel jársz. Hazudhatsz magadnak, ha azt akarod, de egyszer szembe kell nézned majd a valósággal. És én ott leszek, amikor ez megtörténik… akár tetszik, akár nem.
Szeretlek,
Wesley
u.i.: Tudom, hogy épp a szemedet forgatod, de nem érdekel. Ami azt illeti, mindig is beindított, amikor ezt csináltad.